Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

422. országos ttlés 1899. m&rczivis 9-én, csBt5rt8k8ii. 34,7 lehetünk kitéve, hogy a köznek és az egyeseknek némely válságaival nekünk is számolni fog kelleni; lehet, megengedem, hogy egyelőre valamiféle, talán nagy veszteségeink is lehetnek; de, t. ház, az osztrák tekintetektől felszabaduló magyar iparnak, az osztrák befolyástól ment magyar közlekedési polilikának, és az osztrák beavatkozástól függetlenné válandó kereskedelmi és egyéb hitelünknek a révén, majd csak ki fogjuk pótolni azokat a netáni, nem is olyan bizonyos veszteségeinket. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha mi magyarok a világ népeinek gazdasági versenyében és küzdelmében, a saját erőforrásainkhoz mérten helytállani akarunk, a minthogy akarunk is, akkor Magyarország közgazdasági életének át kell alakulnia a nyugateurópai gazdasági viszonyok szerint. (Úgy van! a szélső baloldalon) Minthogy pedig erre, t. ház, idő kell, igazán bűn, nagy bűn volna, bármely megokolással is, bár csak ideiglenes jellegíí törvénynyel is lehetővé tenni azt, hogy a közös vámterületnek élete akárcsak egy órával is meghosszabbíttassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek a meghosszabbítására, t. ház, szükség nincs; még a külön vámterület életbeléptetéséhez megkívántató előintézkedések megtétele szempontjából sincs erre szükség, mert a mi a külön, önálló vámterület felállításához szükséges két kelléket, tudniillik a külön vámvonalakat és az önálló vámtételeket illeti, ezeket, még pedig a vámvonalakat felállítani, az önálló vámtételeket pedig kidolgozni, minden nagyobb baj és fáradság nélkül igen rövid idő alatt lehet, csak akarni kell. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A közös vámterület életének a meghosszabbítására tehát, t. ház, szükség nem lévén, minthogy egy hazafiságban elszánt, kötelességérzetében rendíthetetlen kormány hamarosan le tudná győzni az önálló vámterület és külön bank felállítása iránti legnagyobb, legzordonabb, még oly magas helyről jövő akadályokat is, ha ilyenek csakugyan volnának; minthogy továbbá, t. ház, egy olyan kormány, a mely Magyarország állami önállóságának és függetlenségének a lobogóját tűzné ki, a gondviselés által nyújtott mostani alkalomból rohamos gyorsasággal képes lenne kivezetni ezt az országot a közösügyes rendszernek fertőjéből, az állami önállóság- és függetlenségnek üde eleven életére, a boldogulásnak, haladásnak és fejlődésnek biztos útjára, s minthogy, t. ház, ezek szerint ennek az ország nak csak egy ilyen lelkes, hazafias, egyedííl ceak a jognak, törvénynek, igazságnak, s mi több, az alkotmánynak hódoló kormáuyra, nem pedig a közösügyes állapotokat minden átkukkal fentartani czélzó provizorium-féle törvényre van szüksége, én, t. ház, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot visszautasítom, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) azt a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, hanem pártomnak, a függetlenségi pártnak elnöke, Kossuth Ferencz által beterjesztett határozati javaslatot pártolom. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Őt f erezet kérünk!) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnöki A tanácskozást folytatjuk. Következik Barta Ödön, Barta Ödön: T. képviselőház! Előttünk van legújabb alkotása annak a kormánynak, a mely azzal a szerencsével dicsekedhetik, a melyiyel ebben a házban még kevés kormány dicsekedhetett: hogy mámorban született. (Halljuk! Halljuk!) Az itt uralkodó hangulat, a melyet ennek a vitának folyamán eddig tapasztaltunk, meglehetősen hasonlít a mámor utóbetegséghez, ahhoz a — talán nem parlamentáris e kifejezés, de jobb kifejezést nem tudok találni, — ahhoz a katzenjamtaerhoz, a mely minden mámort követni szokott, és a mely abban nyilvánul, hogy a ház valóságos apathikus nyugalommal várja a íörténendó'ket, mert úgy érzi, hogy bizony régi betegsége a magyarnak, hogy kottából nem tud hegedülni. Miután pedig jóformán lekottázták azt, hogy minek kell történnie a házban, hát a t. ház tagjai kötelességbői ugyan eljárnak a házba, hogy a határozatképesség meg legyen, az ujság-olvasó közönség is olykor-olykor ráfanyarodik a kíváncsiságra, hogy mit csinálnak a t. házban, vagy a mint tegnap egy kis lap elnevezte: a gyorsfőződében; de valami olyan érdeklődést, a mely a tárgy fontosságával és az itt elhangzott beszédek mély tartalmával összehasonlítható volna, nagyító üvegen sem lehet felfedezni. (Igaz! Úgy van! a ssélső baloldalon.) És hogy mégis bátorságot veszek magamnak arra, hogy kötelességem teljesítését ilyen körülmények között megkísértsem, ezt bizonyára nem azért teszem, hogy ennek a vitának folyamán babérokat szerezzek, hanem egy igazság kényszerít reá, s ez az, a mely engem arra indít, hogy egyenlő mértékkel mérjem az igazságot mindenkinek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én küzdöttem mindig azon irányzatok ellen, a melyek a letűnt kormánynak elveimmel ellenkező műveiben megnyilvánultak, és küzdeni fogok a mostani kormány minden olyan alkotása ellen is, a mely elveimmel és meggyőződésemmel meg nem egyezik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És most méltóztasssék nekem megengedni, hogy az összehasonlítás igazságos volta kedvéért mindjárt beszédem elején rámutassak arra, hogy előttünk ma tulajdonképen két javaslat fekszik, mert az 561. számú javaslat még visszavonva 4é*