Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-400
148 *°° e országos ülés 1899. január 21-én szombaton. Hogy azután ezek következtében mi történt, azt én sem helyeslem, sőt elítélem; de méltóztassanak tekintetbe venni, hogy az ily elégedetlen nép élén mindig van egy pár lelketlen, haszontalan, izgató ember, a kik nem engedik megnyugodni, a mint ebben az esetben is történt. Az elégedetlenek a főbiró elutasító válasza után elmentek az alispánhoz, főispánhoz, megfellebbezvén a főbiró határozatát. És itt nagyon kérem a t. ház figyelmét. Másnap ezeknek nem az volt a czéljuk, hogy a községházat megostromolják, hogy agyonüssék a birót, vagy elöljárót. Mintegy harminez év előtt megtörtént Újszentannán, hogy egy községi jegyzőt kisöpörtettek az asszonyokkal az irodából. Most is azt hitték, hogy majd bemennek és 300 asszony segítségével ezt a birót, a kit csak megsérteni akartak, meg fogják szégyenítem, mivel látták, hogy a község ellene van és ő mégis ragaszkodik állásához; csak annyit akartak, hogy egyszerűen megszégyenítsék, kilökjék. A községházán azonban egy hosszú folyosó van ott, a hol a néptömeg betódult és utána azután a nagy tömeg. Véletlenül ott volt négy zsandár. Persze nem is sejtették szegények, hogy az a zsandárfegyver oly hamar fog elsülni. Nem akarom kutatni, de talán egy kicsit mégis hamar sült el. Ez a tényállás. És méltóztassanak nekem megengedni, hogyha látjuk és tudjuk azt, hogy egy biró, egy pár ügyvéd miatt és részben ennek a főbirónak tapintatlansága következtében ily rémeset, ily szerencsétlenség történik, akkor talán még sem helyes az, hogy az »Aradi Közlöny*, a mely Krivány vidékéről való, és még mindig Kriványért viseli a felelősséget, de más esetekért is, habár értem és érzem, hogy nehéz most új felelősséget magukra vállalni, mondom, még sem helyes az, hogy most úgy gondolkoznak, hogy át kell hárítani ezt a felelősséget egy más faktorra, s erre nem találtak mást, mint a »Südungarische BauernVerein«-t. Engedjék meg, hogy azokat, a miket Blaskovics Ferencz t. barátom tegnap itt elmondott, ne ismételjem, különösen azt, hogy az a délvidéki gazdasági egyesület nyolcz esztendőn át mily nemes intenczióval, mily hazafias, buzgó munkát végzett. T. ház! A midőn ezelőtt tizenkét évvel mint egyszerű polgár, e népfaj: az úgynevezett svábok kebeléből véletlenül képviselővé választattam, feltettem magamban, hogy ezt az állást arra használom, hogy befolyásommal ezen néptömegre hathassak és minden erőmmel, törekvésemmel, minden becsületes szándékommal oda igyekezzem, hogy velők együtt a nemzet testébe beleolvadjak, a nemzettel asszimilálódjam. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől.) Önzetlenül állottam azon intézmény élén; ; soha egy krajczárt sem kaptam, hanem inkább én hoztam lényeges áldozatokat. (Tetszés és helyeslés lalfelöl) Hogy most nyolcz-kilencz évi működés után, a mely idő alatt számtalanszor lettünk rossz indulattal és rossz indulatú tisztviselő által üldözve, s bár mindig megköveteltük, hogyha csak egy hanggal is, bizonyítsanak be valamit azokból, a miket felhoztak,^ sohase voltak képeseké bebizonyítani, hogy, mondom, most ez legyen a honoráriumunk, ez talán méltánytalan és igazságtalan. (Ügy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon ) Elismeréssel tartozom a jelenlegi t. földmívelésügyi miniszter úrnak, mert a mióta e tárczát átvefte, megszűntek Temesváron és Torontálban azon izgatások, mert a földmivelésügyi miniszter úr számtalanszor adta pártatlanságának tanújelét ; elismerte nemes intenezióinkat s nem helyeselte azon üldözéseket, a melyek Temesben és Torontálban folytak. És ime, ott most béke van, és Aradon kezdik az üldözést, a hol engem mindenki ismer, s a hol mindenki tudja, hogy a szoeziálizmustól és anarchizmustól távol állunk. Én tehát, t. ház, interpellácziómat, melyet szerencsém lesz úgy a belügyi, mint a földmivelésügyi miniszterhez intézni, két irányban teszem meg. A t. belügyminiszter úrhoz a hatóságnak tapintatlan és hozzátehetem, törvénytelen eljárása ellen, mert ha joga volt három jelöltet kandidálni, nem volt joga tekintettel ezen izgatott állapotokra, megtagadni a szavazás jogát. (Igás! Úgy van! bálfelöl.) A földmivelésügyi miniszter úrhoz pedig egy őszinte szavam vau. A t. földmivelésügyi miniszter úr már régóta hirdette, hogy a gazdasági egyesületi intézményt pártolja; hozzátette, hogy bármely irányban működjenek is, a politikáié] tartsák magukat távol. Ha a t. miniszter úr ezt őszintén mondotta és komolyan értette, akkor felhívom figyelmét arra az egyesületre, a mely ma már tizenegyezer tagot számlál és valami öt vármegyében terjedt el. Őszintén figyelmébe ajánlom a t. miniszter úrnak, hogy bennünket legnemesebb intencziók vezetnek és kérve kérem támogatását, de ha a miniszter úr meg akar minket oltalmazni a további üldözésektől, akkor tartozik saját magának és állásának avval, hogy először alaposan győződjék meg és szerezzen informácziót működésünkről. Erre kérem a t. miniszter urat és kezdje meg a jelenlegi esetnél de nem megyei tisztviselő útján, hanem méltóztassék a minisztériumból egy pártatlan szakembert kiküldeni. Nem tisztviselőt, a ki képes egy egyesületet feloszlatni azért, mert az egyesület kebelében talán oly megállapodás történt és talán annyi önállásra tanítottuk őket, hogy ne tisztviselőt bízzanak meg érdekeik kép-
