Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

422. országo* Ué« 1899. maradós 9-én, esStSrtSkSn. 351 kérdés, ezzel a kérdéssel mntünk a küzdelembe, de erre választ nem kaptunk. Pedig a székfoglalóban is vártam, tegnap is vártam. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Áll ja-e még?) Azt, hogy állj a-e még, megkérdezhetném a t. szabadelvű párt legújabb oszlopainak egyikétől, Horánszky Nándor t. képviselőtársamtól is. (Élénk tetszés a szélső haloldalon.) Mert mi álljuk, és kijelentjük, hogy elvi álláspontunkból folyólag semmi quótát, de emelt quótát Ausztriának megszavazni sohasem fogunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) És ebben a kérdésben nem köt benünket semmiféle kompromisszum, és addig nem fogunk egyebet tárgyalni, mig a quóta kérdésével tisztába nem jövünk, ha arra kerül a sor. Én a magam álláspontját jelzem. Szeretem a tiszta, világos tényeket. Szeretem a kérdéseket, a melyek homályban voltak, feltárni; nagyon óhajtanám, ha az igen tisztelt miniszterelnök úr megragadná az alkalmat, és ezen igen érdekes kérdésben ezt a felvilágosítást megadná. Nem olyan egyszerű kiváncsiskodás ez, összefügg ez sok mindennel, és öszefügg a mai javaslattal is, a melynek tárgyalása közben lehetetlen észre nem vennünk, hogy a gazdasági kérdésnek, Magyarország pénzügyének igen jelentékeny tényezőjével foglalkozunk, a melynek mérlegelésénél, a melléktényezőket elhallgatnunk, avagy figyelmen kivíü hagynunk nem szabad. Igen jól méltóztatik tudni az igen tisztelt kormánynak, hogy annak idején, mikor a quóta először megállapítatott, nagy kompenzácziókat adtank az osztrákoknak azért a békéért, a melyet a 67-es kiegyezés adott: egyrészt az államadósság egy részének, a mely minket nem terhelt, átvállalásával, másrészt az akkor kiszámított quótának tetemes felemelésével. És most az a junktim mindig fenn fog állani, hogy valamint akkor a quótaszám megállapításánál kompenzáczió tárgyát képezte az államadósság átvállalása, épúgy tudni akarjuk most is, hogy állunk-e azon az alapon, hogy azon esetre, ha az osztrákok velünk szemben junktimot csinálnak a quóta felemeléséből, mi is junktimot fogunk-e csinálni az államadósság kérdéséből? Szóval, ennek az egy kérdésnek kiragadása az összes kérdések konglomerátumából, nem elég őszinte, nem elég világos, ha ezekre a kérdésekre tiszta választ nem kapunk. Nem szándékozom a t. ház türelmét hosszasan igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Azok után a beható és igazán több figyelemre érdemes fejtegetések után, a melyeket Komjáthy Béla t. képviselőtársam tegnap abból a szempontból hozott itt fel, hogy bebizonyítsa, hogy Magyarországra nézve a gazdasági közösség valóságos átok, és annak támogatása, fentartása hazafiatlan bűn, ezzel a kérdéssel foglalkozni feleslegesnek tartom, mert csak leszállíthatnám ama fejtegetések értékét. Feleslegesnek tartom még azért is, mert addig, míg ezeket az adatokat meg nem czáfolja valaki a t. túloldalról, talán egészen nevetséges dolog volna újabb és újabb adatokat halmozni össze olyan állításnak igazolása végett, a melyet ebben az országban senki, a ki pártkeretek által lekötve nincsen, nem von kétségbe. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én a kérdés közgazdasági részével most nem foglalkozom; annak politikai részével legjobb tudomásom szerint foglalkozva, elmondottam azt, a mit jónak láttam, de még egy kérdést leszek bátor intézni a t. miniszterelnök úrhoz. (Halljuk .'Halljuk!) Leltári jogkedvezménynyel vette-e át a t. kormány a pártot és politikáját, igen, vagy nem ? Ha leltári jogkedvezménynyel ment az átadás és átvétel, akkor, t. képviselőház, nem értem a személyváltozást. Ha pedig nem azzal ment, akkor igazán nagy érdeklődéssel várom az általam igen nagyra becsült és szakképzettségében is igazán bizalomgerjesztő uj kereskedelmi miniszter úr nyilatkozatát, hogy Magyarország kereskedelmi politikájában mit szándékozik a javunkra a múlthoz képest kieszközölni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szükségesnek tartom az aposztrofálást e tekintetben még azért is, mert a múlt évi nagy vitában, Horánszky Nándor t. képviselőtársam akkori fejtegetései a kormánypárt osztatlan helyeslésével találkoztak, és minthogy most ugyanazon táborban küzdők közt ellentét nincsen és nem is lehet, tehát ezekre nézve szintén axiómát képez, a miket ő akkor kijelentett, szükségesnek látom, hogy meghalljam, vájjon a kereskedelmi miniszter úr ő exellencziájának erre nézve mi a nézete? (Helyeslés a szélső baloldalon. ) Horánszky Nándor t. képviselőtársam múlt 1897. év deczember 31-iki beszédében egy helyen azt mondja: »Mi nem ezt állítottuk és állítjuk az ismert jónak a mi ma van, hanem a közösvámterület alapján álló azon kiegyezést, a melyet mi a magunk részérői óhajtunk.« Szembe van itt állítva, t. képviselőház, az a kiegyezési complesum, a mely elénk volt és van terjesztve, és a melynek a provizoriális életbe léptetéséről szó volt, illetőleg a múltból átvétetett szembe van állítva egy oly kiegyezéssel, természetesen a vámközösség alapján, a mely kiegyezést >/mi óhajtunk« vagyis azok, a kiknek nevében Hornászky Nándor t. képviselőtársam teljes kompetencziáva! nyilatkozott. És most, t. képviselőház, minthogy épen a gazdasági kiegyezés politikájának támogatása végett a pártok egyesültek, és ezen egyesülésük egyik látható és általunk is örömmel üdvözölt képviselője, Hegedüs Sándor kereskedelmi miniszter úr személyében nyilvánul meg, kérdem, melyik kiegyezési politikát fogják egyesült erővel támogatni, azt-e, a mely tavaly előttünk feküdt, vagy azt,