Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-370

80 870. orszfcgos ülés 1898. d pártot, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) és minden egyes újabb támadás alkalmával meg fog győ­ződni az igen tisztelt függetlenségi párt arról, hogy a szabadelvű pártnak zárt, szoros fallanxait fogja magával szemben találni. (Úgy van! jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam más álláspontból tagadta meg annak idején az indem­nitásnak napirendre tűzését. 0 a kormányt hibáz­tatja és pedig azért, mert a kiegyezési javasla­tok tekintetében az országot, a parlamentet nem tájékoztatta helyesen. De hogy saját szavaival éljek, azt mondotta gróf Apponyi Albert, t. kép­viselőtársam október hó 8-án tartott beszédében (olvassa): »A kormány kötelessége az országot és a parlamentet félre nem magyarázható, két­értelműséget kizáró módon tájékoztatni azon irányra nézve, a melyben a kiegyezési kérdése­ket megoldani kívánja.« Szórói-szóra így mondta. Beszéde további folyamán azonban gróf Apponyi Albert maga is elismeri, hogy ezek a nyilat­kozatok a kormány részéről meg is tétettek és hozzáteszi: »Ezekben a nyilatkozatokban meg­nyugodhatnánk, ha a Lajthán túl Agy a volt, mint a jelenlegi miniszterek részéről ezek meg nem hazudtoltatnának.< Tehát a dolog úgy áll, hogy a nyilatkozatok megtétettek, de gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam azoknak valóságában, hitelességében, megbízhatóságában nem hisz és pedig azért nem, mert . . . Förster Ottó: Kétszer becsapták! Rohonyi Gyula: ... az osztrák állam­férfiak a miniszterelnök úr nyilatkozataival ellen­tétben álló nyilatkozatokat tettek arra nézve, hogy a magyar kormánynya] ők a quóta fel­emelésében megegyeztek, megállapodtak. Meg­engedem, hogy ez gr. Apponyi Albert t. képviselő­társam nézete, bár báró Bánffy Dezső miniszter­elnök világosan és határozottan kijelentette, hogy erre nézve, a magyar quóta felemelésére nézve, az osztrák kormánynyal meg nem állapodott. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr pedig ki­fejtette, gondolom két ízben is, hogy ezek a nyilatkozatok egymással valóban ellentétben nem állanak, mert az osztrák kormányférfiak nyilat­kozatai csak azt a reményt fejezik ki, hogy a magyar quóta emeltetni fog, de egyáltalában megállapodásról ebben az irányban beszólni nem lehet. (Úgy van! jobbfelöl.) Nézetem szerint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak be kellett volna várnia, hogy a fejlemények, az események melyik álláspontot hazudtolják meg, (Felkiáltások balfelöl: Hiszen ezt teszszük !)és ha a magyar kormány nyilatkozata, álláspontja van meghazudtolva, akkor a legkíméletlenebb támadásban részesíthette volna a magyar kormányt; de ahhoz az ő nézetéhez, mielőtt maga a faktum a legkétségbevonhatatla­nabbnl bebizonyítva nincs, hozzákötni azt, hogy sczember l-én s cstttö'rt5kön. az indemnitást el nem fogadja, annak napírendre­tűzését meg nem engedi: ez nézetem szerint nem volt helyes. Én, a ki gróf Apponyi Albert képviselő úr személyének, fényes tulajdonságainak nagy tisz­telője vagyok, őszintén mondhatom, rossz néven veszem tőle azt, hogy a nélkül, hogy bevárta volna ez eseményeket, egyszerűen az osztrák államférfiak nyilatkozatait tartotta hiteleseknek, valódiaknak és megbízhatóknak. De még tovább megyek. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak nem lett volna szabad elhinni, sőt feltételezni sem, hogy a ma­gyar kormány a magyar quóta felemelésére nézve az osztrák kormánynyal megállapodásra jutott; mert az 1867 : XII. törvényczikkben, melyet ő legalább épen olyan jól ismer, mint én, kétség­telenül szabályozva van, miként történnek a tárgyalások a quótára nézve. Azt mondja ez a törvényczikk, hogy a quótabizottságok folytatják az előzetes tárgyalásokat, és ha azok egymással megállapodtak, a megállapodásokat a két ország­gyűlés elé terjesztik. Nem líigy van tehát, mint a gazdasági kiegyezési kérdésekben, a hol a két kormány állapodik meg és a megállapodásokat javaslatok formájában a háznak beterjesztik. Nézetem szerint tehát gróf Apponyi Albert úrnak nem volt joga az indemnitynek napirendre tűzését megakadályozni. Ez nem volt elég alap arra, hogy az indemnity megszavazását megakadályozza. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) De még egy jelenségre kell rámutatnom, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam világosan preczizirozta álláspontját és mégis mit látunk? Azt látjuk, hogy pártja, bár annak szolidaritásában nem kétkedem, és egj perezre sem kétkedtem, a ve­zére által preezizirozott álláspontot elhagyta olyképen, hogy alig nyolez nap után egyes szó­nokai nem abban hibáztatták a kormányt, hogy nem világos, nem való nyilatkozatot tett, hanem abban, hogy egyáltalában nem nyilatkozik, buj­kál, kitér a kérdések elől. (Egy hang balfelöl: Most sincs itt a miniszterelnök!) Ezt már a napirendi vita folyamán láttuk, a mikor Ivánka Oszkár t. képviselőtársam hatá­rozati javaslatában a kormányt arra kívánta szoríttatni, hogy nyilatkozzék. De benne van ez legújabban gróf Apponyi Albert t. képviselő­társam által benyújtott határozati javaslatban, melyben a kormányt a nyilatkozat megtételének elmulasztásával vádolja. Most már áttérek azon kérdés vitatására, hogy bizalmi természetű-e az indemnitási tör­vényjavaslat, vagy nem? (Halljuk! Halljuk!) Az indemnity nem egyéb, mint alkotmányos modus vivendi azon esetre, ha a költségvetés kellő időre el nem készülhetett; az iudemnity szükségbeli i

Next

/
Thumbnails
Contents