Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-409

2| g ***. ftrBKégofi ülés 189*. feliraár 4-éa, szombaton. Sima Ferencz képviselő ár most már jelen van; elő fogja adni kérdését. Sima Ferencz: T. ház! Egész röviden fogom előadni a dolgot A napokban, a mikor a szentannai biróválasztásról volt szó, a belügyminiszter úrhoz intézett kérdésem kapcsán kijelentettem azt is, hogy ínterpelláczióm oda tendál, hogy a belügyminiszter vagy itt a házban tett nyilatkozatával, de legfőképen a vármegyei hatóságokhoz kiadandó rendeletével igyekeznék oda hatni, hogy a községi választásoknál uralkodó kandidáczionálig visszaélések korlátoztassanak. Hangsúlyoztam azt is, hogy az utóbbi időben a főszolgabirák erőszakoskodása, önkénykedése és visszaélései miatt alig van választás, a hol a közönség a hatósággal, de nem ritkán a csendőrséggel a legvéresebb konfliktusba ne jönne. Ez pedig onnan ered, hogy a főszolgabíró urak általában természetellenes dolognak tartják azt, hogy a bírói székbe olyan egyén jusson, a kit a nép meg akar választani. Ugyanakkor, t. ház, hangsúlyoztam, hogy nem óhajtom, és remélem, a belügyminiszter úr sem óhajtja, hogy a választásoknál újabban és újabban vér folyjon. Megemlítettem, hogy ez Ínterpelláczióm egyik oka az, hogy legközelebb Csongrádmegyében is lesznek községi, tisztujítások, s hogy ott előreláthatólag hasonlóképen fog eljárni a szolgabíró. Mielőtt megokolnám a belügyminiszter úrhoz intézett kérdésemet, fel fogom olvasni interpelláeziómat, mely következőleg szól (olvassa); »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Csongrádmegyébe kebelezett Sándorfalva községben a községi tisztújítás január hó 27-én tartatott meg, mely alkalommal a járási főszolgabíró a kandidáczionális jognak brutális alkalmazásával teljesen lehetetlenné tette, hogy a község népének, mondhatni, egyhangúlag pártolt jelöltjei az elöljáróságba bejussanak. Van ugyanis Sándorfalvának összesen 740 választója. A bírói állásra a község 24 képviselőjéből 12 képviselő, mint a népnek erre külön megbízottjai ajánlották Koesó Istvánt, ki ellenzéki ember ugyan, de birtokos, tisztességes, becsületes ember, ki mellett a 740 szavazó közül aláírással 726 községi lakos és szavazó foglalt állást, és ennek daczára, hogy a kormánypárt jelöltjei közül tölthesse be a birói állást, Kocsó Istvánt a jelöltek sorából kihagyta, és így a kandidáczionális jog tisztességével visszaélve, oly embert ültetett a birói székbe, kit a 740 választóból csak 14 szavazó óhajtott a birói székben látni. Ugyaneképen lett az egész elöljáróság megalakítva. 2. Ha nincs tudomása ezen esetről a miniszter úrnak? akar-e erről tudomást szerezni egy a helyszínére kirendelt vizsgálat útján? 3. S a mennyiben meggyőződött az általam elmondottak valóságáról, akar-e sürgős intézkedést tenni az iránt, hogy a nép jogának ily brutálisan önkényes kijátszásával megtartott választás megsemmisítésével a község népének azon joga, hogy elöljáróit szabad elhatározással akadálytalanul választhassa, biztosíttassák ? 4. S nem látja-e immár elérkezettnek az időt a miniszter úr, hogy a községi választásoknál nap-nap után meg-megújuló hivatalos önkénykedés és jogfosztás megszüntetése érdekében egy általános rendelet adassék ki a vármegyékhez, hogy A kandidáczionális joggal való visszaélés jövőre a legszigorúbb fegyelmi vétséget képezi és hivatalvesztéssel fog járni.« T. ház! Mikor ezen iuterpellácziómat előterjesztem, lehetetlenség, hogy a most folyó béketárgyalásokra ki ne terjeszkedjem, és azokkal ne okoljam meg jelen fölszólalásomnak és interpellácziómnak szükségességét. Tárgyalás folyik a parlamenti pártok közt, a heh, zet szanálása érdekében. A tárgyalások során immár odáig elmentünk, hogy a kormánypárti képviselő urak s a sajtó is nagy kegyesen beleegyezik abba, hogy báró Bánffy Dezső miniszterelnök távozzék. Lehetséges, hogy az én interpellácziómra a választ már az új belügyminiszter adja meg. Ezt nemcsak reménylem, de várom is, mert ime az itt most bemutatott kis kép az ország kormányzatából is igazolja azt, hogy az országra nézve egészen közönyös és semmi értékkel nem bir, hogy báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr elhagyja-e, vagy meghagyja-e székét. Itt a rendszernek gyökeres átalakítása egyedül az, a melytől a nemzet és az ország közéletünk megtisztulását és a közállapotok teljes megjavulását várhatja. Itt, a parlamentben legyen már egyszer szó arról, miért ragaszkodik az ellenzék a garaneziákhoz. Azért kellenek nekünk garancziák a béketárgyalások során ultimátumba foglalt megállapodásokra, mert nem elég az mi nekünk, hogy báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr távozzék, hanem egyedüli és kizárólagos czélja parlamenti küzdelmünknek csak az lehet, hogy a rendszernek lelke^tisztúljon meg. (Egy hang halfelöl; Nincs annak lelke!) De van annak lelke, bár igaza van t. képviselőtársamnak, hogy ennek nincs lelke. Mi oly parlamenti és alkotmányos életet óhajtunk, melyben a közélet miuden baja orvoslásra talál. Nem kétségbeejtő helyzet-e az, nem forradalom elé való állítása-e a község népének, mikor 740 választópolgár közül 726 polgár előáll és azt mondja; én nekem Tóth Péter kell birámnak, s 14 ember a 726-tal szemben azt mondja: de nekünk nem az kell, s akkor nem a