Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-399
899. országos ülés 1899. január 20-án, pénteken. 139 a t. képviselő urat, méltóztassék magára a tárgyra visszatérni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Sima Ferencz: A legmélyebb tisztelettel hajlóm meg az igen tisztelt elnök úrnak figyelmeztető szavai előtt, és ha nem uralkodnának Magyarországon rendkívüli viszonyok, alkotinánynélkííli állapotban nem állanánk a legnagyobb veszélylyel fenyegető jövő előtt, akkor magam is természetellenesnek tartanék minden olyan vonatkozást, a mely csak messzebbről hozható organikus összefüggésbe a szentannai esettel. Én azonban erre csak azért kívántam rámutatni, mert a szentannai esetnek előestéjét fogja élni egész Magyarország az országos képviselőválasztások kiírása esetén Ettől óvni kell az országot, óvni kell a nemzetet. A belügyminiszter úrnak, ha tiszteli, ha szereti a törvényt, ha meg akarja azt tartatni mindenkivel, ha azt kívánja, hogy a polgár meghajtsa a fejét a törvény előtt, akkor, mint a közigazgatási törvények fejének és őrének, kötelessége elsősorban a büntető kezet felemelni azokkal a köztisztviselőkkel szemben, a kik a törvénynyel visszaélve, ilyen vérengzéseket idéznek elő, a milyen Szentannán is történt. Én tehát a következő interpellácziót intézem a belügyminiszter úrhoz (olvassa): »Sürg"s interpelláczió a belügyminiszterhez. A belügyminiszter úrnak a hírlapok közlése alapján bizonyára van tudomása arról, hogy Újszentanua, aradmegyei községben folyó hó 17-én biróválasztás volt, mely alkalommal azért, mert Paris Gábor főszolgabíró a község népének jelöltjét nem jelölte; a nép lázadásban tört ki, melynek következménye az lett, mint rendesen történni szokott, csendőrökkel lövettek az összegyűlt tömeg közé. Nyolez csendőr hatszor lőtt a népre és hat ember halálos sebbel elesett s az eddigi vizsgálatok eredménye szerint heten életveszélyesen megsebesültek és 17-en könnyebb sebet kaptak. Erről a miniszter úrnak van tudomása. Ennek következtében kérdésem az, tett-e már a belügyminiszter úr intézkedést, hogy Paris Gábor főszolgabíró űgy fegyelmi, mint btíníenyítő úton a legszigorúbb büntetés alá vonassák azon eljárásáért, hogy a kijelölés diszkrecziónális joggal visszaélve, a választási jogában kijátszott népet jogos elkeseredés és felháborodásba kergetve, a zendülésre s ezzel a fegyveres beavatkozásnak s egy valóságos vérfürdő előidézésére szolgáltatott okot s e vérlázító eset alkalmából akar-e sürgős és radikális intézkedést tenni az iránt, hogy a községi választásoknál a nép többségének választási szabadsága és törvényes akarata minden körülmények között szabadon és sértetlenül érvényesülhessen ?« A mikor ezen interpellácziómat a t. belügyminiszter úrhoz intézem, azon súlyos aggodalom vezérel engem, hogy legközelebb Csongrád vármegyében is két-három biróválasztás lesz és már előre látom, hogy a nép nagy többségének jelöltje . . . (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Ezért interpellált!) Azt méltóztatik kérdeni, hogy ezért interpelláltam-e? Igenis, ezért is. Kubik Béla: Tökéletesen helyes, igaza van! Ez a szisztéma! (Zaj.) Sima Ferencz; Ha tehát a t. belügyminiszter úr a maga válaszában azt mondja, hogy azt pedig el nem tűröm, hogy az én főszolgabirám, vagy főispánom, vagy alispánom törvénytelenséget kövessen el, vagy a törvényt kijátszsza, hanem a míg a belügyminiszteri széket elfoglalva tartóin, akarom, hogy minden választási szabadság tisztán, sértetlenül úgy, a mint a törvényhozás azt gondolta akkor, a mikor a törvényt megalkotta, meg legyen tartva; mondom, ha a belügyminiszter úr ily kijelentést tesz, a mely az ő székéhez méltó^ és a mely az ő állásával járó feltétlen kötelesség: akkor Magyarországon sem a főszolgabíró uraknak, sem más hivatalos közegeknek nem lesz bátorsága arra, hogy a törvénynyel visszaéljen akár pártpolitikai, akár más szempontból és a törvényt kijátszva, a szentaunaihoz hasonló eseteket előidézzen. A midőn tehát a t. belügyminiszter úrhoz ezen kérdést intézem, kiemelem, hogyha ő erre megnyugtató választ ad: akkor az nem pusztán a szentannai esetet fogja enyhíteni, hanem kihat arra is, hogy az egész országban ehhez hasonló esetek elő ne forduljanak. Korelnök! Az interpelláczió kiadatik a belügyminiszter úrnak. Blaskovics Ferencz képviselő úr félreértett szavainak értelmét akarja helyreigazítani. Blaskovics Ferencz: T. képviselőház! Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czímén csak egy-két szóra kérem a t. képviselőtársam figyelmét. T. képviselőtársam beszédemnek egy részét úgy értelmezte, mintha én különbséget tennék vagyonos s nem vagyonos polgárok között, s mintha az ujszeutannaiak védelmére nem keltem volna, hogyha azok esetleg teljesen vagyontalanok volnának. Ez nem volt az inteneziótü, mert az én meggyőződésem az, hogy a törvény előtt mindenkinek törvényes szabadságát tiszteletben kell tartania. Én csak azt hoztam fel, hogy a mi egyesületeink tagjai többnyire oly viszonyok között vannak, hogy ez már magában is kizárja azon vádakat, a melyeket ellenük mostanában a lapokban olvastunk. (Helyeslés balfelöl.) Korelnök: A holnapi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, a mai ülést eloszlatom. (As Ülés végződik d. u. 2 órakor.)
