Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

422. országos ülés 1899. márczius 9-én, csfitSrtflkSn. 345 a szlávokat sérti, ők rögtön az északi kolosszus felé vonzódnak. Történjék azonban itt Magyar­országon, a mi hazánkban bármi, a mi a magyar nemzetet sérti, mi nem vonzódunk kifelé soha, hanem függetlenségi érzelmeink gyúlnak lángra, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a szere­retett haza függetlenségében keresünk sérelmeink­nek orvoslást, annak a magyar hazának függet­lenségében, a mely független hazának eszméje szent István koronájának az eszméjével van összekapcsolva. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Soha az Isten ujja jobban és szemmel lát­hatóbban nem mutatott.rá arra, hogy az intéző és döntő köröknek milyen irányt kellene követ­niök, mint épen most, midőn Ausztriában züllés­nek indult minden. Ha eddig nem látták be soha, úgy végre-valahára most kellene beíátniok, hogy a nagyhatalmi állásnak és a trónnak legerősebb támaszát Magyarországban kell keresni, abban az országban, a mely országot királyai évszáza­dokon át a császári koronának áldoztak föl. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A monarchia nagyhatalmi állásának, a ko­ronának súh pontját a helyzet mindinkább Ma­gyarország felé tereli. Ha ez így van, — a mint csakugyan így is van, — akkor ezt az országot nem gyengíteni, hanem közgazdaságában is mind­inkább erősíteni kell. (Ügy van! a szélső balolda~ Ion.) A magyar hazafias közgazdasági politika ellene van a kiegyezésnek, mert a közös vám­területben az országnak nem megerősítését, ha­nem annak örökös gazdasági romlását látja. Hogy egyebet ne említsek, a közös vámterület­nek káros voltát igazolják a megtartott vám­értekezlet tanácskozásai. Abban a vámértekezlet­ben csak azok a politikusok foglaltak állást a közös vámterület mellett, a kiket eddigi közéleti szereplésük kényszerített arra, hogy az önálló vámterület ellen kardoskodjanak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azok a szakférfiak azonban, a kik az or­szág közgazdasági életének közvetlen részesei, a kik az országos közvélemény illetékes és igaz kifejezőinek tekinthetők, abban a vámértekezlet­ben mindannyian kivétel nélkül az önálló vám­terület híveinek vallották magukat. (Úgy van! a szélső baloldalon) Ebben a kérdésben, t. ház, megnyilatkozott már maga az egész ország számtalan népgyűlé­seken. Az ország lakosainak, különösen pedig a magyar népnek élénk részvétele mellett meg­tartott népgyűléseken ebben a kérdésben a köz­vélemény szabadon és függetleníí! nyilatkozott meg, nem úgy, mint a legutóbbi országgyűlési képviselőválasztásoknál, a hol rút visszaélések­kel hamisította meg az ország érdekeivel és KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XX. KÖTET jogaival mitsem törődő hatalom a nemzeti köz­akaratot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azokon a népgyűléseken a magyar nép az ó igazságának, meggyőződésének és hamisíthatat­lan hitének egész erejével szentesítette a meg­tartott vámkonferenezia illetékes és független elemeinek ezen álláspontját. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon népgyűléseken, t. ház, félreismerhet­lenül és félreérthetetlenül jut kifejezésre az, hogy a magyar nemzet, a melyet az osztrákokkal való gazdasági közönségnek felérte káros és ve­szedelmes voltáról a múlt idők tapasztalatai oly keservesen meggyőztek, külön, magyar, önálló vámterületet akar. (Igaz / Úgy van! a szélső bal­oldalon.) A magyar iparosok, t. ház, mint iparosok, mindannyian hívei a külön vámterületnek, mert immár Magyarországon is megvannak az ipari és kereskedelmi kultúrának azon harczképes té­nyezői, a melyek a külön vámterület alapján képesek lesznek a magyar ipart és kereskedel­met a legmagasabb fokra felemelni. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon. Folytonos zaj a jobb­oldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) így állván a dolog, t. ház, igazán nem tu­dom, hogy egyáltalában lehet-e, és ha igen, mennyi jogosultsága lehet annak a dogmának, annnak a tantételnek, a mely a közös vám­területnek egyedül üdvezítő voltát hirdeti, és a mely a közös vámterületet gazdasági szempont­ból károsnak ítéli. Én, t. ház, ennek az ítéletnek jogos és el­fogadható indokait bár kerestem és keresem, nem találom sehol. Azt az érvelést pedig igazán tévesnek keli nyilvánítanom, hogy mi független­ségiek nem mérlegeljük a kiegyezési javaslatok­ban foglalt előnyöket és hasznokat. Dehogy nem mérlegeljük, t. ház, nagyon is mérlegelünk mi minden szempontot. Ám jó, t. ház, tegyük fel, hogy a közös vámterület jobb üzlet, mint a gazdasági különválás. Tegyük fel, hogy ez a különválás, a mely most az Ausztriával való ki nem egyezés folytán és az 1867: XIL törvény­czikk alapján kötelezettségkép is háramlik reánk, Magyarországra nézve volua alkalmatlan, mert annak állítólagos anyagi károsodásával járna. Tegyük fel mindezt, t. ház, bar elégszer vitattuk ennek ellenkezőjét és bizonyítottuk is. De hát mi következik ebből? Az-e, hogy a profitnak, az anyagi haszonnak feláldozzuk a jogot, az igazságot, a törvényt és az alkotmányt, hogy kufár mértéket szabjunk a legszentebb, legfen­ségesebb állami feladataink megoldásának? Nem, t. ház, nincs, nem létezik olyan vámközösség, melynek kedveért mi, a függetlenségi párt, fel­áldozhatnók 30 éven át vailott azon magasztos eszméinket, melyeknek igazságát mindig oly 44

Next

/
Thumbnails
Contents