Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-370

870, országos ülés 1888. deczember 1-én, csütSrtBkon. ?9 és azt hiszem, hogy nagyon igazán és helyesen fejezhetem be beszedemet egy oly nagy szónoknak, minő gróf Apponyi Albert, a következő mondásával: »Eu az ország elé csak azzal léphetek, a mi komolyan megérett, megfontolt és megmásíthatatlan meggyőződésem*. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nem szavazom meg a javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon) Elnök: öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Perczel Béni jegyző: Rohonyi Gyula! Rohonyi Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a jelen alkalommal a t. ház szíves figyelmét igénybe venni bátorkodom, teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy a mai viszonyok közt néma szemlélője tovább az itt történt eseményeknek nem lehetek s kötelességem, hogy felszólaljak. (Halljuk! Halljuk!) ígérem azonban, hogy előadásomban objektív leszek, a mint egyáltalában nem szokásom bárkit is szándékosan sérteni, vagy bántani. Azonban sajnálatomat kell a felett kifejeznem, hogy a vita ezen stádiumában kell felszólalnom, mikor már nagyon kevés remény forog fenn arra, hogy egymást kölcsönösen kapaezitálhatnók, mert a kedélyeken már a szenvedélyek hatalma uralkodik. Annál megszomorítóbb ez a jelenség, mert a teendők egész serege fekszik előttünk, a melyeket el kellene a közel jövőben végeznünk, és a melyek higgadt megfontolást, előrelátást, tapintatot és igazi bölcsességet igényelnek a ház tágjaitól. Mit találunk azonban ezzel szemben? Azt, hogy a képviselőház egy négyhetes vitát folytatott le az indemnitás napirendre tűzése kérdésében és ma ennek a hosszú vitának, a melyet egyszerűen obstrukeziónak lehet nevezni, a második felvonása most folyik. Én az obstrukeziónak jogosultságát semmi körülmények közt sem ismerhetem el, bár készséggel elismerem, hogy vannak a kisebbségnek is jogai a parlamentben, vannak eszközei elegendő számmal, hogy a többség ellenében akaratát bizonyos körülmények között érvényre emelhesse. Az obstrukezió azonban erőszakos eszköz lévén, azt megengedhetőnek parlamenti tanácskozásainkban nem tartom. (Zaj halfelöl.) Az obstrukezió nem egyéb, mint a szólás- és cselekvési szabadsággal való visszaélés itt e házban. De hogy mennyire jogosulatlan épen a jelen obstrukezió, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az ellenzéknek vezérszónokai, a kik be is jelentették az obstrukeziót, még az obstrukezió okai tekintetében Bem értenek egyet egymással. És hogy mennyire értelemnélkűli az obstrukezió a jelen esetben^ mi sem mutatja jobban, mint az a körülmény, hogy nem valamely törvényjavaslatnak sérelmes, vagy sérelmesnek vélt rendelkezése ellen irányul az, hanem .... Leszkay Gyula: Az egész rendszer ellen ! Rohonyi Gyula : ... az indemnitási javaslat napirendre tűzése és megszavazása ellen, a mely javaslatot, sajnos, hogy a parlament azt tényleg évről-évre mindig tárgyalni kénytelen, de azért eddig még soha meg sem obstruálták. Egyben azonban — készséggel elismerem — az ellenzéki vezérszónokok megegyeztek és ez a körülmény az, hogy ők az indemnitás napirendre tűzését, a jelenben pedig az indemnitás elfogadását bizalom hiányában tagadták meg. Hát kérdem az igen tisztelt függetlenségi párttól, hogy melyik kormány iránt viseltettek ők eddig bizalommal, gróf Andrássy Gyulától Wekerle Sándorig? (Félkiáltások a szélső baloldalon: Egyik iránt sem!) Melyiknek szavazták meg az indemnitást ? Visontai Somai Hát önök melyik iránt viseltetnek bizalmatlansággal ? (Derültség'balfelől.) Rohonyi Gyula: Arra azonban nem volt eset, hogy ne fogadták volna el az indemnitás napirendre tűzését, vagy csak a tárgyalását is megobstruálták volna. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Leszkay Gyulai Azok a törvényt megtartották, nem úgy, mint önök ! Elnök: A kérdés nem mindig azért van feltéve, hogy rögtön feleljenek reá. (Élénk derültség.) Rohonyi Gyula : Hogy parlamentünk válságos helyzetét és ennek okait megítélhessük, rá kell térnem arra a kérdésre, hogy tulajdonképen mik is lehetnek az obstrukezió okai? Kossuth Ferencz t. képviselőtársam pártja nevében is kifejtvén álláspontját, a napirendi vitában oda konkludált, hogy ők nem akarják az államgépezetet rendes funkeziójában megakadályozni ; nekik csak egy a czéljuk: hogy ahhoz az áílamgéphez más gépész jusson. Kossuth Ferencz *. Nemcsak az a ezélunk ! Rohonyi Gyula: Hát bocsánatot kérek, de a múltban is hallottuk ezt az óhajtást ismételten kifejezni, azonban soha ennyire kihegyezve és soha ennyire hangsúlyozva nem volt és daczára ennek még nem történt meg, hogy az állam gépe mellé az a gépész jutott volna, a kit azon a párton óhajtottak. Mit kell ebből következtetni, t. képviselőház? Hogy az igen tisztelt függetlenségi párt vagy letért elvi álláspontjáról és nem a íendszer, hanem a személy ellen küzd, vagy pedig azért támadja a személyt, mert az ezen pártnak egyúttal a vezére, és abban bizik, hogy a vezér elbuktával halomra dől az egész rendszer. De e részben, azt hiszem, a t. függetlenségi párt tévedni fog, mert minden támadás csak jobban összehozza és összeforrasztja ezt a