Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-398

898. országos ülés 1899. jannár lí-én, kedden. 121 támadják, agyba főbe verik, ütlegelik, (Zaj a baloldalon.) és mikor azután Sajó kapitány, a csoportot vezető rendőrség parancsnoka odajött, a ki személyesen ismerte ezt a hirlapirót, mert Eötvös Károly jelenlétében mutatták őt be Sajó kapitánynak, nemcsak, hogy meg nem szüntette az inzultust e szerencsétlen béna ellen, hanem fokozott mértékben ütlegeltette, megfogatta a rendőrökkel, a kik elhurczolták onnan az utczán keresztül, mint azt Lits Gyula képviselőtársatu is látta. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Botját is elvették tőle és szerencsétlen, tiszteletreméltó polgártársunkat, a ki erre semmi okot nem adott, a leginfámisabb és brutálisabb módon testileg meggyalázták, úgy, hogy rajta a kezemben lévő orvosi látlelet tanúsága szerint több rendbeli könnyű testi sértés konstatáltál ott. Ez úgy, a mint előadtam, le is van irva; nem szeretnék az autenticzitás rovására valamit tévedni. Azt hiszem, hiven reprodukáltam, a mi e tárgyban az »Egyetértés«-ben a kérdéses hírlapíró aláírásával megjelent; de ha bármely pontban mást mondtam volna, mint a mi ott van, tisztelettel kérem tudomásul venni, hogy semmi mást mondani nem akartam és nem akarok, mint a mi abban a nyilatkozatban foglaltatik. Már most lehet-e a dolgot kicsinyelni, közömbösen venni ? Megengedem: ez eset egy a sok közííl. De mihelyt itt e házban megszűnik az egyéni jogok tisztelete iránti érzékenység, ennek határa sehol sincs. Ne tessék elfeledni, hogy a szenvedélyek rohanó harcba és egymásra törő hullámai sohasem egyes sporadikus esetekből keletkeznek, hanem ez esetek sűrűen ismétlődő, tipikussá váló jelenségeiből. Az emberek végre megunják, hogy bízzanak abban a hatóságban, a mely nem nyújt semmi elégtételt sérelmeikért, sőt még gúnykaczajjal azt büntetteti meg, a ki a rendőrség részérő] ily brutális támadás áldozata lett. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Sokszor ismételtem e házban és a míg e kormány itt fog ülni, fájdalom, sokszor fogom még ismételhetni: tisztelettel hajlok meg azon rendőrség előtt, mely az életet, vagy vagyont veszélyeztető tömeggel szemben a törvény által engedett végső eszközökhöz is nyúl. De azt a rendőrséget, mely a törvény világos tilalma ellenére polgártársainkat meggyalázza, botozza, pofozsa, ütlegeli: az ily rendőrséget csak megvetni tudom. (Zajos helyeslés a bah és szélső baloldalon.) Ha az élet, vagy vagyon nagymérvű Tessélyeztetésérői lesz szó, sohasem fog eszembe jutói interpellálni, ha ugyan jogos volt a fegyver használata, De hogy magyar emberek eltűrjék hétről-hétre, napról-napra, hogy a rendőrök botozzák és pofozzák őket, ez vérlázító. (Zajos helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) S ha az ily rendszer tipikus képviselőjeként ott ül egy igazKEPVH. NAPLÓ 1 896--1901. XX. KÖTKT. ságügyi miniszter, a ki egyszer sem mozdítja a fülét, ha a polgárokat ily módon bántalmazzák, hogy a királyi ügyész tegye kötelességét: akkor ne tessék csodálkozni, ha eljön a pillanat, a mikor az ő bőrén fogjuk számon kérni az ily tetteket. (Felkiáltások jobbfelöl: Ohó! Nagy zaj.) Én még most is abban a hitben vagyok, hogy a belügyminiszter úr, a ki egy párszor adta példáját annak, hogy bir érzékkel e dolgok iránt... (Ellenmondás halról.) Engedelmet, én az objektív igazságot akarom konstatálni; nekem van arra példám, hogy a miniszter úr egyszer ily esetben adott elégtételt, Igaz, hogy az esetek nagy részében nem kapott az ország és a közvélemény semmi elégtételt, de ha én interpellácziót intézek és nem vád alá helyezési indítványt nyújtok be: mint parlamentáris ember mindig azzal a felfogással teszem ezt az interpellácziót, hogy ez még orvoslást nyerhet és nyerni fog, mert különben más eszközökhöz kellene nyúlnom. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbról: Ohó! Helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) Parlamentáris eszközöket értek, természetesen, habár az inparlamentáris urakkal szemben minden eszköz jogosult. (Zaj a jobboldalon. Helyeslés a szélső baloldalon.) Daczára annak, hogy én politikailag nemcsak semmi bizalommal nem viseltetem a kormány tagjai iránt, de nagy okom van bizalmatlanságomat fokozni, mégis ott, hol a társadalmi tisztesség kérdése, a törvényesség iránti tisztelet kérdése is érintve van; ott, a hol a polgár egyéni jogainak védelméről van szó, még ebben a zilált politikai helyzetben sem merem feltételezni, hogy a belügyi- és az igazságügyi miniszter úr megtagadja konsequenter a törvények végrehajtását és ne akarjon elégtételt szerezni egy brutálisan megtámadott, minden ok nélkül összevissza rugdosott, vert, pofozott polgárnak. Azon feltevésben tehát, hogy a belügy- és igazságügy miniszter urak meg fogják tenni kötelességüket, tisztelettel a következő interpellácziót intézem az igazságügyminiszter és belügyminiszter urakhoz (olvassa): »1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy folyó hó 15-én Neszmélyi Arthur hírlapíró, a ki a nélkül, hogy az azon nap délutánján rendezett népgyűlésen részt vett volna, midőn hivatása gyakorlása czéljából a szerkesztőségbe akart menni és a tömeg elvonulását békésen várta, minden képzelhető ok nélkül a Sajó Sándor kapitány által vezetett rendőrcsapat által megtámadtatott, »kutya, gazember« szavakkal és ütlegekkel illettetett, a rendőrök által összerugdaltatott, több helyen testi sérülést szenvedett, és a béna hírlapíró ezüst fogantyúja botjától is megfosztatott?*: Megjegyzem, hogy az orvosi látleletek ren16