Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-416
264 * 18, országon •"»*• 1899. márczlns 1-én, uerdán. ban is csekély értékű alkotmány viaszafejleszteBsék, igenis kötelességünknek fogjuk tartani, ha kell, rendkívüli és kivételes eszközökkel is, a nemzetet megóvni attól, hogy jogesorbulást szenvedhessen. T. képviselőház! Az úgynevezett 67-es kiegyezésnek vannak részei, a melyek, azoknak hamisítatlan értelme szerint, a mint a t. miniszterelnök űr monda, lehetetlenség, hogy helyet foglalhatnának. Ha a mélyen tisztelt miniszterelnök űr a 67-es kiegyezésnek hamisítatlan értelmezése mellett akar kormányozni, akkor engedje meg, hogy a kötelességszerű éber ellenőrzés mellett, adandó alkalommal egész tisztelettel, de a haza érdekében számon kérjük azt, honnan van és miért van az, hogy a paritás elve, a mely pedig a 67-es alapban biztosítva van, 1867 óta Magyarországon érvényesülni nem tudott és nem tud? Honnan van az, hogy az 1867-es törvények betűszerinti értelmezése ellenére a diplomácziai képviseletben nincs paritás? Honnan van az, hogy habár a hadsereg kérdésében ma nincsen egyetlenegy törvény, mely a hadsereg nyelvét a német nyelvben állapítaná meg, nemcsak a paritás nincs meg, de az ország nyelve egyáltalában nem respektáltatik ? Majd ellenőrizzük és mint mondám, számon is kérjük, ha ideje elérkezik, hogy mi az a hamisítatlan magyarázata az 1867-iki kiegyezésnek? De mi az 1867-ea alkotmányban lefektetett elveken tűi az 1848-iki és az 1791-iki törvényekben alkotmányos királyunk esküje által biztosított alkotmány védelmében, nemzeti önállóságunkért és függetlenségünkért fogunk harczolni továbbra is. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Felállítják, t. képviselőház, az úgynevezett kormányképesség elméletét. Mi mint élő, örök tilalomfa akarunk itt maradni azon felfogás ellen, mintha Magyarországon valamely pártra nézve csak azért, mert hisz és remél a magyar nemzet önállóságában és függetlenségében, mert ezt törvényes úton akarja elérni, ez tilalomfa lehetne arra, hogy a kormányzat rúdját is kezébe ragadhassa. Eleven tiltakozás maradunk e részben a jövőre is, elhatározva továbbra is küzdeni ezen elvekért és eszmékért. (Helyeslés a szélsőhalon.) De a belkormányzat terén is tátongó az az űr, a mely minket a kormánytól és a mélyen tisztelt miniszterelnök úrtól elválaszt. Nem akarok hosszas programmfejtegetésekbe bocsátkozni, hanem azt kiemelem, hogy akkor, a mikor a t. miniszterelnök űr az úgynevezett államosítás kérdéseivel foglalkozik, nagy örömömre hangsúlyozta, hogy az önkormányzati elemek megbénítása nélkül szándékozik azt keresztülvinni. De azt hiszszük, senkÍBem ért bennünket félre, hogy midőn mi a vármegyei rendszerről beszélünk, nem a mai vármegye védelmére kelünk, hanem teszszük azon hitben, hogy M tgyarországnak az önkormányzati elven nyugvó és minden czentralisztikus szervezetet kizáró olyan miiniczipiumokra van szüksége, a melyek a jövendőben példáját fogják adni az alkotmány védelmének és a törvény iránti tiszteletnek. Sohasem volt jobban bebizonyítva, sohasem volt jobban kidomborodva, mint most, hogy az elaltatott és idegrendszerében elfojtott vármegye a nemzet legvitálisabb érdekeinek veszélyeztetése alkalmából, az alkotmány legvégzetesebb ég legválságosabb idejében nem képes reagálni és a nemzet közvéleményét visszattikröztetni s a hazafiak törekvését támogatni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igenis, t. képviselőház, mi csak olyan kormányt támogathatunk, a mely az önkormányzatnak teljes és igaz hive. De ezenfelül mély sajnálatomat kell kijelentenem, hogy a mostani t. miniszterelnök úr a béketárgyalások idején hidegen elzárkózott az emberiség jogainak védelméről és a polgárok jogainak az emberiség jogai alapján való kiterjesztésétől. T. ház! A hol az általános és egyenlő teherviselés elve törvény, a hol az általános védkötelezettség mindenkitől egyaránt megköveteli a haza védelmére a véráldozatot, ott a jogegyenlőséget is teljessé kell tenni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mi, t. ház, fogadalmat tettünk és meg is fogjuk azt tartani, hogy az emberiség jogainak védelmezésében egy táborként fogunk a képviselőház termeiben küzdeni és ezen jogok kivívása érdekéban elsősorban zászlónkra irjuk az ált dános választói jog és a titkos választások elvét. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azok után a nyilatkozatok után, a melyek a miniszterelnök úr ajkáról elhangzottak, bennünk az a meggyőződés él, hogy a rendszer, mely a hatalmi érdekek szolgálatában törvényt és alkotmányt tiprott, mely veszélyeztette közéletünket és közerkölcseinket, ma ünnepelte meg temetkezését. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha ez így van, t. ház, akkor ma már nem jóslat, hanem tény, hogy egy jobb jövendőnek vigasztaló reménységével fogunk nagy küzdelmeinkhez. T. ház! Bezárom szavaimat. (Halljuk!Halljuk! a szélső baloldalon.) Sohasem volt senkinél forróbb óhajtás, mint nálunk, az, hogy a magyar parlamentben végrevalahára álljanak be olyan állapotok, melyek lehetővé teszik az elvek magaslatán való tisztességes és objektív mérkőzést. Nem rajtunk múlt, hogy ez nem így volt idáig. Egy rendszerrel állottunk szemközt, mely a gyűlölködés magvát, hintette el a választásoknál, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mely elfojtani igyekezett minden szabad eszmét és
