Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-421

421. országos ölés 1899, márczins 8-án, sierdáu. 313 statáltatott az ő megegyezésüknek lehetetlensége, akkor kerülhet elő kormányjavaslat. Már most, miután a múltra nézve olyan preczedens akar itt alkottatni az 1867 : XII. törvényczikk 21. §-ával szemben, a melyről a miniszterelnök törvényesnek mondja nyilatkoza­tában azt, ha a quótabizottságok jelentéseinek tárgyalása helyett egy kormáuy-propoziczió, egy egyszerű provizórium, mint szurrogátum állítta­tik, ez a felfogás a 67-iki törvény intézkedései­vel, mint institutiv rendelkezésekkel, semmi kö­rülmények között nem egyeztethető össze. Már most kegyeskedjenek megengedni, hogy rövid felszólalásomban egy pár lényeges mo­mentumot ajánljak a t. háznak figyelmébe. Az első dolog — a mit a t. miniszterelnök úrnak is szives figyelmébe ajánlok, — az, hogy itt keletkezni akar egy praxis, — és ez ellen szállottunk mi itten síkra, — a mely a követ­kező elméletet állapította meg és azért sajnálom, hogy a t. miniszterelnök úr annak a törvényes­ségét látszik vitatni. Azt mondotta a múlt kor­mány, hogy miután Ausztriában a Reichsrath nem ül együtt, ennek folytán a megegyezésnek lehetetlensége konstatálva van: beállott tehát az az eset, hogy mi konstatáljak, hogy a két ország­gyűlés nem egyezett meg és provokáljuk a ki­rályi döntést. Ez az anteezedenezia, a melyet a t. miniszterelnök úr, nézetem szerint elég téve­sen törvényesnek akar itt statuálni, mély meg­fontolásra kötelezi mindazon képviselőket, a kik az 1867 : XII. törvényczikk alapján állanak és annak hamisítatlan védelmét tűzték programm­jukba. Hát Deák Ferencznek az volt az ideája, hogy a két országgyűlés közötti traktacziókat egyszerűen az osztrák kormánynak egy abszo­lutisztikus, törvényellenes rendelkezésével akként szubsztituáljuk, hogy oda át egyszerűen elnapol­ják a Reichsrathot és kormányoznak a 14. §• szál, hogy ilyen esetben királyi döntés provokáí­tassék ? Nem, t. képviselőház, ez a politika nem­csak azért lenne veszedelmes, mert az egész osztrák birodalom népességét arra oktatná, hogy a magyar kormány és magyar nemzet közre­működik annak kijátszására, a mit 1867-ben mint egy fundamentumát jelöli meg a kiegyezés­nek, hogy tudniillik odaát is teljes alkotmáuyos ság legyen. Mert ellenkező magyarázat meg sem engedhető. De, t. képviselőház, ennél a döntésnél figye­lembe veendő még az is, hogy Ausztriában a múltban is, a múlt évi döntés szerint is a 14. §-szal léptették életbe a quótát. Pedig a mint voltam szerencsés a képviselőházban felhozni, az osztrák Reiehsrathban folyt vitákból mint me­mentó áll minden közjogász előtt az, hogy a Badeni-kormánynak pénzügyminisztere Bilinsky, KÉPVH. NAPLÓ. 1896 1901. XX. KÖTET. I magában a bizottságban, magában a Reiehsrath­ban ünnepélyes nyilatkozatot tett, nyilvánvalóan a koronának beleegyezésével, az iránt, hogy habár a 14. §-szal való kormányzás tekintetében forog is fenn diferenczia és vita, a felett nincs véle­ményeltérés egyetlenegy politikus között sem Ausztriában, hogy quótát a 14. §-szal életbe­léptéim nem lehet és pedig azért, mert az az állandó megterheltetésnek oly jellegével bir, a mely a 14. §-nak, mint alkotmányjogi szurro­gátumnak alkalmazását teljesen kizárja. Már most, t. képviselőház, ha mi ily el­járást követünk, ha mi királyi döntést provoká­lunk, és azt egyszerűen irattárba tétetjük, és tudomásul veszszük, akkor az 1867-iki alkot­mány sarkaiban van felfordulva, a közjog egy­általában nem respektáltatik, az alkotmányosság Ausztriában csak papirou marad, és segédkezet nyújtunk, mint a jelen esetben is, oly kormány­nak törvénytelenül való kormányzásához, a mely kormányzás által a német elem hegemóniájának megtörése szándékoltatik Ausztriában. Eltekintve már most attól, hogy politikai motívumok a tör­vénytelenséget törvényessé sohasem teszik, meg­fontolandó dolog a magyarság messze jövendője szempontjából, hogy vájjon segédkezhetik-e to­vább is a magyar nemzet és a masryar kormány abban az ádáz és áldatlan munkában, a mely odaát a szláv elem hegemóniájának túlsúlyra vergődése érdekében az osztrák, illetve az Ausz­triában lévő németség elnyomására törekszik? Nem akarok e tekintetben most a helyzet bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, de mindenesetre meg­fontolandó és e kérdésnél figyelembe veendő dolog : szakíthatunk-e azzal a Deák féle tradiczióval, a melynek egyik fundamentuma az volt, hogy a magyar alkotmányos érzületre támaszkodva, az osztrák németek hegemóniájával és az ott léte­sített alkotmányos élettel gondolta megállapítani a nemzetnek és a monarchiának jövendőjét. Már moat, t. képviselőház, még csak két szempontot akarok szives figyelmükbe ajánlani. A í. miniszterelnök úr arra nem is nyilat­kozott, hogy feltéve azt, hogy a királyi döntés ily alakban törvényes lehetne, a mint kétség­telenül nem az, alakja és elintézési módja meg­felel-e annak, a mit a múlt kormány nekünk proponált. Én szívesen elengedem e téren a választ a mélyen tisztelt miniszterelnök úrnak, mert tudom, hogy elég kényes helyzetben, vau de utóvégre is az országgyűlésnek tisztában kell lennie azzal, hogyha a törvényes anteezen­deueziák fenforognak és tényleg királyi döntés következik be a quótánál, lehet-e magyar ország­gyűlésen a quótát úgy elintéztetni, hogy egy levéltárnok a kir. döntést tartalmazó kézirat másolatát küldi meg az országgyűlésnek, — még csak az eredeti királyi kéziratot sem mutatják 40

Next

/
Thumbnails
Contents