Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

348 422. országos ülés 1899. márcsius 9>én, csütörtSkím, nincsen. Az 581. számú javaslat ezzel ugyanazonos tárgyú, ugyanazon szellemben tartott javaslat ugyan, de a kettő közt különbségeket még eddig az előttem szólott igen tisztelt szónoktársaim és párttársaim fel nem hoztak. Pedig e különbségekre rámutatni már csak azért is szükséges, hogy alkalma legyen az igen tisztelt kormánynak azon eltéréseknek az okait is megmondani, a melyek e két javaslat közt feltűnően fenforognak. Szükség van pedig arra, hogy a t. kormány ezen eltérésének az okait itt elmondja és itt nyilatkozzék azon okokra nézve, mert ezen okok még eddig a t. háznak hivatalosan tudomására nem jutottak. Nevezetes különbség ugyanis a két javaslat kö/.ött elsősorban az, hogy míg az 561. számú javaslat olyan a milyen, de mégis indokolással van ellátva, az 581. szá.nú javaslat, a mely úgyszólván korszakalkotó, első kezdeményező lépése volt a jelenlegi kormánynak, egyetlenegy szó indokolással sincsen ellátva. Hozzájárul élihez az abnormis dologhoz még az is, hogy az igen tisztelt előadó úr, a ki ezen kérdésekben igen verzátus és igen járatos Magyarország közgazdasági ügyeiben, s a ki igen behatóan foglalkozott máskor az ilynemű előterjesztésekkel, és igen beható indokolással ajánlotta a t. háznak elfogadására: most megelégedett azzal, hogy kijelentse, hogy a javaslat megtelel az ország érdekeinek, s ezen kijelentéssel ajánlja a háznak elfogadásra. Nos,én ezt az eljárást anoak tulajdonítom, hogy megint egy olyan ténynyel állunk szemközt, mely a parlamentáris tárgyalások mögött egy más tárgyalási rendszert honosít meg, s a melynek én barátja sohasem voltam, nem is leszek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez olyan megny il váiiúlása aparlament mellőzésének, a melyet, erről az oldalról azt hiszem, szó nélkül hagyni nem szabad, és én a magam részéről tisztelettel kijelentem, hogy én hasonló eljárást soha szó nélkül hagyni nem is íogok. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Most áttérek, t. képviselőház, . . . Förster,Ottó: Áttért? Barta Odol): . . . At, de csak a javaslatban, de nem a pártállásomban. Áttérek a javaslat azon részére, a mely különösen szükségessé tette volna az indokolást, ha nem is volna általános szabály, hogy a kormánynak mindennemű előterjesztést, törvényjavaslatot indokolásával együtt kell előterjesztenie. Szükséges lett volna az indokolás különösen azért, mert a régi 56i. számú javaslat 4. § ának második bekezdése és a jelenlegi, Széll Kálmán által aláirt javaslat 5. § a közt óriási különbség van. Különbség van benne nemcsak gazdaságilag, nemcsak politikailag, hanem nagy különbség van benne abból a szempontból is, a mely minket a küzdelem állandó folytatására indít, tudniillik közjogi szempontból. Mert azok a garancziák, melyek az 1867 : XII. törvényczikkben szerintünk feltalálhatók, — pedig szerintünk kevesebb található, mint a i túloldal szerint, —• azon garancziák is ki vannak küszöbölve az új 5. §-ból, holott az 561. számú javaslat 4. §-ának második bekezdésében ezen garaucziák kifejezetten bennfoglaltatnak. Méltóztassanak megengedni, hogy az Összehasonlítás kedveért felolvassam a két szakaszt. A 4. §-nak második bekezdése igy szól (olvassa) : »Az 1. §-ban foglalt rendelkezések elvesztik hatályukat 1S99. június 30-ika előtt is, ha a jegy bankügy re és az azzal összefüggő kérdésekre, nemkülönben az 1. §. szerint szabályozott többi ügyre nézve, — az utóbbiakat illetőleg az 1867 : XIÍ. törvényczikk értelmében és az abban meghatározott módon, — a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai között egyezmények köttetnek, és azok törvényerőre emelkednek.« így szól a provizóriális javaslat a báró Bánffy Dezső szövegezésében, a mely javaslat 561. szám aiatt került forgalomba. Most kérem, méltóztassék meghallgatni a mostani javaslat 5. §-t, a melynek indokolását nem ismerem (olvassa): »Az 1. §-ban foglalt egyes rendelkezések* — tehát az összes közösügyek fentartása, vámszövetség stb.-vei egyetemben, mert az 1898:1. törvényczikkre történő hivatkozások mellett benne vannak a szövetségi intézkedések, és épen azért támadtuk meg múlt évben oly erősen az 1898 :

1. törvényczikk 1. gát, —• tehát (folytatja as olvasást) ; »Az í. §-ban foglalt egyes rendelkezések elvesztik hatályukat 1899. évi deezember hó 31-ike előtt is, mihelyt a jegybankügyre és az azzal összefüggő kérdésekre, nemkülönben az 1. §. szerint szabályozott többi ügyre nézve végleges törvényhozási intézkedés lép hatályba.« Méltóztatnak látni, hogy hol a nagy különbség? Ebben az 5. §-ban, az 1867 : XII. törvényczikkben meghatározott módon mindkét törvényhozás által alkotandó törvényről szó nincs. A 4. §. második bekezdése világosan ahhoz kötötte annak érvényét, hogy a másik államban, vagyis Aus/.triában, a Reichsrathban, tehát szintén törvényhozási úton, szankozionálják azt, a mit mi törvényhozásilag itt alkotunk. Az új 5. §-ban ez a garanczia hiányzik. De van egy másik sérelem is. Valószínű, hogy a ház jelenlegi hangulata mellett nem igen lesz kedve valakinek odáig menni, hogy a részleteknél módosítást tegyen és azt kitegye a leszavaztatásnak; tehát csak itt konstatálom, hogy az 5. §. végleges törvényhozási intézkedésről beszél, még