Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-421

42L országos Ülés 1899. márczing 8-án, szerdán. 329 sikerülne ilyen tarifát létesíteni, a mely egyik vagy má?ik érdeket is kielégítene, az egy óriási csapás lenne a jövőre nézve, mert az lehetetlenné tenné Magyarországnak ipari állammá való átalakulását, pedig c*ak ipari állam képes önmagát nagygyá tenni és képes fejlődését, ellen álló képességét megerősíteni, faji jellegét biztosítani. És bebizonyítani igyekeztem azt, hogy a most érvényben levő kereskedelmi szerződések Magyarország közgazdászati érdekeive! homlokegyenest ellenkező hitást gyakorolnak, (Űgy van! a szélső baloldalon.) és Magyarországot e tekintetben a megsemmisítés felé vezetik. És végül igyekeztem bebizonyítani azt, hogy még reményünk sem lehet, hogy ezen kereskedelmi szerződések helyeit egy helyesebb bázison, egy új éra következzék be, olyan, a mely Magyarország érdekeit kielégítené, mert a fenforgó ellentétenet kiegyenlíteni úgy, hogy egyik vagy másik irányban hátrányt ne okozzanak, olyan szerződéseket kötni, melyek egyik félnek se árt sanak, a mint bebizonyítottam, teljesen lehetetlen; ami érdekeink, törekvéseink mindig ellenkezni fognak. (Űgy van! a szélső baloldalon.) De azt is mondtam, t. képviselőiláz, hogy számos olyan hátránya van még a közösségnek, a melyeket, ha hosszasan akarnék fejtegetni, nagyon sokáig kellene a t. ház szives türelmét igénybe vennem. De azért mégis engedje meg a t. képviselőház, hogy röviden néhány ilyen tételre mégis rámutassak. (Halljuk! Halljuk!) Először is, t. képviselőház, tény az, hogy mig a közös vámterület alapján állunk, addig Magyarországnak nincsen és nem lehet ipara. Igaz ugyan, hogy bizonyos kedvteléssel sokszor hallottam már rámutatni arra a tényre, hogy az utóbbi éra alatt mégis mennyi iparvállalat létesült Magyarországon, mennyi kezdő iparnak a csiráját láthatjuk ma, és csak várjunk csendesen és szépen, az idők meghozzák azt, hogy ez is fel fog lendülni, mert Qgy nap alatt nem lehet mindent megteremteni. Én a való igazságot tagüdni nem szoktam. Azért egész örömmel konstatálom, hogy a mai iparunkban bizonyos lendület állott elő. Én is fel tudnám sorolni mindazokat az iparokat, a melyek a fejlődését örömmel nézem és konstatálom azoknak hatását is. És hogyha mi Magyarországon önmagunkban állnánk, vagy egy fejletlen ipari állammal volnánk összeköttetésben, akkor én ezt örömmel üdvözölném; de midőn ez a mi kis ipari fellendülésünk az osztrák iparnak bennünket sokszorta felülmúló lendületével áll szemben, akkor t. képviselőház, nekünk egyáltalában véve ebből nem lehet reményt kovácsolnunk arra nézve, hogy az ország ipari ügyeit helyesebb mederbe fogják terelhetni. De, t. ház, egyik hátránya a közösségnek KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XX KÖTEf. az is, hogy ma érdekében van a vámközö-íségnek, a vámterületnek, — illetve az osztrák iparnak van érdekében, — az, hogy prohibitiv vámokkal védekezzünk a fejlettebb iparú nemzetekkel: Francziaországgal,Németországgal, stb -vei szemben. Mi ennek a következménye? Az, hugy e szegény ország szegény lakosai óriási összegeket fizetnek e czímen az osztrákoknak, tudniillik azon vámkülönbözetet mindig mi fizetjük meg. Mert, fájdalom, azt hiszem, nincs a ki kétségbe vonja azon állításomat, hogy mi vagyunk az egyedüli piacza Ausztriának Hiszen annyira elbizakodtak századokon keresztül, hogy mi csupán hűséges gyarmatuk vagyunk, hogy egyáltalán nem is törekedtek arra, hogy pi.iczokat szerezzenek maguknak. Csak egy újabb időben kísérlettek meg, hogy exportjukat fejleszszék. Fizetünk tehát itt óriási összegeket és ezáltal nemcsak hogy nem emeljük iparunkat, hanem ellenkezőleg az osztrák ipart gyámolítjuk. Az embernek hazafiúi önérzete arczába kergeti a vért, ha végigmegy a főváros utczáín és az üzletekben mindenütt silány osztrák gyártmányokat lát. (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) De azért a magyar politikusok előállanak azzal, hogy maradjunk meg a közösségben, mert szépen, csendesen haladunk. Attól félek, hogy ez a haladás a temetőig fog vinni. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Állítom, hogy a közös vámterületnek egyik hátránya az, a mit előnyéül akarnak felhozni, hogy tudniillik mi nyersterményeinknek biztos piaczot találunk. (Űgy van! Űgy van! a szélső baloldalon) Ismerjük nagyon jól — nem akarnám felsorolni, mert nagyon hosszúra nyúlnék beszédem (Halljuk! Halljuk!) — mindazokat a gazdasági termékeket, a melyeket vámmentesen hozhat be Ausztria. Mi ellenben a helyett, hogy mezőgazdasági termékeinket feldolgoznók, hogy jobban és biztosabban érvényesíthessük, és hogy ezáltal itthon munkát adjunk egyeseknek, viseljük az útiköltséget, hogy kivihessük azon bizonytalan piaczra, hogy — fájdalom — azt azután onnan feldolgozva, duplán megfizetve visszavegyük. (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Egynehány hátrányára a közösségnek még rámutatok. Itt van például a közvetítő kereskedelem. Ezen a réven milliókat raknak zsebre az osztrák kereskedők. Hiszen azt a kivitelt, a mely Magyarországból Ausztriába indul, nem mind ott emésztik fel. Csak azért szokásos azt felhozni, hogy Magyarországot Ausztria piaczának tüntessék fel. Helyes vámpolitika mellett azok a milliók itt maradnának. (Igaz! Űgy van! a zélső baloldalon.) De hát mi nem gondolunk arra. A földdel szemben is azt a nézetet vallották a t. kormányok,