Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-400

148 *°° e országos ülés 1899. január 21-én szombaton. Hogy azután ezek következtében mi történt, azt én sem helyeslem, sőt elítélem; de méltóz­tassanak tekintetbe venni, hogy az ily elégedet­len nép élén mindig van egy pár lelketlen, ha­szontalan, izgató ember, a kik nem engedik meg­nyugodni, a mint ebben az esetben is történt. Az elégedetlenek a főbiró elutasító válasza után elmentek az alispánhoz, főispánhoz, megfelleb­bezvén a főbiró határozatát. És itt nagyon kérem a t. ház figyelmét. Másnap ezeknek nem az volt a czéljuk, hogy a községházat megostromolják, hogy agyonüssék a birót, vagy elöljárót. Mintegy harminez év előtt megtörtént Új­szentannán, hogy egy községi jegyzőt kisöpör­tettek az asszonyokkal az irodából. Most is azt hitték, hogy majd bemennek és 300 asszony segítségével ezt a birót, a kit csak megsérteni akartak, meg fogják szégyenítem, mivel látták, hogy a község ellene van és ő mégis ragaszko­dik állásához; csak annyit akartak, hogy egy­szerűen megszégyenítsék, kilökjék. A község­házán azonban egy hosszú folyosó van ott, a hol a néptömeg betódult és utána azután a nagy tömeg. Véletlenül ott volt négy zsandár. Persze nem is sejtették szegények, hogy az a zsandár­fegyver oly hamar fog elsülni. Nem akarom ku­tatni, de talán egy kicsit mégis hamar sült el. Ez a tényállás. És méltóztassanak nekem megengedni, hogyha látjuk és tudjuk azt, hogy egy biró, egy pár ügyvéd miatt és részben en­nek a főbirónak tapintatlansága következtében ily rémeset, ily szerencsétlenség történik, akkor talán még sem helyes az, hogy az »Aradi Köz­löny*, a mely Krivány vidékéről való, és még mindig Kriványért viseli a felelősséget, de más esetekért is, habár értem és érzem, hogy nehéz most új felelősséget magukra vállalni, mondom, még sem helyes az, hogy most úgy gondolkoz­nak, hogy át kell hárítani ezt a felelősséget egy más faktorra, s erre nem találtak mást, mint a »Südungarische BauernVerein«-t. Engedjék meg, hogy azokat, a miket Blas­kovics Ferencz t. barátom tegnap itt elmondott, ne ismételjem, különösen azt, hogy az a dél­vidéki gazdasági egyesület nyolcz esztendőn át mily nemes intenczióval, mily hazafias, buzgó munkát végzett. T. ház! A midőn ezelőtt tizenkét évvel mint egyszerű polgár, e népfaj: az úgynevezett svá­bok kebeléből véletlenül képviselővé választat­tam, feltettem magamban, hogy ezt az állást arra használom, hogy befolyásommal ezen nép­tömegre hathassak és minden erőmmel, törekvé­semmel, minden becsületes szándékommal oda igyekezzem, hogy velők együtt a nemzet testébe beleolvadjak, a nemzettel asszimilálódjam. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől.) Önzetlenül állottam azon intézmény élén; ; soha egy krajczárt sem kaptam, hanem inkább én hoztam lényeges áldo­zatokat. (Tetszés és helyeslés lalfelöl) Hogy most nyolcz-kilencz évi működés után, a mely idő alatt számtalanszor lettünk rossz indulattal és rossz indulatú tisztviselő által üldözve, s bár mindig megköveteltük, hogyha csak egy hanggal is, bizonyítsanak be valamit azokból, a miket fel­hoztak,^ sohase voltak képeseké bebizonyítani, hogy, mondom, most ez legyen a honoráriumunk, ez talán méltánytalan és igazságtalan. (Ügy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon ) Elismeréssel tartozom a jelenlegi t. földmí­velésügyi miniszter úrnak, mert a mióta e tárczát átvefte, megszűntek Temesváron és Torontálban azon izgatások, mert a földmivelésügyi minisz­ter úr számtalanszor adta pártatlanságának tanú­jelét ; elismerte nemes intenezióinkat s nem helyeselte azon üldözéseket, a melyek Temes­ben és Torontálban folytak. És ime, ott most béke van, és Aradon kezdik az üldözést, a hol engem mindenki ismer, s a hol mindenki tudja, hogy a szoeziálizmustól és anarchizmustól távol állunk. Én tehát, t. ház, interpellácziómat, melyet szerencsém lesz úgy a belügyi, mint a földmi­velésügyi miniszterhez intézni, két irányban teszem meg. A t. belügyminiszter úrhoz a ható­ságnak tapintatlan és hozzátehetem, törvénytelen eljárása ellen, mert ha joga volt három jelöltet kandidálni, nem volt joga tekintettel ezen izga­tott állapotokra, megtagadni a szavazás jogát. (Igás! Úgy van! bálfelöl.) A földmivelésügyi miniszter úrhoz pedig egy őszinte szavam vau. A t. földmivelésügyi miniszter úr már régóta hirdette, hogy a gaz­dasági egyesületi intézményt pártolja; hozzátette, hogy bármely irányban működjenek is, a poli­tikáié] tartsák magukat távol. Ha a t. miniszter úr ezt őszintén mondotta és komolyan értette, akkor felhívom figyelmét arra az egyesületre, a mely ma már tizenegyezer tagot számlál és valami öt vármegyében terjedt el. Őszintén figyelmébe ajánlom a t. miniszter úrnak, hogy bennünket legnemesebb intencziók vezetnek és kérve kérem támogatását, de ha a miniszter úr meg akar minket oltalmazni a további üldözé­sektől, akkor tartozik saját magának és állásá­nak avval, hogy először alaposan győződjék meg és szerezzen informácziót működésünkről. Erre kérem a t. miniszter urat és kezdje meg a jelen­legi esetnél de nem megyei tisztviselő útján, hanem méltóztassék a minisztériumból egy pár­tatlan szakembert kiküldeni. Nem tisztviselőt, a ki képes egy egyesületet feloszlatni azért, mert az egyesület kebelében talán oly megállapodás történt és talán annyi önállásra tanítottuk őket, hogy ne tisztviselőt bízzanak meg érdekeik kép-

Next

/
Thumbnails
Contents