Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-421

312 421. országos Ülés 1899. márczlns 8-án, szerdán. feltétele megvolt adva. Hogy aztán az a kormányjavaslat az akkori viszonyok között tárgyalásra nem tűzetett ki, ez az egyezkedés ezen az úton perfektté nem vált sem itt sem ott, ezt ne méltóztassék a kormány intenczióinak, hanem az akkor fenforgott viszonyoknak tulajdonítani. Ismétlem, a döntést törvényesnek, az 1867 : XII. törvényczikk rendelkezési szempontjából is teljesen alkotmányosnak és megfelelőnek tartom, és azért a felelősséget igenis, vállalom. Kijelentem azt is, hogy a quótakérdésnek nehéz és igen fontos ügyét a törvény szigorú szemmel tartásával szándékozom kezelni, és elsősorban annak idejében a quótaküldöttségek hatáskörébe utalni. A quótadíüldöttségek feladata lesz a kérdéssel foglalkozni, és miután a most történt döntés egy évre szól, az 1900. évi január 1-étőí fogva érvényes quóta meghatározásának ügyére ezen értelemben fogom a t. képviselőház figyelmét felhívni. A menyiben azon nem várt és sajnos eset állana elő, hogy a két quótaküldöttségek ismét, nem tudnának kiegyezni, a minek elkerülésére minden igyekezetemet fogom fordítni, mert nem adom fel a reményt, hogy a két állam közt a közmegnyugvás és a jó és meleg viszony érdekében a — mire a legmigyob súlyt helyezem, — a megoldás ezen az utón is talán sikerülhet; előterjesztetik a két quótabizottság véleménye, és akkor a t. ház abban a helyzetben lesz, hogy az egyezkedést akár a kormány identikus előterjesztései utján, tikár más utón megkísértse, a kormány csak a végszükség esetében fogván appelálni a törvényczikk 21. § ához, ő Felsége döntéséhez. Ezen szempontokból legyenek kegyesek ezt a kérdést, úgy ennek mostani állását, mint anteczedeneziáit vizsgálni, és ezen szenpontokból legyenek szívesek a minisztériumnak akkori jelentését tudomásul venni és ezt az ügyet befejezettnek tekinteni. Ez az a kérés, melyet a képviselőházhoz intézek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Dedovics György jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Nekem legfeljebb a házszabályokra való hivatkozással lehet szólásjogom, azonban nem szándékozom azokra hivatkozni; de tekintettel arra, hogy új kormánynyilatkozattal állunk szemközt, és egy nagyfontosságú kérdésről van szó, a t. képviselőháztól kérek engedelmet arra, hogy néhány szóval reflektáljak azokra, a miket a t. miniszterelnök úr mondott. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Az ügy méltó, hogy arra néhány szót vesztegessünk; a t. miniszterelnök úr kormánya azzal a pretenzióval mutatkozott be, hogy ő a hatvanhetes kiegyezési törvénynek hamisíthatatlan magyarázatát és végrehajtását követeli. Ezen kormáuy-axiomának világításánál kell szemügyre venni azon nyilatkozatot, a melyet a t. miniszterelnök úr most tett, hogy megállapíthassuk, vájjon megfelel-e ezen nyilatkozat az általa vallott alapelvének, igen, vagy nem ? Én a magam részéről ketté osztom a miniszterelnök úr válaszát. Érzik és látszik is beszédéből helyzetének súlyos volta, a múltra való tekintettel. A múltat egy azzal ellenkező jövendő programmal fedezni még semmiféle státusférfiúnak a világon nem sikerült. És itt van az a Scylla és Charybdis, mely közt a miniszterelnök úr mai nyilatkozatával nem volt képes kérésztől hajózni, mert egyrészt saját jövendőbeli eljárása tekintetében úy;y állította fel a normát, hogy az ő álláspontja is az, hogy jövendőben a quóta megállapítása iránt királyi döntésre vajha sohase volna szükség, mely kivánathoz magam is csatlakozom ; másodszor, hogyha mégis erre kerül a sor, ez csak az esetben történjék, ha a két országgyűlés, mint törvényhozó testület konstatálta a megegyezés lehetetlenségét. Ez az álláspont, t. képviselőház, nem egészen ugyanazon szavak szerint, mint a í. miniszterelnök úr monda, megfelel az 1867 : XII. törvénycikk 21. §ának; a miniszterelnök úr nyilatkozatában a jövőt illetőleg csak az nem felel meg az 1867 : XII. törvényczikknek, hogy a t. miniszterelnök úr nem csupán a quótaküldöttségek jelentéseinek országgyűlési tárgyalását, hanem esetleges kormánypropozicziókat is alkalmasaknak tart arra, hogy a quóta-kérdés eldöntésére nézve a királyi döntésnek anteczedencziái lehessenek, hogy ez a felfogás nemcsak a múltra, de a iövendőre nézve is világosan téves, arra nézve elég legyen a törvénynek világos szavait a következőkben felolvasnom. A 21. §. azt mondja (olvassa): »Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, mindenik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztendő. Ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással megegyezni* . . . stb. »dönt a király«. Ez világosan mit tartalmaz ? Imperati?e tartalmazza azt, hogy kormány-propozicziókkal nem lehet a királyi döntés anteczedeneziáit megállapítani, hanem csakis a két quóta-küldöttség jelentésének az országgyűlés elé való terjesztésével, és annak a quótaküldöttségi jelentésnek a tárgyalásával lehet olyan preczedenat és anteczedencziái alkotni, a mely a királyi döntésnek alapjául szolgál. Ennek pedig a Deák-féle alkotmányban megvan a maga törvényes fundamentuma és politikai oka is. Mert méltóztatnak tudni, hogy még a boldogult Bánffy-kormány is (Derültség a szélső baloldalon.) ebben a házban egészen helyesen mindig a mögé bujt, hogy a kormánynak nincsen semmiféle beavatkozása, a míg a quóta-küldöstségek tárgyalnak; csak ha kon-