Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-409
409. országos Illés 1899. február 4-éu, siombaton. g|3 mely békét nyújthat, a mely enyhíthet, hanem az a kormányzat, a mely az elégületlenséget a legnagyobb mértékig fokozza, a keserűséggel oda kergeti a közhangulatot, hogy végtére magának a népnek, saját jogának biztosítása érdekében, erőszakhoz kell nyúlnia. Én ezt a kis képét a mi magyar közigazgatási életünknek azért tártam a t. belügyminiszter úr elé, mert a mióta ő a székét, elfoglalja, soha nem volt rá eset, hogy azt hallottuk volna: önöknek igazuk van, itt csakugyan visszaélés történt, és egyúttal azért, hogy rávessem a t. háznak figyelmét arra is, hogyha bekövetkeznék az az állapot, hogy a béketárgyalások során, a parlamenti tárgyalások során a parlamenti helyzet szanálása érdekében a pártok végre kezet fognak, vájjon, ha a t. belügyminiszter űr jut a képviselőház elnöki székébe, a ki mint belügyminiszter soha sehol nem adott elégtételt a megsértett jognak, miképen fogja itt a parlamentnek ügyeit azon tiszta kézzel és lelkiismerettel vezetni, a mely a parlament minden pártjának együttes megnyugtatást nyújthat. Ezekben előterjesztve interpelláeziómat, nem is várom a belügyminiszter úr válaszát. Óhajtom, adja a Isten, hogy minél előbb az utána jövő belügyminiszter adja meg a választ. (Derültség bálfelöl.) Korelnök: A kérdés közöltetni fog a belügyminiszter úrral. Miután a legközelebbi ülés ideje és napirendje meg van állapítva, a mai ülést eloszlatom. 726 ember jelöltje lesz a biró, hanem a 14 emberé. (Úgy van! Mozgás halfelől.) Már most kérdem, miesoda czímen ragaszkodnak önök azon elvhez, hogy a többség dönt, a többség uralkodik, a többség parancsol, ha künn, az államkormányzat organizmusának apró részeiben és így magában az egész országban a nép óriási többségének akarata még az egyszerű biróválasztásnál sem érvényesülhet. Addig, míg az urak a főszolgabirákkal így kormányoztatják az országot községi választások révén, igazán a legnagyobb önmegtartóztatásra van szüksége a népnek, sőt nyíltan kijelentem itt a ház előtt, hogy hitvány az a nép, ha ott nyomban ki nem tekeri a nyakát egy ilyen főszolgabírónak. Csak egy példa kellene, akkor azután a többi főszolgabíró úr rettegne attól, hogy eképen bánjon el a néppel, eképpen törje össze, eképen gázoljon keresztül a népnek a jogán. Molnár János: Minden törvényt ki lehet játszani! Sima Ferencz: Ki lehet, igaza van t. képviselőtársamnak, azért hirdetem én azt az elver, hogy nem az a fo, hogy nagy törvénykönyvtáraink legyenek, hanem legyenek emberek, a kiknek lelke együtt érez a törvénybe vetett lélekkel és hittel, és attól e] nem tér, azt alkalmazza még akkor is, mikor az neki keseiűséget okoz. Sokszor zokon esik az embernek az, hogy nem úgy történik valami, a mint ő óhajtja; de ha a választásnál 50-szeres többsége a népnek azt mondja, hogy én ezt óhajtom és ezt akarom, és mégis egyetlen egy főszolgabirácska elég ahhoz, hogy egy egész község népének évekre fojtsa meg a jogát, ez nem az a kormányzat, a (Az ülés végződik délután 1 óra 15 perczkor.)
