Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-412

234 412. országos ülés 1899. febrnár 8-án, szerdán. Javaslatomat ismeri a t. ház; ez ellen Sima Ferencz képviselő eilenindítványa az, hogy a ház ne napolja el magát. Kérdésül tehát felteszem a következőt: elfogadja-e a képviselőház az elnök javaslatát, hogy a holnapi naptól, vagyis csütörtöktől, a következő hét csütörtök napjáig, vagyis e hó 16-áig délelőtti 11 óráig ülést ne tartson és azon ülés napirendjére napirendül kitűzze azon napirendet, a mely mára volt kitűzve, de el nem végeztetett. Helyesli a ház ? (Helyeslés.) Tehát, ha ezt a javaslatot elfogadja a ház, akkor elesett Sima Ferencz képviselő úr indítványa. (Helyeslés.) Ha pedig netán az elnök javaslatát a ház el nem fogadná, akkor fel fogom tenni szavazásra Sima Ferencz indítványát. Kérdem tehát a képviselőházat, miután helyesli a kérdés feltevését, elfogadja-e az általam tett javaslatot, igen, vagy nem? (Igen!) Kérem azokat, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház többsége az elnök javaslatát elfogadta. Most következik a kérdések előadása. A mint látom, Hentaller Lajos képviselő úr távol van, bizonyosan el foglal tatása miatt; ő tehát kérdését elő nem adhatja. Felszólítom tehát Sima Ferencz képviselő urat, adja elő kérdését. Sima Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Annak igazolására, hogy a parlamentnek állandó együttülése alkotmányos életünk egyik legnagyobb garaneziája, egyáltalában a közélet ellenőrzésének egyedüli biztos feltétele, egy interpellácziót fogok a t. házhoz, illetve a miniszterelnök úrhoz intézni. Az ismeretes dolog, i képviselőház, hogy kormányhoz közelálló és a kormány szolgálatában álló lapok a kormány részéről mindennemű támogatásban részesíttetnek. Ez ellen nagyobb kifogás nem lehet, mert elvégre is akármelyik kormány, a melyik a maga álláspontja iránt a nemzetet tájékoztatni ki vauja, ilyen lapnak, a melyik erre vállalkozik, annyival is inkább kénytelen támogatást nyújtani, mert ezek a lapok a íegkevésbbé részesülnek támogatásban a közönség részéről. (Igás! a szélső baloldalon) Hogy tehát e lapok extsztencziáJH biztosítva legyen, a kormányok ezeknek rendszerint támogatást nyújtanak. Igaz, t. ház, hogy a kik e támogatás módját, formáit és forrásait ismerik, azok egyúttal nagyon jól tudják, hogy e tekintetben mily messzemenő visszaélések történnek egyes kormánypárti lapok túlságos támogatásával az államkincstár rovására. Az is igaz, hogy ezek az állam pénzén és az állam különböző jövedelmi forrásaínak kihasználásával fentartott lapok egyebet nem tesznek, mint az ellenzéki pártokat, az ellenzéki képviselőket állandóan gúnyolják, ócsárolják és gyalázzák. Azonban, t. ház, ezen esetben, a mikor egy már megszűnt lapnak anyagi támogatása kérdésében szólalok fel, egy egészen rendkivüli körülménynyel állunk szemben, a mely külön elbírálás alá esik, és a mely épen ezért kell, hogy külön fontolás tárgya legyen. (Halljuk!) Nem ismeretlen dolog, t. ház, hogy egyes kormánypárti orgánumok a miniszterelnök rendelkezése alatt álló rendelkezési alapból is nyernek támogatást. A rendelkezési alap nem áll a parlamentnek és a nyilvánosságnak ellenőrzése alatt, miután nyilvános számadás tárgyát nem képezi; de az állam pénze lévén, joga van az államnak és kötelessége a parlamentnek lehetőleg befolyást, ellenőrzést gyakorolni oly irányban, hogy a rendelkezési alap azon czélra használtassák fel, a mely a szó legszorosabb értelmében magán viseli a közérdekű jelleget. Tagadom azt, hogy bármely kormánypárti lapnak fentartása közérdeket képezne. Az privát vállalat, a mely, ha tökéletes, fentartja magát, ha nem életképes, akkor pusztán csak azért él és csak addig él, a míg a kormány támogatja és csak addig élhet, — mert a kormány csak addig támogatja, — míg az ellenzék gyalázását a legnagyobb bravúrral végzi. Mondom, az ilyen lapok fentartása közérdeket egyáltalán nem képez. Az »Országos Hiríap«-ról lévén szó, itt a ház folyosóin nyíltan beszélik és hirdetik, de nemcsak a ház folyosóin, hanem az »Országos Hirlap«-pal sokkal intimebb viszonyban álló körökben is, hogy az »Országos Hirlap« erre az évre a rendelkezési alapból 32.000 forint segélyt kapott. (Derültség és mozgás jobbfelöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Sem előbb, sem most és Sohasem! Perczel Béni: Kérdezze meg a részvényeseket! Sima Ferencz: T. képviselőház! Engedelmet kérek, én ismerem a részvényes urakat is mind, kivétel nélkül mind ismerem. Elég sajnos, hogy ők elvesztettek egy jó csomó pénzt, de az teljesen az ő privát dolguk és én privát dolgokat e lap kérdésével és sorsával érinteni soha nem fogok. A rendelkezési alap azonban az országnak kincsét, vagyonát képezi. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: De nem kapott belőle! Förster Ottó: Fogadjunk, hogy kapott! (Elénk derültség.) Sima Ferencz: T. ház! Azt tudom és tudtam is, hogy a miniszterelnök úr azt fogja mondani, hogy nem kapott sem ebben az évben, sem a múlt évben. De engedelmet kérek, ez még nem bizonyíték; (Mozgás jobbfelöl.) nem bizonyíték akkor sem, ha a miniszterelnök úr e tekintetben bármilyen kijelentéseket tenne, mert itt