Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-421

g3Q 421. országos Illés 1899. márcelns 8»áu, uerdáu. hogy mindegy akárkié a föld, csak fizesse az adót utána. A feladat itt is csak az, hogy be­folyjon az adó; de hogy az a magyar keres­kedő miből él meg, arra nem gondolunk. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hisz Ausztriából egész nyu­godtan jönnek be hozzánk a különféle keres kedó' ügynökök és a legsilányabb árúkat igye­keznek mindenütt értékesíteni. Lehetetlenség akár­mely eldugott községbe bemenni a nélkül, hogy ne találnánk ott egy-két bécsi utazót. És azt akarjuk, hogy ezekkel konkuráljanak a mi becsü­letes, tisztességes kereskedőink, a kik házbért, adót fizetnek, holott ezen ügynökök semmi köz­terhet nem viselnek, sőt az illető gyárosok sem, mert a mint tudjuk, szokás szerint kétszázaié­kot biztosítanak az eladott árúból az ügynökök részére. De, t. ház, még egy másik hátránya is van ennek a közösségnek. Mi itt igyekeztünk óriási erőfeszítéssel, és majd lesz alkalmam bebizonyí­tani, sok igazságtalansággal küzdve, pénzügyi műveleteket csinálni arra nézve, (Halljuk! Hall­juk!) hogy az állam megzavart háztartási egyen súlyát helyreállítsuk. (Úgy van! Úgy van! a a szélsői baloldalon.) És ha ma Ausztriában valami válság történik, sajátságos, ezt a mi állampapír­jaink árhanyatlásából kell rögtön megtudnunk, holott ha mi önállóan rendeznők gazdasági ügyein­ket, ilyen eshetőségnek kitéve nem lennénk soha. De önöknek és azon erőnek minden törek­vése oda irányúi, hogy bennünket Ausztriával összeforrasztván, így valahára meg tudjon ben­nünket semmisíteni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem sorolom fel az összes hátrányokat, esak egy dologra kell még rámutatnom. (Hall­juk! Halljuk!) Egyik leglényegesebb baja és hátránya a közösségnek az, hogy a fogyasztási adónak miképi rendezését saját érdekünkben, tetszésünk szerint eszközölni sohasem leszünk képesek, mert akkor, midőn a vámszövetséget megkötöttük, ezen eminens jogról, mint nagyon sok másról is, lemondottunk. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) T. ház! Ezen általam elmondottak nekem, és talán megengedi az a párt, a melyhez tarto­zom, ha azt mondom, hogy ennek a pártnak is meggyőződése. (Élénk helyeelés a szélső bal­olda'on.) Én és az a párt, a melyhez tartozom, min den rendelkezésünkre álló erővel, és nemcsak azért, hogy elvi bázist mutassunk, hogy meg­mutassuk, mi az elvünk, lianem azért, hogy a nemzet jogait és jövőjét biztosítsuk, mindig min­dent el fogunk követni, hogy elvünket érvényre juttassuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Nem szeretek elfogult lenni, nem is vagyok, és így elismerem, hogy talán nálam mélyebben gondolkozó, ezekbe a dolgokba mé­lyebben, jobban betekintő, okos, bölcs férfiak be fogják bizonyítani nekem, hogy azok a feltévé sek, a melyeket felhoztam, közgazdászat] szem­pontból túlhajtottak; talán be fogják bizonyí­tani, hogy azon számesoportozatok, a melyeket én valóknak látok, félrevezetés és elfogultság eredményei. De még azzal szemben is, ha így volna, — ezt magam és pártom nevében is ki­fejezem, — ha minden igaz volna is, akkor is követelni fogjuk politikai szempontból Magyar­ország számára az önálló gazdasági berendez­kedést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az oiszag csak itt bent, ebben a tanácstermében tud hangot adni jogának, kívánságainak, ez az ország a külföld előtt ismeretlen; és az az erő, a melyet mi tettünk erővé, ezt a Magyarorszá­got el akarja a világ szeme elől rejteni, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) nekünk min­den törekvésünk mindig odairányúl, hogy ez a Magyarország életjelt adjon magáról. Az én fel­fogásom szerint pedig csak az a becsületes magyar ember, a ki a függetlenséget akarja. Éljen a független Magyarország! (Hosszas éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik. Elnök : Mócsy Antal! (Élénk felkiáltások a a szélső baloldalon: Öt perez szünetet kérünk! Elnök csenget.) Már egynegyed kettőre vai. Kubik Béla: Persze, a túloldal úgy sem volt bent! Elnök (csenget): Csendet kérek! Mócsy Antal: T. ház! Kérem a t. ház szives figyelmét, különben sem szándékozom a dologhoz hosszasabban hozzá szólani. (Zaj.) Az imént elhangzott, tanulságos adatokban mindenesetre igen-igen gazdag beszédre, ha az ember az egésznek konzequencziáját megfontolja, a költővel azt lehetne válaszolni, hogy : »Multad­ban nincs öröm, jövődben nincs remény*, tudni illik nekünk magyaroknak, Magyarországnak, mert a mint ő beszédének végén felállította a konzeqtiencziákat, semmi félekép sem lendülhet fel Magyarország közgazdászata. A t, képviselőház be fogja látni, hogy a gazdag statisztikai ada­toknak a bírálatába nem bocsátkozhatom, nem tartom azt lehetőnek egyszeri hallás után, de a mostani idó't sem tartom épen alkalmasnak ; mert szerintem a monarchia szomszéd államával való gazdasági szövetségünknek beható meg­beszélésére majd akkor lesz az idő, a mikor az állandó rendezésről lesz majd szó. Most én any­nyival inkább sem tartom a magam és pártom részéről kötelességnek ebbe a vitába bele menni, mert az előttem szólott t. képviselőtársam czél­zott a pártközi konferencziára, czélzott bizonyos erőre, a mely szerinte Magyarországnak mindeu közgazdasági fejlődését megakadályozza és a mely erő előtt szerinte azok, a kik kormányozni

Next

/
Thumbnails
Contents