Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-421

g3Q 421. országos Illés 1899. márcelns 8»áu, uerdáu. hogy mindegy akárkié a föld, csak fizesse az adót utána. A feladat itt is csak az, hogy befolyjon az adó; de hogy az a magyar kereskedő miből él meg, arra nem gondolunk. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hisz Ausztriából egész nyugodtan jönnek be hozzánk a különféle keres kedó' ügynökök és a legsilányabb árúkat igyekeznek mindenütt értékesíteni. Lehetetlenség akármely eldugott községbe bemenni a nélkül, hogy ne találnánk ott egy-két bécsi utazót. És azt akarjuk, hogy ezekkel konkuráljanak a mi becsületes, tisztességes kereskedőink, a kik házbért, adót fizetnek, holott ezen ügynökök semmi közterhet nem viselnek, sőt az illető gyárosok sem, mert a mint tudjuk, szokás szerint kétszázaiékot biztosítanak az eladott árúból az ügynökök részére. De, t. ház, még egy másik hátránya is van ennek a közösségnek. Mi itt igyekeztünk óriási erőfeszítéssel, és majd lesz alkalmam bebizonyítani, sok igazságtalansággal küzdve, pénzügyi műveleteket csinálni arra nézve, (Halljuk! Halljuk!) hogy az állam megzavart háztartási egyen súlyát helyreállítsuk. (Úgy van! Úgy van! a a szélsői baloldalon.) És ha ma Ausztriában valami válság történik, sajátságos, ezt a mi állampapírjaink árhanyatlásából kell rögtön megtudnunk, holott ha mi önállóan rendeznők gazdasági ügyeinket, ilyen eshetőségnek kitéve nem lennénk soha. De önöknek és azon erőnek minden törekvése oda irányúi, hogy bennünket Ausztriával összeforrasztván, így valahára meg tudjon bennünket semmisíteni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem sorolom fel az összes hátrányokat, esak egy dologra kell még rámutatnom. (Halljuk! Halljuk!) Egyik leglényegesebb baja és hátránya a közösségnek az, hogy a fogyasztási adónak miképi rendezését saját érdekünkben, tetszésünk szerint eszközölni sohasem leszünk képesek, mert akkor, midőn a vámszövetséget megkötöttük, ezen eminens jogról, mint nagyon sok másról is, lemondottunk. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) T. ház! Ezen általam elmondottak nekem, és talán megengedi az a párt, a melyhez tartozom, ha azt mondom, hogy ennek a pártnak is meggyőződése. (Élénk helyeelés a szélső balolda'on.) Én és az a párt, a melyhez tartozom, min den rendelkezésünkre álló erővel, és nemcsak azért, hogy elvi bázist mutassunk, hogy megmutassuk, mi az elvünk, lianem azért, hogy a nemzet jogait és jövőjét biztosítsuk, mindig mindent el fogunk követni, hogy elvünket érvényre juttassuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Nem szeretek elfogult lenni, nem is vagyok, és így elismerem, hogy talán nálam mélyebben gondolkozó, ezekbe a dolgokba mélyebben, jobban betekintő, okos, bölcs férfiak be fogják bizonyítani nekem, hogy azok a feltévé sek, a melyeket felhoztam, közgazdászat] szempontból túlhajtottak; talán be fogják bizonyítani, hogy azon számesoportozatok, a melyeket én valóknak látok, félrevezetés és elfogultság eredményei. De még azzal szemben is, ha így volna, — ezt magam és pártom nevében is kifejezem, — ha minden igaz volna is, akkor is követelni fogjuk politikai szempontból Magyarország számára az önálló gazdasági berendezkedést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az oiszag csak itt bent, ebben a tanácstermében tud hangot adni jogának, kívánságainak, ez az ország a külföld előtt ismeretlen; és az az erő, a melyet mi tettünk erővé, ezt a Magyarországot el akarja a világ szeme elől rejteni, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) nekünk minden törekvésünk mindig odairányúl, hogy ez a Magyarország életjelt adjon magáról. Az én felfogásom szerint pedig csak az a becsületes magyar ember, a ki a függetlenséget akarja. Éljen a független Magyarország! (Hosszas éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik. Elnök : Mócsy Antal! (Élénk felkiáltások a a szélső baloldalon: Öt perez szünetet kérünk! Elnök csenget.) Már egynegyed kettőre vai. Kubik Béla: Persze, a túloldal úgy sem volt bent! Elnök (csenget): Csendet kérek! Mócsy Antal: T. ház! Kérem a t. ház szives figyelmét, különben sem szándékozom a dologhoz hosszasabban hozzá szólani. (Zaj.) Az imént elhangzott, tanulságos adatokban mindenesetre igen-igen gazdag beszédre, ha az ember az egésznek konzequencziáját megfontolja, a költővel azt lehetne válaszolni, hogy : »Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény*, tudni illik nekünk magyaroknak, Magyarországnak, mert a mint ő beszédének végén felállította a konzeqtiencziákat, semmi félekép sem lendülhet fel Magyarország közgazdászata. A t, képviselőház be fogja látni, hogy a gazdag statisztikai adatoknak a bírálatába nem bocsátkozhatom, nem tartom azt lehetőnek egyszeri hallás után, de a mostani idó't sem tartom épen alkalmasnak ; mert szerintem a monarchia szomszéd államával való gazdasági szövetségünknek beható megbeszélésére majd akkor lesz az idő, a mikor az állandó rendezésről lesz majd szó. Most én anynyival inkább sem tartom a magam és pártom részéről kötelességnek ebbe a vitába bele menni, mert az előttem szólott t. képviselőtársam czélzott a pártközi konferencziára, czélzott bizonyos erőre, a mely szerinte Magyarországnak mindeu közgazdasági fejlődését megakadályozza és a mely erő előtt szerinte azok, a kik kormányozni