Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-416

416. országos Olée 1S99. máreiias 1-én, ucrdfcn. 263 királyt, koronás uralkodónkat az Isten áldja meg, (Élénk éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! A t. miniszterelnök úr meg­emlékezett arról a harczról, a melyet ő maga ádáznak nevezett, a mely a parlamenti békét feldúlta, és mi tagadás benne, nemzetünknek nem egy jelentékeny érdekét veszélyeztette. T. ház! A mai nap ennek a harcznak záró­köve és egy jobb jövendőnek záloga! De tudnia kell mindenkinek, tudnia kell a nemzetnek is: ha azok a férfiak, a kik az ellenzék padjain ülnek különféle elvi csoportok alatt, egy élet­halálharczra szánták el magukat, azt csak azért tették, mert veszélyeztetve látták e nemzetnek közerkölcseit, veszélyeztetve látták az alkotmányt, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jóbbfelől.) veszélyeztetve látták a nemzet egész jövendőjét. {Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk!) Adja az ég, hogy többé ilyen korszak el ne következzék; reméljük, hiszsziik is, hogy nem fog elkövetkezni. De, t. képviselőház, ha még egyszer visszajönne e viszontagságos kor­szak, hogy akadna kormány vagy párt, a mely a Demzetnek drága és nehéz küzdelmek árán kivívottjogait könnyelműen koczkára akarná tenni, remélem és hiszem. — ha mi leszünk itt: tudom, — fognak akadni újból férfiak, (Úgy van! ügy van! a szélső baíodalon.) a kik megállítják a hatalmat azon az úton, a melyen a nemzet jogainak el­tiprásán akarnak eljutni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) T. képviselőház ! Nem akarok én ez ünne­pélyes és méltóságteljes pillanatokban ürönmseppe­ket keverni a kedélyek örömkelyhébe. Azért nem foglalkozom részletesen azokkal az indokokkal, a melyek bennünket a harcz elhatározására vezet­tek, nem foglalkozom pedig annál kevésbbé, mert habozás nélkül kijelentem, t. ház, hogy azok az ünnepélyes szavak és Ígéretek, a melyek a mi­niszterelnök úr ajkáról elhangzottak, nekem, nemcsak az egyénnek és politikusnak, hanem az erkölesnek és az alkotmánytiszteletnek minden garancziáját nyújtják arra, hogy legalább ezen kormányzat alatt ezek a kísérletek ismétlődni nem fognak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Szinte sajnálom, hogy akkor, a midőn férfiakat látunk a kormányszékekbe felvonulni, a kik köztiszteletünknek és az egyéni bizalomnak minden értékével jelennek meg, egyetlenegy pontra nézve egy fentartást kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) Ma nem teszem azt, t. képviselőház, hogy ezen bizalmatlanságunkat megindokoljam; csak fentartom azt, hogy a költ­ségvetési vita rendjén a pénzügyminiszter úr iránt táplált bizalmatlanságunkat megindokoljuk. (Élénk helyeslés balfelól. Mozgás. Zajos felkiáltások jobbról: Éljm Lukács!) T. képviselőház! Kegyeskedjék megengedni, t. képviselőház, hogy az objektivitásnak azon fegyvereivel, a melyek a mai naptól kezdve a parlamentben mindenkire nézve kötelezők, csak néhány vonással jelezzem azt, a miben én és azt hiszem, t. barátaim is azzal a kormány­nyal és azzal a kormányzati szellemmel, a mely be van jelentve, egyetértünk, és jelezzem, hogy mi az, a mi köztünk választóvonalat képez és kötelességet ró reánk arra nézve, hogy a kor­mánynyal szemben jövendőre nézve U ellenzéki álláspontot foglaljunk el. (Halljuk! Halljuk!) Feltétlenül igaz, a mi a kormányzati rend­szer és szellem kérdését illeti, azt a törvénynek holt betűjével, rideg szavakkal senkinek a világon edd'g még kodifikálni nem sikerűit. Az inten­cziónak, a lelkület mélyében rejlő akaraterőnek kell példaadólag igazolni, hogy mit jelentsen az : törvény és igazság felekezet- és pártkülönbség nélkül. Ha a mélyen tisztelt kormányelnök úr, a mint nem kételkedem, így van elhatározva a kormányzat szellemét vezetni, mibennünk tá­maszra fog találni ezen törekvésében, bárhonnan jöjjön is ellene a támadás. Épúgy az igazság­szolgáltatás, a földmívelésügy nagy érdekeinek, az ipar és kereskedelem, a vallás- és közoktatás­ügy érdekeinek védelmében elmondott szavai fel­tétlenül biztatók arra, hogy egy oly kormány­zati szellem vonul be ide, a mely minekünk is lehetővé fogja tenni, elveink határain belül, azt, hogy közülünk is, ki a mit tanúit, tud, a haza ulrárára tehesse le önzetlenül áldozat gyanánt. A belkormányzat terén is vannak választó­vonalaink, a melyeket röviden fel is fogok so­rolni. Mi, úgy a mint azt Kossush Ferencz t. kép­viselőtársam is monda, nem szűnünk meg a nemzeti önállás és függetlenség elvének szol­gálatában állani, (Éiénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) azt a zászlót, a melyet eddig is lobogtattunk, továbbra is hűen szolgálni. (Élénk helyeslés és éljen­zés.) Ezen a téren engedtessék meg nekem, hogy röviden néhány szót szóljak. Az 1867-ben lefektetett közjogi alap tekin­tetében három demarkácziót kel! megvonnunk, ma már ennek a jogosultsága megvan. Az 1867-es alapban lefektetett elvek között vannak olyanok, a melyek a nemzet számára jogokat biztosítanak, és vívmányoknak tekintendők. Ilyen a közgaz­dasági önállóságra vonatkozó rendelkezés is. Ennek a törvénynek azon részei tekintetében, a melyek a nemzet számára jogokat biztosítanak, úgy, a mint azt Kossuth Ferencz t. képviselő­társam monda, ezeknek megvédése tekintetében addig is, míg a nemzetnek messzebbmenő jogait ki nem vívjuk, reánk mindig számíthat a mélyen tisztelt kormány, (Derültség jobbfelöl.) sőt nem­csak számíthat, hanem valahányszor kísérlet tétetnék arra, mint a hogy most kísérlet tétetett, hogy ezen jogok elnyirbáltassanak és ezen maga-

Next

/
Thumbnails
Contents