Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-423

362 423. országos fllés 1899. mérezius 10-én, pénteken. vényi bizottsághoz volna utasítandó. Tekintettel azonban arra, hogy a háznak a mai napirendet megállapító határozata értelmében ezen törvényjavaslat esetleg már a mai ülésen fog tárgyaltatni, azt javaslom a t. háznak, járuljon hozzá, hogy ezen kérvény a ház asztalára letétessék. (Helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Akkor a kérvény a ház asztalára tétetik le. Molnár Béla, a kérvényi bizottság előadója kivan szólani. Molnár Béla előadó: T. ház S Azon tiszteletteljes kérést vagyok bátor a t. házhoz intézni, hogy a kérvényi bizottságnak már kiadott és ugyanilyen tárgyú többi kérvényt is méltóztassék a törvényjavaslattal egyszerre tárgyalni, és elhatározni, hogy ezen kérvények is a ház asztalára letétessenek. Elnök: Elfogadja a ház az előadói javaslatot? (Helyeslép.) így kimondom, hogy kapcsolatban a pozsonyi és marosvásárhelyi kérvénynyel, mindazon kérvények, a melyek a házhoz ezen törvényjavaslattal együtt beadattak, a ház asztalára letétetnek és a törvényjavaslattal együtt fognak tárgyaltatni. Molnár Antal jegyző: Széll Kálmán miniszterelnök! Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Van szerencsém az állami számvevőszék jelen-. tését (írom. 587), előterjeszteni az 1898. év IV. negyedéhen előtordúlt túlkiadásokról és hitelátruházásokról. Méltóztassék azt tárgyalás és jelentéstétel végett a zárszámadás vizsgáló-bizottsághoz utasítani. Elnök: T. ház! Ezen jelentés mindenekelőtt megvizsgálás és jelentéstétel végett a zárszámadás vizsgáló-bizottsághoz utasítandó. A zárszámadás vizsgáló-bizottsághoz utasíttatik. Következik most már a napirend és pedig az 1898: I. és XV. törvéuyczikk némely intézkedései hatályának fentartasáról szóló törvényjavaslat (írom. 580, 583) tárgyalásának folytatása. Rakovszky István jegyző: KolozsváryKiss István! Kolozsváry-Kiss István: T. ház! A miniszterelnök tegnapi nyilatkozata után bátor vagyok kijelenteni, hogy én is a dolgok áj fordulatát helyeseltem, de az nem ment fel engem attól, hogy az új kormány ellen is époly határozott állást foglaljak el, mint a milyent elfoglaltam a megelőző kormánynyal szemben. (Igazi Úgy Van! a szélső baloldalon.) Mert nem lehet magyar embernek, a ki előtt a múlt mint nyitott könyv áll, bizalommal fordulni a jövő elé. Én elismerem azt, hogy a jelenlegi miniszterelnök úr úgy tudásánál, mint múltjánál fogva képességgel bir az országnak jól felfogott érdekeit alaposan képviselni és kivívni azt, a mit talán az előző kormány már csak azért is, mivel háta megett nem állt ilyen erős többség, mint a mostani, elérni nem lett volna képes. De az újabb áramlat — úgy látszik, — azt mutatja, hogy arra, a mi a jövendőben véghez akar vitetni itt Magyarországon, az a többség sem volt elegendő, tehát nagyobb többségre lesz szükség. Én a pártok egyesülésének nem vagyok ellensége; csakhogy a pártok egyesülését inkább szerettem volna a választás előtt és inkább az ellenzéki pártok egyesülését. Mert előttem tiszta volt, hogy nagy dolgok készülnek a kiegyezés terén, és a múlt választások előtt nem a kiegyezési kérdések voltak elsősorban napirenden, hanem ezektől idegen egyházpolitikai kérdés. Én nem is félek attól, hogy ezek a kérdések ezután is felszínen fognak maradni. A provizóriumos törvényjavaslatra nézve elismerem azt, hogy a t. miniszterelnök úr tegnapi nyilatkozata teljesen loyális volt, midőn fölszólított bennünket arra, hogy a kiegyezési nagy kérdéseket máskorra halaszszuk, hogy midőn ezek szőnyegen lesznek, ő nem fog elzárkózni azok megvitatásától, és hogy ő hiszi azt, hogy Magyarország mind mezőgazdasági, mind ipari tekintetben oly kiegyezést fog kötni, mely az ország haladását lehetővé teszi. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez nagy szakítás azzal a történelmi múlttal, mely Mária Terézia óta, József után, egészen mostanig közgazdasági, politikai és financzpolitikai téren képes volt Magyarországot oly állapotban tartani, hogy Magyarország önczél nem lehetett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Habár nekem halvány reményem sincs arra, hogy azt beválthatja a miniszterelnök úr, de azért mégis azzal a loyálitással vagyok iránta, hogy hiszem, hogy erre fog törekedni. Én magáért a közgazdasági önállóságért, az önálló vámterületért is képes volnék a jövőben a legelszántabb harczra, mert én a függetlenségi párt azon részéhez tartozom, mely azt tartja, hogy nemcsak az az ország önálló és független, a melyben törvény és jog van, hanem csak az önálló vámterület útján lehet a nemzetet tovább fejleszteni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A népek és nemzetek közt különbség van. A magyar nép ezután is terjedhet nyelvileg, de nemzetiségét, nemzeti erejét, kihatását a külpolitikára, a külföldre, máskép, mint az önáló vámterület útján, — a tudomány biztos irányt mutat erre, — nem fejlesztheti ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát az önálló vámterület maga is megérdemli, hogy a nemzet, mintegy ember álljon mellette, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s mikor az csakugyan kivihető, egylábig mind petiezió útján megmozdulva jöjjön ide az országház kapujába és követelje. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn látjuk, hogy az etikai szempontok,