Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-416
202 * w « ^Kágot Ölés 1899. márerins 1-én, scerd&n. Sürgetni fogjuk a katholikus autonómiának is mielőbb való létrejöttét és reméljük, hogy a t. kormány nem arra fog törekedni, hogy általa békét verjen a magyar katholiczismns karjaira, hanem ellenkezőleg arra, hogy az autonómia mentsvára legyen e haza legtöbb lakója vallásának, hogy így aztán annál hatásosabban szórhassa az szét a béke, az áldás, a fellendülésnek jótéteményeit, mint tette ezt kilencz hosszú századon keresztül, karjai közt születvén, fejlődvén és gyarapodván Magyarországnak királyi széke s nemzeti önállósága. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Az úgynevezett maneheszteri szellem és elvek megszülték Magyarországon is mind a mezőgazdaságnak, mind pedig az iparnak terén az ő keserű gyümölcseiket. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon természetes tehát, hogy mi ezen a kettős téren is igyekezni fogunk a mi idevágó programmpontjainkat érvényesíteni, sürgetvén különösen a földadónak leszállítását, (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) a tőzsdének megadóztatását, (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) a hitel-fogyasztási és egyéb hözhasznú szövetkezeteknek szaporítását, az adókivetésnek arányosítását, az adószedésnek egyszerűsítését, szóval: a kisgazdának és kisiparosnak védelmét. (Élénk helyeslés balfélöl.) A legközelebbi jövőnek, t. képviselőház, kétségtelenül a leghatalmasabb és legnehezebb problémája lesz az úgynevezett szociaiálizmus. Ez elől senki többé, sem nemzet, sem tényezők el nem zárkózhatnak. Épen ezért mi sem szándékozunk elzárkózni ez elől, hanem inkább programmunknak idetartozó pontjai szerint arra fogunk törekedni, hogy minél hamarabb megoldjuk és minél pontosabban megvalósítsuk a szoeziálizmusnak igaz feladatát, a mely szerintünk, t. ház, ebben áll: megszabadítani nemcsak a nyomortól, hanem az anyagi gondoktól is a munka árán, és felemelni a munkást egy felsőbb szellemi élet útján; feláldozni az egyedet az összességnek, de egyéni függetlenségének és képességeinek teljes érvényesülésével, vagyis a szabadságnak és haladásnak nemcsak meg nem gátlásával, hanem inkább előmozdításával. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ennek folyománya gyanánt készséggel fogunk kezet nyújtani azoknak, a kik épúgy mint mi, programm-pontjaikban bírják a választói jog kiterjesztését, a választókerületek arányosabb beosztását, és mindazon reformokat, a melyek e haza szellemi és anyagi jólétét vannak hivatva előmozdítani. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) És ezzel végeztem, t. ház. (Zaj. Halljuk! Halljuk! balról) Mindebből látni méltóztatnak, hogy mi maradtunk és maradunk azok, a mik voltunk, ugyanazon elvekkel, ugyanazon tervekkel és ugyanazon lelkülettel. (Úgy van! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) És nem kétkedünk, hogy most, az új kormányelnök úr érája alatt, a melyben, mint hiszszük elvek elvekkel, meggyőződések meggyőződésekkel, törekvések törekvésekkel fognak szemben állani, de csakis azért, hogy győzzön a jobb és virágzóbb legyen a hon, mi is ugyanazon kímélettel és előzékenységgel fogunk találkozni a t. kormány és a túloldal részéről, mint a milyen tisztelettel, kímélettel és előzékenységgel fogjuk vívni mi, az egyénekkel szemben, az eszméknek és elveknek nemes és férfias küzdelmeit. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldal hátsó padjain.) Rakovszkv István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza : T. ház ! (llall,uk ! Halljuk!) Kegyeskedjenek nekem megengedni, hogy azon barátaim nevében és megbízásából, a kiknek nevében a parlamenti béke megalkotásában részt venni szerencsém volt, én is néhány szóval beszámoljak azon érzelmekről, a melyek bennünket az új kormány bemutatkozásánál vezetnek. (Hall' juk! Halljuk!) Nem azért szólalok fel, hogy magamat a függetlenségi és 48-as párt padjain ülő testvéreinktől bármiként is megkülönböztetni akarnám. Ellenkezőleg, felszólalok azért, hogy a mi keblünkből is méltó viszhangra találjanak azon lelkesítő szavak, a melyeket a párt érdemes vezére, Kossuth Ferencz mondott. (Élénk éljenzés a széké baloldalon.) Szívem mélyéből, lelkesedéssel, őszintén és igazán csatlakozom elsősorban azon szavakhoz, a melyeket Kossuth Ferensz t. képviselőtársam az uralkodó személyére vonatkozólag elmondott, (Élénk felkiálások a bal- és szélső baloldalon: Éljen a király!) hogy a mi ajkainkról is elsősorban a hálaadásnak kell, hogy elhangozzék. Kétségtelen dolog, nehéz viszonyok között súlyos kísértéseknek volt kitéve az alkotmányosan uralkodó király, a mi mellett fáj almunkat csak tetézi az, hogy hazafiak, a magukat hazafiaknak tartó férfiak táborából jöttek kísértések arra, hogy az alkotmány felfüggesztése nem is egy pártnak, hanem esak egy párt csoportjának érdekében keresztűlvitessék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A történelem számára messze világító példa, bogy az alkotmányosan uralkodó király azokat erősítette meg hitükben, a kik hittek az alkotmánytiszteletben és hittek az alkotmányra letett eskü szentségén k vallásos palládiumában. (Ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem tudom, t ház, egy ilyen kisded csoportnak fohásza felhangzik-e a trón zsámolyához, de hallja meg legalább a nemzet, hogy mi igenis az uralkodó király ezen fejedelmi ténye előtt nemcsak tisztelettel hajlunk meg, hanem esedeklő fohászban kérjük a Mindenhatót, hogy az alkotmánytiszteííf
