Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

871. országos ülés 1898. űeczemfoer 3-án, szombaton. 93 rint ezzel a hivatalos jelentéssel a rendőrkapi­tány részéről az eljárás be volt fejezve, és ha esetleg sértőt talált is Rakovszky István fellé­pésében, személyazonosságának megállapítása után azt a törvény rendes útján megtorolni mód­jában áll, Á rendőrkapitány, daczára ezen jelen­tésnek, kiadja az elővezetési parancsot és Ra­kovszky István képviselő urat rendőrökkel körül­véteti, vagyis személyes szabadságában törvény­ellenesen megsérti. (Ügy vem! Úgy van! balfelöl,) Akkor közbelép Perczel Béni képviselő úr, a ki, mint ő maga a bizottság előtt kinyilatkoz­tatta, az egész esetnek szemtanuja volt, (Egy hang jobbfelöl: Nem as egésznek!) látta, hogy képviselőtársán igazságtalanságot akarnak el­követni és— dicséretére legyen mondva — (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) közbe­lép és képviselőtársát megvédi a rendőrökkel szemben. Bemutatja magát s azt mondja a rend­őrnek, hogy súlyos felelősséget vállal magára, ha a képviselőt a képviselőházba való menése közben elővezetésével megakadályozza; erre a rendőrkapitány világosan kijelenti, Perczel Béni képviselő úr nyilatkozata szerint, hogy ez neki mindegy, az illető képviselőt elővezetteti és fentartja intézkedését, vagyis a képviselőt sze­mélyes szabadságától törvényellenesen megfosz­totta. Közbelépett azután Szőts Pál képviselő­társunk is s az ő eljárásának és érvelésének sikerült, mint ő mondja, a rendőrkapitányt arra birni, hogy rendeletét visszavonja és Rakovszky Istvánt szabadon bocsássa. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy a jelen esetben nemcsak a képviselői immunitás, hanem még a személyes szabadság eklatáns megsértésé­vel is állunk szemben. (Úgy van! Úgy van! a bal­és szélső baloldalon.) Mit mond ezzel szemben a bizottság t. előadója és a bizottság véleménye? Két érvre támaszkodik; először arra, hogy a rendőrkapitány nem ismerte az illető képviselőt, tehát nem akart véteni s nem is véthetett a mentelmi jog ellen, mert nem képviselő ellen intézte kényszerét. A másik az, hogy az illető képviselő tulaj donkép nem is volt megfosztva személyes szabadságától, hanem csak rendőrök­kel vétetett körűi. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, a mi az első állítást illeti, az tévedésen alapszik. Mi a tényállást eddigi szo­kás szerint képviselőtársaink felszólalása alapján állapítottuk meg. Minden testület, míg az ellen­kezőről meggyőződve nincs, a maga tagjainak hitelt ad, mert hitelt adni kötelessége. (Ügy van! Ügy van! Taps és éljenzés a bal- és szélső bal­oldalon.) A képviselőháznak kötelessége első sorban azon tagoknak hitelt adui, a kik a tény­állást minden pártkülönbség nélkül, s minden pártérdektől menten előttünk íeltárták. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mondom tehát, í. képviselőház, az egyik állítás határozott tévedés, azért, mert hisz Rakovszky István kép­viselő világosan kijelentette előttünk, hogy látta és hallotta, hogy szóváltás közben közbelépett egy közrendőr, bejelentette az ő személyazonos­ságát a hivataloskodó rendőrkapitánynak, vilá­gos tehát, hogy ezen hivatalos jelentés után az illető képviselő minősége iránt többé semmi­nemű kétség nem forgott fenn. De ez nem elég, hanem Perczel Béni t. képviselő nyilatkozata még élesebbé és világosabbá teszi a tényállást. 0 is közbelépett és igazolta az illető rendőr­tisztviselő előtt, hogy az illető Rakovszky István képviselő. És daczára ezen igazolásnak, a rend­őrkapitány fentartotta elhatározását és kijelen­tette, hogy ez neki mindegy, ő elővezeti a kép­viselőt és körülvétette rendőrökkel. Essen állítás tehát tarthatatlan, és az előt­tünk igazolt tényekkel homlokegyenest ellen­kezik. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Egészen más szempont alá esik a jogi fel­fogása a t. előadó úrnak és a jelentésnek. Azt mondja a t- előadó úr: tegyük fel, hogy az elő­vezetés el lett rendelve, hogy az illető körül lett rendőrökkel véve, de ez nem a személyes szabadságtól való megfosztás, (Derültség a bal­és szélső baloldalon.) ezzel a mentelmi jog sincs megsértve. Hát nézzük, t. képviselőház, hogy áll ezen dolog a büntető törvénykönyv szempontjából? A büntető törvénykönyv szerint köztisztviselő, midőn hivatali hatalmával visszaélve, jogtalanul letartóztat valakit, a személyes szabadság meg­sértését követi el, egy évig terjedhető fogsággal büntetendő. Mikor van befejezve ezen személyes letar­tóztatás? Ez a kérdés, a mely felett a háznak tisztába kell jönnie. (Halljuk! Halljuk!) A törvény, a törvény indokolása, a kúria gyakuriata szerint a bűncselekmény az elfogás tényével be van fejezve, a nélkül, hogy ehhez az elővezettetésnek, a letartóztatásnak tényleges végrehajtása volna szükséges. (Helyeslés balfelől.) A kúria határozata, a melyet bátor leszek fel­olvasni, a következően szól (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Áz elfogás ténye minden további elkísérés, elővezetés, valamely helyre szállítás, vagy sze­mély elé állítás nélkül is kimeríti a többi kel­lékek fenforgása esetében büntetőkönyv 195, §-a alá eső vétség fogalmát.« Az indokolásban a kúria, a királyi Ítélő­táblával szemben, a mely ellenkező álláspontra helyezkedett, a következőket mondotta (Halljuk ' Halljuk! Olvassa); »Téves a megállapítás — a királyi itéíő-

Next

/
Thumbnails
Contents