Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

350 422. oraág«s filés 1899. m&rczlns 9-éii, esfltSrtSkön. táltak egymásra, és hogy mindegyiknek igaza volt, azzal mi tisztában vagyunk. Az egyik azt mondta, hogy ez szemfödője az alkotmánynak, a másik azt mondta, hogy nem szemfödője, hanem a sírja. És most mi előállunk azért, hogy magunkat egy kényelmetlen helyzetből kisegítsük, — nem a magunk pártját értem, hanem a kormány által képviselt nagy többséget, —• védelmére kelünk a 14. §-nak, és azt mondjuk róla, hogy az alkotmányos. Már a komikum kedvéért sem hallgathatom el, hogy most ebben a mámoros világban napvilágot látott egy közjogi tanulmány, a mely nem kisebb dolgot hirdet, mint azt, hogy azok, a kik a 14. §-szal adminisztrált Ausztriát nem tartják alkotmányosnak, vagy azon alkotásokat, a melyeket Ausztria a 14. §. alapján fog megalkotni, nem tartják olyanoknak, a" melyek az 1867: XII. törvényczikk szellemével, tudniillik az alkotmányos képviselet aktusaival összeegyeztethetők volnának, egyenesen bolondok. Ezen állításnak igazolása végett az a tekintélyes közjogi iró nem kisebb dolgokat süt ki, mint a következőket. Azt mondja, ha az alkotmányos képviselet Ausztriában egyáltalában jelent valamit, akkor az nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy az vagy a törvényhozói, vagy a végrehajtói hatalmat képviseli. Miután pedig a kormány a törvényhozói hatalomból alakúit, s attól nyeri hatalmát, mert hisz a többség támogatására támaszkodik, egyúttal pedig a korona bizalmát is bírja : világos, hogy ez Ausztria alkotmányos képviselete mindaddig, míg Ausztriában parlament van. Ebből ;ztán dedukálja a következőt: nem szükséges nekünk Ausztria parlamentjével tárg) alni, elég nekünk az osztrák kormány, mert hisz az mandatáriusa a parlamentnek, képviseli tehát Ausztria népeit, minthogy senkisem mondja, hogy a mai osztrák kormány nem alkotmányos úton keletkezett, Világos tehát, hogy az 1867 : XII. törvényczikk rendelkezéseinek elég van téve, hogyha mi ezen dolgokat az osztrák kormánynyaí intézzük el. Miután azonban most az általános bajok közt még a quóta s a delegáczió is kisért, erre a kérdésre is felel a szerző és azt mondja : az, hogy a Reiehsrath nem működik, s így a 14. §. alapján kell intézkedni e dolgokban is, nem baj. A delegácziókat kinevezheti a kormány a többségből, mert egészen világos, hogy neki ehhez joga van, mert ő a többségre támaszkodik, a többség jogait jogosan gyakorolja. Ha nem gyakorolhatná jogosan, úgyis leszavazná őt a parlament a delegáczió tagjainak választásánál. Ha kinevezi őket, ép azt a jogot gyakorolná, mint a Reichsiath; ennélfogva semmiben jogsérelem nem fog történni! Most már azt kérem, hogy Magyarország miniszterelnöke, ki kompetens, de felelős is e tekintetben, nyilatkozzék határozottan: mit gondol, csakugyan így lehet-e az? Én nem tudom, milyen közel áll az a toll ahhoz az irányhoz, melyet a kormány képviselni szándékozik, ép ezért akarom tudni, mi a nézete, és ehhez jogom van. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én a lehető legnagyobb szerencsétlenségnek tartom, hogy mi abba a helyzetbe jutottunk, hogy nekünk ezzel a kérdéssel ily intenzive foglalkoznunk kell. De szükségesnek tartom felemlíteni, hogy a t. miniszterelnök úr tegnapi nyilatkozatában, mely általános jó hangulattal találkozott, kijelentette, hogy minden igyekezetét arra fogja irányítani, hogy a quótakérdés is parlamentáris úton, a törvényben előirt módon oldassék meg. Óhajtom tudni, — hiszem is, hogy így értelmezte, — hogy ilyen megoldást is az 1867: XII. törvényczikk rendelkezésének megfelelőnek fog-e tartani, vagy pedig csak azt érti-e alatta, a mit mi, hogy tudniillik csak a két törvényhozás nyilvános tárgyalása az, a mely mellett a kiegyezés létre hozható ? Mert akármilyen unott dolognak látszassák is az, de akárhányszor fogjuk ismételni, nem fog az értékéből veszíteni, hogy nem azért mondották 67-ben, hogy az alkotmányos testületek érintkezzenek, mintha az kényelmi szempont lett volna az akkori pártalakulások mellett, hanem azért, mert több garanczia van arra nézve, hogy a mit két törvényhozás nyilvános tárgyalásai alkalmával megalkotott, azt mind a két nemzet magáénak tartja, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mintha oly alkotásokról van szó, melyeket egyik oldalon a pártkeretek, másik oldalon a kormány hatalmi szava oktroyálva hoznak létre ! (Helyeslés a szélső báloldalon.) Micsoda istenáldás lehet az oly házasságon, mehet egy oldalról reánk kényszerít az itt uralkodó szabadelvfí párti többség, Ausztriában pedig rá oktrojálnak az ottani népekre a 14. §. szentségével, a nélkül, hogy akár itt, akár amott, akár testünknek, akár lelkünknek kellene! (Igaz! Úgy van/ a szélső baloldalon.) Ebben a kérdésben több világosságot kérünk. A quótakérdéssel kapcsolatban csak inczidentáliter akarok még egy kérdésre rámutatni, a mely homályban maradt. Én óhajtottam volna, miután új kormányunk van, hogy a t. miniszterelnök úr világos programmot adjon arra nézve is, a mit mi annyiszor kérdeztünk, és a mit annyiszor segítettek nekünk t. baloldali szomszédaink is kérdezni, hogy a quótafelemeléssel hogy állunk? Nemcsak az a kérdés, — mert nagyon szomorú volna, ha máskép volna, — hogy tudniillik parlamentáris úton szándékozik-e a t. kormányelnök úr a quótát megállapítatni, hanem, hogy emelni akarja-e a quótát, igen, vagy nem? Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a programm-