Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-423

3@g 423. országos ülés 1899. márcziua 10-én, pénteken. meggyőződésem engedi, teljes loyálitással és bizalommal vagyok a miniszter úrhoz; de mivel igen keveset enged meg meggyőződésem, és a történelem pedig roppant kedvez aggodalmaimnak, melyeknek igen erős, nyomós okai vannak, ez a bizalom csak igeti szűk térre szorítkozhatik. Mi gazdák szoktunk úgy arra az esetre, ha eltörik egy kerekünk, egy rezerva-kereket, vagy más ilyesmi szerszámot tartogatni, s ha eltörik a kerék, kisegítőnek beletesszük a rezervát; hát nem így van-e tartva báró Bánffy Dezső, a volt miniszterelnök, mint egy rezerva ? (Derültség a szélső baloldalon.) Igazán erre a dologra soha se jöttem volna rá, de tegnap oly lelkesedéssel éljenzett a néppárt, . . . Zmeskál Zuítán: Kinek? Bínffynak? Kolozsváry-Kiss István: Nem, Széll Kálmánnak! Zmeskál Zoltán: Annak igen! KolOZSVáry-Kiss István . . . épen a néppárt, az én eddigi szövetségesem helyeselt Széll Kálmánnak, mintha ez is benne volna a levegőben. Hát, t. ház, van egy más dolog, a mi szintén a levegőben van. (Halljuk! Halljuk!) És azt hiszem, ennek felhozatala a képviselőházban kötelessége a képviselőknek, különösen az ellenzékieknek most, mert oly kevesen vagyunk. Hát gróf Goluchowsky miniszter úr a sárga bőrű emberekről, Khináról, meg valamikhinai gyarmatnak megalapításáról beszélt. Mintha talán ott nekünk valami keresni valónk volna, (Derültség.) mintha a gyarmati politika előre vetette volna az árnyékát. Úgy emlékszem, mintha hallottam volna, hogy erre gróf Apponyi Albert visszhangot adott. (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) A Budapesti Hírlapban két dolog van, a mi feltüut nekem. Az egyik azt mondja, hogy kevés templom van Budapesten, pedig több kellene, hogy legyen. (Derültség.) A másik pedig azt, hogy Khinába kell az ausztriai portékákat szállítani. (Derültség.) Ne méltóztassanak azt hinni, hogy sajnálnám, ha az ausztriai portékát oda szállítanák. Sőt azt szeretném, ha mind oda menne. (Általános derültség.) De kinek a költségére fog oda menni? Mert ellenzéki embernek mindennel kell foglalkozni, még a khinaiakkal is. (Derültség.) Olvastam, hogy a sárga bőrű ember, a khinai nagyon ravasz. (Derültség) Hát nem volna jó báró Bánffy Dezsőt is oda küldeni ezzel az expediczióval ? (Általános, hosszas derültség.) Már csak azért is, mert ő róla, mint a legnemzetibb kormánynak elnökéről volt szó. Már pedig a történelem is megmutatja azt, hogy azoknak, a kik a nemzeti ügyért harczoltak, ki kellett vándorolniuk az országból. Kivándorolt Rákóczy és Kossuth is és követték őket honfitársaik ezrei, kik hívei voltak; ha Bánffy Khinába menne, akkor meglátnánk, hogy kik azok, a kik ragaszkodnak hozzája és oda követnék. Tagadhatatlan, hogy volt a miniszterelnök úrban valami a férfiasságból. Az a klímáinknál is imponál. (Zajos derültség.) 0 olyan ember volt, a ki az instrukcziókat határozottan végrehajtotta. Olyan embert sem mindig kapni. Nem akarom hosszasan a t. ház türelmét igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) annál is inkább, mert kijelentettem,.. . Zmeskál Zoltán: Lukácsról is beszéljen! Kolozsváry-Kiss István: Lesz elég! (Derültség) . . . hogy miután ezek a kérdések úgy is szőnyegre fognak kerülni, majd ki fogjuk fejteni akkor azokat a régi és újabb eszméket, a melyek a mi álláspontunkat csakugyan igazolják. Én épúgy megvagyok győződve arról, a mint tegnap a miniszterelnök úr meggyőződésének adott kifejezést a felett, hogy a vámközösség csakugyan hasznos, én viszont azt, hogy veszedelmes és egyedül hasznos a külön vámterület. (Helyeslés szélső baloldalon.) Engedjék meg nekem, hogy egy nagyon fontos dolgot ma már felhozzak, annál is inkább, mert egészségem folyton változik és nem mindig lehetek abban a helyzetben, hogy felszólalhassak. Azon előnyt figyelembe véve, hogy épen a miniszterelnök úr, a ki oly hatalmas pénzintézeteknek élén állván, Magyarországnak úgynevezett fináncziáit ismeri, foglalta el a miniszterelnöki széket, épen ő hozzá vagyok bátor azt a kérést intézni, a melyet már Wekerle Sándor volt miniszterelnökhöz is intéztem, hogy tudniillik vegye figyelembe azt, hogy Magyarország eddig is, és ma is még nyerstermelő ország, és hogy különösen a mezőgazdaság játszsza benne a főszerepet; hogy továbbá a létező, úgynevezett pénzintézetek is leginkább a földbirtokra nehézkednek. Szándékosan használom ezt a szót, hogy »nehezkednek«, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert ma már nemcsak, hogy nem segítik azt, hanem szinte elnyomják. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Felhívom figyelmét arra az anomáliára, a melyet megint épen a közösügyes rendszernek vagyis a vámszövetségnek tulajdonítok, hogy a pénzintézetek bizonyos tekintetben mesterséges módon emelték a föld árát, a mely mesésen felszökött, jövedelmezősége pedig nemcsak nem emelkedett, de visszafelé ment. Ez tehát két, ellenkező irányzat, de azért én azt mondom, hogy a földvásárlást mesterségesen mégis előmozdították a múlt kormányzatok, mert különben nem engedték volna meg, hogy a jegyzők, elöljárók, szolgabirák stb. álljanak a takarékpénztárak élére, és legyenek előmozdítói annak, hogy a birtokok parczelláztassanak, és úgy vétessenek meg, a mi által természetesen ezek ára emeltetik. Ezzel szemben a föld jövedelmezőképessége leszállt, a miben nagy nagy része