Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-387

387. országos ülés IS! egyszerűen királyi parancsesal, a melynek beczikkelyezése nem kívántatik meg, a miáltal joga lenne egy teljesen alkotmányon kivül álló fejedelemnek arra is, hjgy a quótát tetszés szerinti arányban ötven, akár hatvan százalékban állapíthassa meg, nem kellvén neki semmi egyéb éhez, mint csak az osztrák Reichsrathnak deezember végén való elnapolása és a 14. §-szal való kormányzás; ez pedig nemcsak Deák Ferencz intenczióival és a törvény világos rendelkezéseivel ütköznék össze, hanem a magyar alkotmány súlyos megterhelésével járna s így a képviselőház szerintem nem tehet egyebet, mint hogy ilyen veszélyes preczedenst meg ne engedjen. A mólt évben is láttuk, hogy bemutatták a királyi kéziratot, az egyszerűen tudomásul vétetett és mi költségvetés útján megfizettük a quótát a nélkül, hogy erről egy bettí a mi törvényeinkbe beiktatva lett volna. (Igaz 1 Úgy van! balfelől.) Nekünk tehát feltétlenül jogunk van és mint alkotmányos képviselőknek kötelességünk is követelni, hogy ezen királyi döntésnek nemcsak alakját és belső tartalmát vizsgáljak meg, hanem ha annak jogosultsága volt, azt törvénybe is iktassuk. Ha pedig jogosultsága nem volt, akkor a képviselőház mondja ki azt is, hogy ezen királyi döntést tudomásul nem veheti. Ezért, miután mindezt a házszabályok szerint máskép, mint alkotmányos tárgyalás és napirend re tűzés mellett elérni nem lehet: indítványozom, mondja ki a báz, hogy a felolvasott legfelsőbb királyi kézirat felolvasását, szétosztását és annak idején való napirendre tűzését elrendeli. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Helyeslés a baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszteri T. ház! Csak pár szóval kívánok reflektálni azokra, miket az imént Polónyi Géza képviselő űr a legfelsőbb királyi kéziratra nézve elmondott. Azt hiszem, egyetért velem a t. ház legnagyobb része abban, hogy az, a mi a2 imént felolvasott legfelsőbb királyi leiratban foglaltatik, itt jelenleg tárgyalásnak tárgyát nem képezheti. (Ellenmondás a balés szélső baloldalon.) Nem képezheti annál kevésbbé, mert e kézirat tartalmára, alakjára nézve a törvényes követelményeknek megfelel. Igen könnyű volna ez állításomat bebizonyítani és pontrólpontra kimutatni, hogy Polónyi Géza képviselő úr fejtegetései sem a törvényes állásponttal, sem a történelmi fejlődéssel, sem az eddigi preczedenssel össze nem egyeztethető, hanem egészen hamis és téves alapokon nyugszik. De mivel a kormány azon az állásponton áll, hogy a míg a házelnök megválasztva nincs, érdemleges tárgyalásba nem bocsátkozik: ép azért sajnálattal bár, . . . Kubik Béla: Ki az oka? (Zaj.) Lukács László pénzügyminlster: Én abszolúte nem vádolok senkit, nem beszélek arról, i. január 3-án, kedden. |g ki oka, ki nem oka, csak konstatálom a kormány álláspontját, hogy addig, míg a ház teljesen konstituálva nincs, úgy hogy az elnökválasztás is megtörtént: a kormány nem tartja lehetőnek, érdemleges tárgyalásokba bocsátkozni. (Helyeslés jobbról.) Abszolúte nem zárkózom el attól, hogy a legfelsőbb kéziratra vonatkozólag a kormány a teljes felelősséget elvállalja, a mint kötelessége is, a hogy az szükség esetén bírálat tárgyává is tétessék akkor, a mikor arról in merito lehet beszélni. (Felkiáltások balról: Mikor ? Jobbról: Ha less elnök!) Akár a provizórium, akár különösen a költségvetés tárgyalásakor, akár bármely más alkalmas időben a kormány kötelességének fogja tartani, hogy e kérdésben eljárását a törvényesség szempontjából indokolja. Most csak arra kérem a t. házat, hogy mint a múlt évben is történt, méltóztassék a legfelsőbb királyi kéziratot tudomásul venni és Polónyi Géza képviselő ár indítványát mellőzni. (Élénk helyeslés jobbról. Zaj balfelől.) Holló LajOS£ T. ház! A pénzügyminiszter úr arra kérte a házat, vegye tudomásul a legfelsőbb döntést, és ebben az irányban hozzon oly határozatot, mely a ház álláspontját a quőtadöntéssel szemben egyoldalúlag mégis jelzi, tudniillik azt, hogy tudomásul veszi. Én azt hiszem, ha a ház egy ily határozatot hozhat, még inkább hozhat egy közbeszóló határozatot., hogy az kinyomattassék és a képviselők közt szétosztassák. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez kevésbbé érdemleges határozat, míg ha a t. miniszter úr álláspontját teszi a ház magáévá, az egy érdemleges álláspont, mely a háznak hozzájárulását fejezi ki ahhoz a tényhez, mely a quótakérdés döntésében foglaltatik. Azt hiszem, az csak magas lóra való felülés, a mit a t. kor mány nevében a pénzügyminiszter úr itten kifejezett, hogy ő ezzel a házzal, mely nincsen konstituálva, szóba nem áll, mert itt meritorialiter nem lehet tárgyalni és itt csak oly határozatokat lehet hozni, melyek a kormány tetszésére vannak, (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) melyek álláspontját helyeslik és tudomásul veszik, de a melyek azt kritika tárgyává teszik s érdemleges megvitatás alapján hozatnak, azokhoz hozzá nem járul. Ez az álláspont lehet kényelmes, lehet a kormánynak álláspontja, melyet időről-időre felhoz, de hogy a háznak nem álláspontja: az kitűnik abból, hogy t. korelnökünk alatt teljes mértékben érvényes határozatokat hoztunk, sőt hozunk is naponkint, midőn a miniszter urak által beterjesztett javaslatokat a bizottságokhoz utasítjuk. (Felkiáltások jobbfelől: Ezek nem érdemleges határozatok!) Éppen ő hivatkozott reá, hogy a pénzügyi bizottság jelentéseket terjesztett be, melyek kitüzhetők tárgyalásra s végül ő Felségének a quóta arányában való döntésében a ház