Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-399

399. országos ülés 1899, január 20-án, pénteken. 137 szagban alkalmazza s a melynek az a főszolgabíró egyszerűen csak követője. Bátor vagyok ezért a következő sürgős interpelláeziót terjeszteni a t. belügyminiszter úrhoz (olvassa) : »Stírgős interpelláczió a belügyminiszter úrhoz. í. Van-e tudomása a t. belügyminiszter úrnak arról, hogy Üjszeotannán folyó évi január hó 17-én zendülés támadt, mert az előző napon tartott községi biró választás alkalmával a választást vezető főszolgabíró nem vette fel a jelöltek közé azt, kit a község nagy többsége óhajtott? 2. Tekintettel arra, hogy ily, csak a törvény betűinek, de nem a szellemének megfelelő eljárás a választó közönségre nézve igazságtalan, annak választó jogát kizárja s ezért már sok helyen okozott elégületlenséget ós zavargást: hajlandó-e a t. belügyminiszter úr vizsgálatot indítani arra nézve, hogy miért hagyta a világosi főszolgabíró az újszentannai választásnál figyelmen kívül a nagy többség óhaját, daczára annnk, hogy ennek jelöltje, a főszolgabíró úrnál szabályszerűen jelentkezett? 3. Tekintettel arra, hogy ilyen törvénytelen eljárás mellett előrelátható volt, hogy a közönség izgatottságba fog jutni, tett-e a főszolgabíró valamely, és ha igen, miféle intézkedéseket a bekövetkező zavarok megelőzésére? 4. Tekintettel arra, hogy a csendőrség fegyverhasznáiati jogával élt, hajlandó-e megvizsgáltatni, hogy a csendőrségi szolgálati utasításoknak a fegyverhasználatra vonatkozó intézkedései szigorúan megtartattak-e, és hajlandó-e e czélból haladéktalanul vegyes küldöttséget kiküldeni az eset színhelyére.« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Korelnök? Kiadatik a belügyminiszter úrnak. Sima Ferencz képviselő úr következik. Sima Ferencz: T. ház! Én is ebben a tárgyban kívánok interpellálni. Azonban előttem ebben az esetben a helyi jelenségek mind teljesen kivul állanak az én érdeklődésem körén. Én magát ezt az esetet az ország általán s közigazgatási bajának, betegségének és egy kiáltó jelének tartom, én tehát ezzel mint általánosan uralkodó politikai jelenséggel kivánok foglalkozni. Alig volt az utóbbi időkben Magyarországon biróválasztás, vagy községi tisztújítás, a hol a legsajnálatraméltóbb összeütközések nem történtek volna a hatóság és a nép között; alig volt választás, a hol az az eset elő nem fordult volna, hogy csendőröket alkalmaztak és számos választási eset van vérrel feljegyezve a mi kormányzati, közigazgatási bűneinknek lajstromára. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XX. KÖTET. Én, t. ház, ebben az esetben nem azt kérdezem a t. belügyminszter úrtól, hogy akar-e tenni valamit a szentannai — méltán nevezhető — vérfürdőnek megtorlása iránt, hanem azt kérdezem, hogy tett-e már intézkedést az iránt, hogy az a főszolgabíró, a ki ezt cselekedte, úgy fegyelmi, mint bíínfenyítő úton megtorlás alá vonassék. (Egy hang a szélső baloldalon: De naiv ember!) T. ház! Méltóztassék nyugodtan lenni, nem lesz az én beszédem olyan naiv, meg fogja azt érteni a belügyminiszter úr, a mit én tőle kérdezek. Azt mondja itt az én t. Blaskovics Ferencz barátom, hogy ott nincsenek szocziálisták, azok mind háromnegyed, fertályos, vagy öt telkes gazdák. Hát mi köze ennek az esetnek ahhoz, hogy Szentannán milyen birtokviszonyok vannak és milyen birtokos emberek az ottani választópolgárok és birójelöltek? Nem az itt a kérdés, hogy az ottani parasztgazda egyesületnek tagjai mikép teljesítik hazafias kötelességüket, hanem az a kérdés, szabad-e megtörténnie egy országban annak, hogy azért, mert a nép Pétert akarja bírónak és az nem lehet, a miatt embereket lövöldözzenek agyon? (Igaz! Úgy van! bálfelől.) A főszolgabíró urak azon diszkréczionális jogukkal, hogy ők kandidálják a bírákat, egész Magyarországon minden biróválasztásnál és községi tisztújításnál rendszerint visszaélnek, a nélkül, hogy egyetlenegy eset lett volna rá, hogy a t. belügyminiszter úr, vagy egyáltalában a kormány az ilyen gaz és a népnek jogát agyontipró eljárást kellőkép megtorolta volna. (Zaj a balodalon.) Wittmann Jánosi Tisza-féle kijelölési törvény ! Visontai Soma: A nép védtelen ebben az országban! (Zaj ) Sima Ferencz: Ez a Tisza-féle törvény, mikor ezt a diszkréczionális jogot törvénybe iktatta, azzal a czélzattal tette ezt, hogy a nemzetiségi vidékeken a hatóság fejeinek, a főszolgabírónak, az alispánnak és a főispánnak módjában álljon hazafias szempontból nem alkalmas jelölteket a lisztáról törülni. Kétségtelen dolog, hogy a diszkréczionális jognak ebben az irányban való gyakorlása nagy hazafias dolog és megbecsülendő kincs annak a főszolgabírónak a kezében. De azt kérdezem, hogy Csongrádmegyében, Békésmegyében ?

és Aradmegyének épen abban a községében, Újszentannán miféle nemzetiségek szolgálnak okúi arra, hogy a főszolgabíró a diszkréczionális joggal úgy visszaéljen, hogy ne azt választhassa meg a nép, a kit ő szeret és akar, hanem a ki a főszolgabírónak tetszik. Felhozta az én t. barátom azt is, hogy 18