Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-370
7g 870. országos ülés 1898. deczember 1-én, esflt5rt5k5n, színvonalán oly magasan áll, hogy önkéntelenül is kénytelenek volnánk előtte meghajolni, vájjon, ha minden más kérdésben még egyet is értenénk azzal a párttal, a mely a hatalmat kezében tartja, vagy el akarja nyerni, ha esak ebben az egy kérdésben lennénk ellentétben, vájjon lehetne-e program-megtagadás nélkül mást tenni, mint a mit mi teszünk ? Mi csak annak a pártnak kezébe adjak a hatalmat, mely párt Magyarországon az önálló vámterületet akarja fentartaui. Sőt tovább megyek. Szabad-e program-megtagadás nélkül, t. képviselőház, a hatalmat olyanok kezébe adni, a kik elismerik ugyan azt, hogy esetlegesen az önálló vámteriilet is elfogadható állapot, de a közös vámterületet jobbnak tartják ? Szerintem nem! Mert mi félhetünk attól, hogy azon párt tagjai, mint tisztességes, becsületes emberek hatalommal a kezükben azt valósítanák meg kötelességszertíleg, a mit programmunk szerint helytelennek és rossznak tartunk, azaz a közös vámterületet. T. képviselőház! A kormánynak a pártja a közös banknak a híve, azt fenn akarja tartani. A függetlenségi párton kivííl nincs egy pártja sem Magyarországnak, a mely törekvése zászlajára a magyar jegybank iránti törekvést felirta volna. Felemlíthetem, hogy a pénzügyi bizottságban volt párt, mely a kormányt üdvözölte azon újabb alkotásért, mely a közös bankot fentartja, a mit mi legerősebben ellenzünk. Kérdem, ha programiunkhoz hívek akarunk maradni, —mert én az voltam és maradok is mindig — szabad-e egy pártot a hatalmon megtartani, vagy hatalomra juttatni, mely törekvéseinek zászlajára azon közös bankot irta, melyet mi az országra vészthozónak és helytelennek tartunk. T. képviselőház! A kormány és pártja hirdeti már évek óta, hogy Magyarországon a rendet, Magyarországon a szabadságot nem lehet máskép, esak a közigazgatás államosításával elérni, hogy tndniillik kinevezési rendszer jöjjön be, a központi hatalomnak mindenüvé kiterjeszkedjék a keze. Kérdem, ennek a pártnak, a melynek programnipoiitja volt mindig, hogy az ősi megyei autonómiát fenn kell tartani a maga egész erejében, szabad-e azt a pártot támogatnia, mely az ő nézetével ellenkező irányban halad? Én, azt hiszem, t. képviselőház, nem. Menjünk tovább, t. képviselőház ! A függetlenségi és 48-as párt zászlajára irta azt, hogy az 1848: XX. törvényczikk végrehajtassák; mert mi a vallás- és a lelkiismereti szabadságnak hívei vagyunk, a kormány ma nem mer erre a térre lépni. Bármelyik párt, mely ezen eszméket nem akarja megvalósítani: számíthat-e függetlenségi és 48-as pártnak támogatására ? (Úgy van ! a szélső haloldalon.) Még csak a választások tisztaságára akarok kiterjeszkedni és ebben a dologban ne méltóztassék a háznak egy pártja sem rossz néven venni, de egyedül ennek a pártnak van esak joga a választások tisztaságáról beszélni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: Ejha! Komjáthy Béla: Ennek a pártnak pártkasszája nem volt, ez a párt soha megvesztegetésre nem fordított semmit és legyenek arról meggyőződve, hogy ha tudomással bírnánk róla, hogy valaki közülünk ilyent akarna tenni, őt a párt kebelében sem türnők meg • a ki pedig tud ilyenről, bizonyítsa be. Egy önmaga ellen inkább ható erősebb fegyvert nem ismerek, mint a gyanúsítást; mert ez sohasem férfias. Ha pedig bizonyítani nem tudjuk, akkor önmagunkat sebezzük meg és én egész férfiúsággal mondom, hogy 24 éve vagyok a függetlenségi és 48-as pártnak a tagja, de soha semmiféle pártkasszáról, mely a választások vezetésére lett volna hivatva, nem hallottam. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem folytatom tovább, hogy felhozzam azt, hogy ha ez a függetlenségi és 48-as párt a programmjához híí akar maradni, akkor szigorúan meg kell maradnia azon programmja mellett, a melyre reálépett, a mely az én lelkemhez hozzá van nőve, (Úgy van! a szélsőbaloldalon) minden olyan párttal szemben, mely a 67-es alapot fentartva, Magyarországnak teljes önállóságára és függetlenségére nem törekszik, a függetlenségi párt a politikai téren esak mint ellenség viselkedhetik. Bizalmatlanságunk második forrása, mint mondtam, a kormánynak ténykedése, viselkedése és veszedelmes iránya. Feleslegesnek tartom e tekintetben a részleteket itt felhozni, mert tényleg ismétlésbe bocsátkoznám, a mennyiben az ezen oldalról történt felszólalások már ezt mind felhozták ; én tehát esak reá mutatok arra, hogy ez a kormány a nemzeti önérzetnek, a nemzeti érzékenységnek soha segítségére nem sietett, sőt azt botorul, mintegy meggondolatlanul megsértette. Reá mutatok arra, hogy ez a kormány nem riad vissza a hivatalos hatalommal való visszaélésektől, a megvesztegetésektől és azon nyomásoktól, a miket erkölcsileg is elítélek. Ez is elég arra nézve, hogy ennek a kormánynak a kezéből a hatalom fegyverét kivenni megkíséreljem. Az ilyen kormánynak a felhatalmazást megadni annyi volna, mint bűnrészesévé válni, s én erre nem vállalkozom. Én ahhoz a párthoz csatlakoztam, annak a pártnak vagyok híve, mely el van határozva, ha kell nemzedékrőlnemzedékre mindaddig folytatnia küzdelmet, mig vagy azon eszmék diadalát el nem értük, a melyeket önök megtagadhatnak, de a melyeknek az önök lelkébe már születésüknél fogva is be kell jutniok. (Úgy van! a saélsö baloldalon.) Nekem ezeket kötelességem volt elmondani i