Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-421
3 JÓ * 21, oreä5á ? es W^ 8 1899. márczius 8-án, szerdán. Következik az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása. Perczel Béni jegyző: Tisztelettel jelentem a háznak, hogy az indítványok könyvében nincsen újabb bejegyzés; az interpellácziós könyvbe be van jegyezve márczius 8-iki kelettel Kubik Béla képviselő úr interpellácziój'a a nemesócsai választás ügyében a belügyminiszterhez és ugyancsak márczius 8-iki kelettel Pichler Győző kép viselőnek interpellácziója szintén a nemesócsai választás tárgyában és szintén a belügyminiszterhez. Elnök í Az interpellácziók a mai ülés végén íognak megtétetni. Következik a napirend szerint a székes fővárosi Margit-hidnak a Margit-szigettel való összeköttetéséről szóló törvényjavaslatnak (írom. 458, 460) harmadszori olvasása. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök I Elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban: igen, vagy nem? (Igen!) A javaslat elfogadtatott s hozzájárulás végett a főrendiházhoz fog átküldetni. (Helyeslés.) Következik a vita folytatása Polónyi Géza képviselő úr indítványa felett. Kossuth Ferencz: T. ház! A függetlenségi párt a quótát soha meg nem szavazta, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van! Nem is fogja!) és olyan intézménynek tekinti, a melynek jogosultságát el nem ismerheti soha az ország függetlenségének szempontjából. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De addig, a meddig a quótatörvény létezik, a függetlenségi p£rt mint alkotmányos párt, mindig követelni fogja azt, hogy a törvény végrehajtásában ne legyenek oly hézagok, melyek veszélyes preczedenseket alkothatnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A királyi döntés, a mely a quóta kérdésében létrejött, a mi meggyőződésünk szerint törvényellenes, sőt alkotmányellenes. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A királyi döntés törvényellenes, mert a két országgyűlés nem tárgyalta a quóta-kérdést, . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Kossuth Ferencz: .. . mint a hogy azt az 1867 : XII. törvényczikk 20 §-a rendeli; a korona pedig csak azután dönthet, miután a quóta-kérdést a két országgjdíiés tárgyalta, a mint ezt az 1867: XII. törvényczikk 21. §-a rendeli. (Igaz! Úgy van! Halljuk! Halljuk!) Továbbá törvényellenes az, a mi történt, mert a királyi döntés közlésének alakja is helytelen volt, mert egyszerű másolat közöltetett, holott az eredetit kellett volna közölni beczikkelyezés czéljából, azért, mert a döntés törvényt pótolni van hivatva. Végre törvényellenes és alkotmányellenes volt az eljárás, mert a főrendiház tárgyalta a királyi döntést és határozatot hozott, mielőtt a képviselőház határozott volna, a mi alkotmányellenes cselekmény. A megtörténteken segíteni többé nem lehet, de reménylem, sőt elvárom, az igen tisztelt miniszterelnök úrtól, hogy olyan nyilatkozatot fog tenni, a mely minket megnyugtathat arról, hogy azt, a mi történt, ő sem helyesli és hogy olyan törvény- és alkotmánysértés a quótadöntés kérdésében ezentúl elő nem fog állani. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterein ük: Igen tisztelt képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) A közösügyi költségek hozzájárulási arányának megállapítására vonatkozólag, a mint méltóztatnak tudni, az 1867 : XII. törvényczikk 19., 20. és 21. §-ai intézkednek. E?en szakaszok világos rendelkezései szerint a hozzájárulási arány megállapítására nézve a következő elvek, illetőleg rendelkezések mérvadók és döntők. A két országgyűlés küldöttségeket választ, a mely küldöttségek a kérdést azon adatok alapján tárgyalják, melyeket a kormány eléjük terjeszt és igyekeznek lehetőleg egyezségre jutni, mint a törvény mondja, alku útján, mint állam állammal, mint nemzet nemzettel. A mennyiben a küldöttségek egyetértésre nem juthatnának, azt mondja a törvény, hogy mindkét küldöttség véleménye a két országgyűlés elé terjesztetik. Ez a vélemény a minisztériumok részéről terjesztetik a két országgyűlés elé. Ha a két küldöttség a javaslatra nézve, így szól a törvény betű szerint, nem tudna egymással megegyezni, mindegyik félnek véleménye mindkét országgyűlés elé terjesztetik; ha pedig a két országgyűlés nem tud egymással megegyezni, akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapjín ő Felsége fogja eldönteni. Mindenekelőtt azt a kijelentést vagyok bátor tenni, hogy nekem az volt mindig a felfogásom, az ma is, hogy nemcsak kívánatos, de a mennyire csak lehet, minden tekintetben arra kell törekednünk, hogy ezen nagyon fontos anyagi és pénzügyi kérdés, a két állam között fenforgó ez a fontos ügy, ha csak lehet, mindig szabad egyezkedés útján, kapaczitáczió útján, úgy mint a törvény előírja, alkudozás útján nyerjen megoldást. Mert azt hiszem, ha a két országgyűlés ebben a kérdésben közös megállapodással, közös egyetértéssel, a fenforgó ellentéteknek egyeztetésével tud megegyezni, ez nem csak ezen nagyfontosságú kérdésnek konkrét elintézésére nézve előnyös, hanem nagy értékű azért is, mert e kényes anyagi kérdésről, a két állam a közös költségekhez hozzájárulásáról lévén szó, a legfontosabb és mélyreható politikai indokok azt teszik kívánatossá, hogy a kedélyek megnyugtatásával, a két félnek alkotmányos szabad megegyezésével, teljes és minden irányban való
