Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-387

14 387. országos ülés 1899. Január 3*án» kedden. zatai. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha már, t. ház, belső tartalmánál és a történelmi premisszák hiányainál fogva a királyi döntés lehetősége, mert a törvényhozás még azt nem tárgyalta, törvényeink alapján fenn nem forog; még kevésbbé forog és foroghat fenn annak jogosultsága azon az alapon, a mint az előttünk áll. Még akkor is, ha a törvényes előzmények után a quótakérdésben a királyi döntés lehetősége fo rogna fenn, több, mint nyilvánvaló, hogy a királyi döntés nem lehet másra hivatva, mint a quótabizottságok megegyezésének, vagy a két törvényhozás megegyezésének pótlására, csak ezzel a szankczióval nyerhet a királyi döntés jelentőséget. Ebben az esetben pedig korroláriuraa és konzequencziája a királyi döntésnek nem az, hogy egy, az ország méltóságának meg nem engedhető módon egyszerű másolata terjesztetik a királyi kéziratnak a törvényhozás elé, a melynek hitelessége iránt Bemmiféle garancziánk nincsen, hanem igenis, annak egyszerű és egyedüli lehe tősége csak úgy forog fenn, ha a királyi kézirat által elfoglalt álláspont és a quóta megállapítására vonatkozó döntés beleillesztetik a nemzet törvényei közé, szóval beczikkeiyezetttörvénynyé válik, mielőtt magához a köhségvetés megállapításához fognánk. Eddig azonban ez nem történt. A magyar törvényhozás ebben a kérdésben mindig azon az állásponton volt, hogy ez külön törvényhozási úton beczikkelyezendő. Azt, hogy királyi kézirattal, a hivatalos lap útján közzé tett rendelettel Magyarországon kormányozni lehessen, minden törvényünk tiltja és homlokegyenest ellenkezik az 1867: XII. intencziójával is. (ügy van! a szélső baloldalon.) Annálfogva egy ilyen tartalmilag és alakilag törvénytelen és törvényellenes kéziratot nem vehetünk egyszerűen tudomásul, hanem azt napirendre kell tűzni. És most, t. ház, még két indokot. A mólt esztendőben, midőn a quótabizottság jelentése a kellő időben bemutatva lett, holott a jelen esztendőben a quótabizottság jelentése, a mint én tudom, bár nem állítom, hogy bizonyosait így van, a mai napig még sem kinyomatva, sem szétosztva nincsen, a pénzügyi bizottsághoz utasítandó törvényjavaslat pedig egyáltalában ki sem adatott a pénzügyi bizottságnak, (Felkiáltások jobbfelöl: Már le is tárgyalta!) de jelentése ide beterjesztve nincsen. (Felkiáltások jobbfelől: A» is be van adva!) Ha pedig itt van a jelentés, azt annál inkább tárgyalni kell; mert a királyi döntést előbb tudomásul venni és azután tárgyalni a quóta arányára Tonatkozó tövényjavaslatot: ehhez a Bánffy tudománya és az önök lelkiismerete szükséges. (Ügy van! a ssélsV baloldalon. Nagy mozgás jobbfelől.) Egyébiránt minden alkotmányos forma szerint ezen törvényjavaslatnak kell előbb letárgyaltatnia, és csak azntán lehet szó arról, hogy van-e helye a királyi döntésnek vagy nincs? És még egyet, és ez az, hogy ne méltóztassék elfelejteni, hogy mikor az 1867: XII. törvényczikk 21. §-ába a királyi döntés jogát beiktatta, akkor egy elfogulatlan legfőbb bírót állított a két álíamfél felé, a melyeknek törvényhozásai ezen nagy kérdésben megegyezésre jutni nem tudtak. Mihelyt azonban el van zárva annak módja és útja, hogy a két alkotmányos testület ezen jogával élhessen és határozatát meghozhassa, akkor már nem egy pártatlanul itélő fejedelemmel, hanem egy abszolút uralkodóval állok szemközt, a ki az osztrák államfél képviseletében dönt még felettünk is, tehát nem miut birő, hanem mint egyik félnek a képviselője. Már pedig ma Ausztriában tényleg ez a helyzet áll fenn, a miben a t. pénzügyminiszter úr bizonyosan igazat fog nekem adni. A 14 §. alkalmazásának kérdésében nagy vita folyt az osztrák Reichsrathban és bizottságaiban. Akkor a Badeni kormánynak pénzügyminisztere, Bilinsky nyilvánvalólag a korona előzetes hozzájárulásával, azt az álláspontot hirdette és publikáltatta az osztrák Reichsrathban, hogy mindenre lehetséges a 14. §., csak a quótára nem. Már most azt fogja nekem mondani a t. pénzügyminiszter úr, hogy igen, de csak a quóta aránya van megállapítva ezen királyi kézirattal, és ebből még a kincstár állandó megterhelése nem következik. Igen ám, t. pénzügyminiszter úr, de önöknek nincs tudomásuk arról, hogy az én kezemben van a Bécsben kibocsátott és a 14. §-ra alapított rendelet, a mely a quóta-provizoriumot három hónapra törvény erejével pótolni akarja a 14. §. alapján és így a qnótaarány megállapításával a 14. §. utján azt a czélt érte el, illetve akarta elérni, hogy ott daczára^annak, hogy a quótát az osztrák Reiehsrath nem tárgyalja, királyi döntés alapján, a 14. §-sal az osztrákok állandó megterhelésével magát a quótát is behajtja, a mi röviden annyit jelent, hogy Ausztriában a quóta tekintetében teljesen alkotmányon kivtíl álló abszolutisztikus döntés történt, és ha ott törvény szerint a 14. §. alkalmazásával a quótaarány tekintetében a költségvetést érvényesíteni és a quótára eső részt behajtani nem szabad, de az mégis behajtatik, akkor egy abszolutisztikus törvénytelenség történt, a mely esetben pedig Ausztriában abszolút uralom lévén, a magyar közjog az osztrák abszolút uralkodót sohasem bizta meg azzd, hogy a két államféí között dönthessen. Miután így áll a dolog, és félő, hogy ezen királyi kézirat úgy, a mint az a múlt esztendőben történt, állandó rendszerként azt a preczedenst alkotná meg, hogy a míg az államfelek közti alkotmányos tárgyalás'esetén törvény alkottatik, addig ilyen királyi döntés esetén nem törvénynyel alapíttatnék meg a quóta, hanem