Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-399

j gg 399. országos ülés 1899. január 20-án, pénteken. Újszentannän nincsenek szocziálisták. Hát engedelmet kérek, azért, mert valahol szoczíálisták vannak, azokat meg lehet lövetni, le lehet gyilkolni ? (Felkiáltások balfelöl: Nem azt mondta !) Tudom, hogy nem azt mondta, de a t. miniszter urak és maga a kormánypárti sajtó is ezt a kérdést már abból a szempontból tárgyalja, hogy nagy szocziálista az a Schöller, veszedelmes ember, a kit nem szabad a birói székbe ültetni, mert annak mint bírónak a fungálása az ottani közrend megzavarására fog vezetni ég a politikai állapotok megbontását idézi elő. Hát, t. ház, én a politikából is teljesen kitörlendőnek tartom ezt a felfogást, mert ha egy községben a nép Schöllert akarja bírónak megválasztani s a nép nagy többsége Schöller részén van: akkor a törvények becsületes alkalmazása mellett nem juthat más a birói székbe. Nagy politikai jelentőséggel bir ez a dolog épen most. Képviselőtársaink az ellenzék együttes táborából két hét óta tárgyalnak a parlamenti béke helyreállítása s az alkotmány fentartása érdekében. Én nem vettem részt e tárgyalásokban s csak a hírlapokból tudom, hogy a :kik a parlamentben a jó erkölcsöket akarják visszaállítani, nem érik be azzal, hogy az országos képviselőválasztásoknál tartassék meg a törvény, hanem ezt a községi és a megyei választásoknál is követelik s felvették programrajukba, hogy a főszolgabíróknak, az alés főispánoknak a kandidacziónális jog körül íízött visszaélései törvényes úton korlátoztassanak. De erre a kormánypárti lopok azt hirdetik, — s természetesen ez a kormánypártnak is álláspontja, — hogy a kormány egyáltalában bele se megy e részletek tárgyalásába, sőt még kombináczióba sem engedi ezt venni. Azért említem ezt itt fel, hogy minden békebarátot és nembékebarátot figyelmeztessek arra, hogy az országra nézve az magában nem fontos kérdés, hogy Bánffy Dezsőtől megszabadúl-e vagy sem; a törvényhozás rendes működésének további folyamata nem azzal lesz biztosítva, ha o elmegy. Mert mit használ nekünk ez, ha aztán Perczel belügyminiszter kezén a községi és megyei választások tisztasága elsikkad, s ha minden községben, minden vármegyében, minden választásnál vérrel kell megfizetnie a polgárnak azt az elhatározását, hogy ezt, vagy azt a férfiút óhajtja valamely hivatalos állás betöltésére? Nem egyes személyeknek a kormány éléről való távozása, hanem az egész erkölcstelen rendszer bukása az, (Élénk helyeslés balról.) a mi biztosíthatja a parlamenti békét és a törvényhozás szabad és független működését. (Xlgy van! a baloldalon.) Én az űjszentannai vérengzésekért senki mást nem teszek felelőssé, csak egyedül a főszolgabírót. Nekem ezen vérengzési esetnél közönyös dolog az, hogy a publikum, mely fellázadt, mennyiben járult ahhoz, hogy a csendőröknek a fegyvert alkalmazni kellett, mert lázadás ott nincs, hol a törvényt megtartják, zendülés ott nem fordul elő, hol az elöljáróságok, a hatóságok a törvényeket szigorúan, becsületesen alkalmazzák. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az én kérdésem az, hogy az-e a hivatása a főszolgabírónak, alispánnak, a belügyminiszter úrnak, hogy a törvények szigorúan, becsületesen megtartassanak, vagy pedig az, hogy ezeknek kijátszása miatt a népben elégííletlenség, elkeseredés, az elkeseredés folytán zendülés, a zendülés folytán vérengzés történjék? Ne méltóztassanak addig békés parlamenti tanácskozásokra számítani, míg az ily állapotokat kénytelenek vagyunk felpanaszolni, mert egy országban, hol alig van biróválasztás vérengzés nélkül, ott a közigazgatás erkölcsében a visszaélés és bűn oly mélyre verte gyökerét, hogy míg ezek a gyökerek ki nincsenek tépve, addig javulásra számítani egyáltalában nem lehet, de addig az ellenzéknek a küzdelmet, a kormánynyal és a kormány háta megett levő uralkodási rendszerrel szemben letenni egyetlenegy pillanatra nem szabad és nem lehet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én olyan formának látom a helyzetet, hogy nálunk minden megtörténhetik. Megtörtént az, hogy 1899. január 1-én alkotmányonkivtíli állapotba jutottunk, tehát az a hite a nemzetnek, hogy van mégis egy fogalom, a mely a törvények és a királyi eskü által van biztosítva, a melyhez nem szabad nyúlnia senkinek, még magának a királynak sem, legkevésbbé pedig a kormánynak, meg van már ingatva. Ha idáig eljutottunk, akkor természetes dolog, hogy eljuthatunk oda is, a mit már napok óta a ház folyosóin hirdetnek, hogy a mi különben törvény szerint nem lehet, mert királyi esküszegés nélkül az meg nem történhetik, fel fogják oszlatni a képviselőházat. Korelnök S Kérem a képviselő urat, legyen szíves, tekintve az idó előrehaladottságát . . . Sima Ferencz: Még nincs két óra. (Zaj jobbfélől) Korelnök: Nagyon jól tudom, hogy addig kell itt lennünk, míg a t. képviselő úr el fogja végezni beszédét; de igen kérem, hogy a szentannai ügyben történő kérdésére nézve önmaga bírálja meg a t. képviselő úr, helyesen van-e indok a király esküjének meg nem tartására való hivatkozással előállani. (Felkiáltások balfélől: A kormánypárti lapok tele varrnak vele!) Ismerem én a szólásszabadságnak gyönyörét, jogát és kötelességét, de tudom azt is, hogy azzal sem szabad túlozni ott, a hol annak nincs helye és ideje. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért én kérve kérem