Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-422
346 * 22, országos ülés 1899. márczlns 9-én, cstttörtökSn. fenkölt odaadással hirdettük, melyeknek megvalósításáért az igazságba vetett hitnek egész erejével harczoltunk és küzdöttünk. Ezen elveinkért, t. Láz, harczolni és küzdeni fogunk mindaddig, a míg ezeket ebben az országban, sőt ebben a parlamentben is érvényre, diadalra juttatni nem fogjuk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert 30 évnek keserves tapasztalatai meggyőzték ezt a pártot, meggyőzték ezt az országot is arról, hogy az Ausztriával való közgazdasági szövetség mellett ennek az országnak, Magyarországnak, ennek a nemzetnek ereje nem érvényesülhet. (Igaz!Úgy van! a szélső baloldalon.) A legutóbbi idők tapasztalatai, t. ház, most már még azt is kétségtelenné tették, hogy a vámközösség fentartása immár nemcsak az ország anyagi érdekeinek, hanem az ország alkotmányos jogainak feláldozását is megköveteli. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A közös vámterület ellen, t. ház, a mely, miként mondám, immár az ország alkotmányát is megtámadja, az ország gazdasági függetlenségének érdekében minden alkalmat és minden eszközt fel kell használni. A mostani alkalom, t. ház, igazán talán az utolsó, (Igaz! Ügy van! a szélső báloldalon. Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) melyet az ország közgazdasági helyzetének megmentésére, az ország gazdasági függetlenségének kivívására a gondviselés engedett. (Igaz I Úgy van ! a szélső báloldalon.) E most kínálkozó alkalmat, ezen mostani kormány is vétkes könnyelműséggel elszalasztja és nem használja fel arra, hogy az ország érdekeit idegen és ellenséges befolyások ellenében a korona előtt is megvédelmezze, képviselje és érvényre juttassa. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem, t. ház, ezt a kormány nem teszi; ellenkezőleg, már ez a kormány is kész az 1898. évi I. törvényczikkbea ráruházott kötelezettségének teljesítése elől kitérve, azon idegen, ellenséges, hatalmas befolyások előtt meghódolni, s azoknak az ország legelsőrendű érdekeit feláldozni. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi, iüggetlenségiek azonban, t. ház, kik egyedül az ország érdekét, javát tartjuk szem előtt, kiknek cselekményét, elhatározását semmiféle személyi, vagy érzelmi momentumok, legyenek azok még oly magasak is, nem irányítják és nem irányíthatják; mi, a kik nem veszünk és nem vehetünk figyelembe semmiféle titkos befolyásokat, mert azok mindig csak alkotmányosságunk sir ját ássák meg, (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) a mi elveink niegvalósíthatására most kínálkozó alkalmat sem magunktól, sem az országtól elragadtatni nem engedjük, nem engedhetjük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A gondviselés, a magyarok Istene megadta a magyar nemzetnek az alkalmat, hogy moBt megvalósíthassa régi vágyait és óhajait, s lerázhassa magáról a szolgai függőség minden jármát. (Élénk helyetlés a szélső baloldalon.) Ezen kínálkozó alkalmat a magyar nemzetnek meg kell ragadnia és fel kell használnia, mert most minden nagyobb baj és rázkódtatás nélkül megteremthetjük az Ausztriától gazdaságilag és közjogilag is teljesen önálló és független magyar államot. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) És meg kell teremtenünk ezt, t. ház, az egyedü'l elfogadható alapon, a törvényes alapon, a perszonál-unió alapján; (Ügy van! a szélső baloldalon.) a dualizmusnak, a közösügyes rendszernek a romjain minden habozás és tétovázás nélkül fel kell építeni az önálló és független magyar államot, minden igaz magyar hazafinak hő óhajtását és ideálját. T. ház! A nemzet nagy válság előtt áll; ebben a válságban nem csak a kiegyezés megújításának, vagy meghiúsulásának a kérdése forog koczkám a mely kérdés utóvégre is nem valami lényeges nagy dolog, mert a kiegyezésnek hajója úgyis zátonyra kerül; de ebben a válságban lényeges és nagyfontosságú dolog az, hogy ehhez a válsághoz hozzáfűződik a mi egész közjogi rendünk átalakulásának a nagy kérdése is. Elismerem, t. ház, mert úgy van, hogy a küíönvámterületért, a mi közgazdasági függetlenségünkért való küzdelmünk összefügg állami önállóságunk és függetlenségünk kivívásáért való harcznak a gondolatával. Ebben a küzdelemben és ebben a harezban mindenekelőtt arra van szükség, hogy a magyar nemzet vegye fontolóra azokat a nagy gazdasági és anyagi érdekeket, a melyek a kiegyezést veszedelemmel fenyegetik, s arra van szükség, hogy legyen rajta, hogy az a fenyegető veszedelem a nemzetnek erőteljes és önérzetes elíentállásán megtörjön. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a nemzetnek azt a veszedelmet elhárítani sikerül, csak azután, azután fog következni majd még a harcz azon másik nagy körülményre, állami önállóságunk és függetlenségünknek kivívására, a melyen a magyar nemzet vagy az ő ősi jogainak, osi régi vágyainak a megvalósítását, Magyarországnak önállóságát és függetlenségét ki fogja vívni, vagy pedig, t. ház, végképen le kellend mondani arról, hogy ebben a hazában magyar ember legyen az úr, és hogy a magyar a saját erejét, a saját czéljaira és javaira használhassa és fordíthassa. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ha a nemzet amarra a küzdelemre, az önálló vámterületért való küzdelemre nem sorakozik minden erejével, akkor emerre a harczra, az állami önállóságért és függetlenségért való harczra, már képtelen lesz. (Úgy van a szélső baloldalon.) Megengedem, hogy amaz a küzdelem, hogy az önálló vámterületért való küzdelem, nem gyermekjáték; megengedem, hogy időközben mi is bizonyos megpróbáltatásoknak
