Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-419

419. ozviáfo* liléi 1899. márciins 4»én, woaibatts. 393 az oldalon, azon társai között is, a kik közé most Ült be, hogy tudniillik a »magyar állam« kifejezést csakis házi használatra találták ki, mert, mondom, hiú nemzet vagyunk. Hogy is lehetnénk mi állam, mikor az állam első, kardinális tulajdonságát nélkülözzük, midőn sem önálló hadseregünk, sem külügyi képviseletünk nincs. (Úgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) Mondhatnék még mást is, de maradjunk ennél a pontnál, különösen az önálló hadsereg kérdésénél, hiszen erről van szó a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban, mely az ujonczokat és póttartalékosokat kívánja ezen hadsereg számára tőlünk megszavaztatni. T. h;iz! Ha én Európa térképén végignézek, bizony irigy szemmel tekintek nem a nagy országokra, a melyekhez, mint kis nemzet fia, nem is merem magunkat hasonlítani, hanem irigyelve tekintek biz én Romániára, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon) Szerbiára, sőt irigyen tekintek bizonyos fokig még Montenegróra is, (Űgy van! a szélső baloldalon) mert még azoknak is van önálló nemzeti haderejük, a melyet a nemzet nyelvén oktatnak be, a nemzet nyelvéé vezényelnek, szóval szolgálati nyelvük a nemzet nvelve. (Úgy van! Űgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Azoknak a fiait nem kényszerítik idegen tietek, idegen kommandó alá, mint a mieinket. (Úgy van! Űgy von! a széhö baloldalon.) A mi hadseregünk? Hogy volna az a mienk?! Közösnek mondatik, de csak azt szeretném tudni, me nyiben közös? (Űgy van! a szélső baloldalon.) Mert szerintem az tisztán osztrák. (Űgy van! a széhö baloldalon.) Tudniillik a szolgálati nyelve neki a német, czímere a kétfejű' sas, (Úgy van! a szélső baloldalon.) zászla jának színe pedig a feketesárga. (Úgy van! Úgy aan! a szélső baloldalon.) Mennyiben magyar hát ez a hadsereg? Én úgy látom, tisztán osztrák; a milyen volt az LO-es években, vagy azt megelőzőleg, (ügy van! Űgy van! a szélső baloldalon) De, t. ház, még sem áll mindenben az, a mit mondtam. Mert a véradó tekintetéhen bezzeg a mienk. Á véradó 45°/o-ár fizeti a magyar nemzet a közös védelem számára, tehát í4°/o-kal többet, mint a quóta szerinti közösügyes pénzadót. A véradónak reánk háruló nagy terhe tekintetében tehát igenis közös, és annyiban közös továbbá, hogy a költségekhez is erőnkön túl vagyunk kénytelenek járulni. (Úyy van! Űgy van! a szélső bal oldalon.) A közös hadsereg javadalmait többnyire idegen, osztrák-német katonaesaládok élvezik (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) generáczióről generáczióra; az ősapja is generális volt már, tehát a dédunokájának is generálisnak kell lennie, mert ez patrimonium. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar plebs, — ha beválik és alkalmazkodik az ő szellemükhöz, — nem igen bánják, ha ott van, mint tartalékos tiszt; hanem az aktiv tiszti állások legtöbbjét ezek a protezsált katonacsaládok töltik be, a kik eredetükre nézve spanyolok, vallonok, németek, csehek és Isten tudja mi mindenfélék, a Habsburgok hajdani országaiból ide behozva és utódról-utódra a hadgeregbe beplántálva. Gyermekeiknek csak meg kell születni, — ki Debreczenben születik, mint péidáál Hentzi is, ki máshol, — és felneveli őket az állam a maga költségén, még leányaikról is gondoskodik, a kiket szintén államköltségen nevelnek Hernalsban, stb. Mindenféle alapítványokat élveznek; természetes, hogy ez nem kicsiség és így kenyérkérdésül is tekintik odaát a tiszti á"ásokat ezek a régi katonacsaíádoK (Úgy van! Űgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) s nem szívesen osztozkodnának azokon a magyarral. (Mozgás és zaj jobhfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Rigó Ferencz: Az ilyet nem szivesen hallgatják! (Zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Elnök (csenget) : A képviselő urak zavarják legjobban a szónokot. (Zaj és ellenmondás « szélső baloldalon ) Csendet kérek ! Thaly Kálmán: Hadd diskuráljanak, ha annyira nem érdekli őket a magyar hadsereg kérdése. Én nem akarok személyeskedni; nem sértek senkit, csak a viszonyokat vázolom. (Halljuk! Hall juk ! jobbfelöl.) Nem is sokszor kerál elő a parlamentben ez a kérdés, nem mondhatják hát a képviselő urak, hogy sokat untatjuk vele önöket, hanem most épen legális alkalom van rá, sőt kötelességünk is most ezen kérdééhez hozzászólni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Kérek csendet a ház minden oldalán! Thaly Kálmán: Fájdalommal kell konstatálni, iiogy épen a tisztikarnál a m igyar fajnak érvényesülése elé még mindig sok nehézség gördül az imént jelzett tendencziák miatt, de azért is, mert ennek a tisztikarnak a régi, 1867 előtti osztrák hadseregtől átöröklött hagyományos szelleme a magyart, már tudniillik az el nem németesedett m.igyart, idegennek, üldözöttnek tekinti, sőt gyakran példák vannak rá, üldözi is. Ebben a tekintetben példányképííl szolgálhat mint ennek a felfogásnak mintája a mostani közös hadügyminiszter úr, Krieghammer. (Halljuk! Hulljuk!) Azt szokás mondani, hogy az olyan embert ne támadjuk, a ki nincsen jelen. Hát én kérem megvallom, szeretném, hogy ha jelen volna itt ez az úr, és hogy a magyar parlamentnek is felelős volna, ne csak a delegáczióknak, a hol nagyon simán bánnak vele, még akkor is, mikor