Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-370

370. országos tiléu 1898. deczember 1-én, csntdrtGkSn, 77 ezikkel Magyarország lejtőre jutott, a melyen erőit ki nem fejtheti, faji jellegét nem biztosíthatja, és a melylyel rálépett egy oly útra, a mely biztosan a birodalmi egység felé vezet. (Úgy van! a szélső halóidálon.) Az én hitem, meggyőződésem szerint — és ezt ad jogot arra, hogy büszkeséggel hivatkozzam politikai programmunkra — bármilyen jeles férfiakat állítsunk is a kormány élére a 67-es alapon, azok a mi nemzeti törekvéseinket kielégíteni nem képesek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt kimondom egész határozottan, hogy ha nem ebből indult volna ki a párt, akkor, a midőn a közjogi ellenzéket megalkotta, akkor tényleg vétkes könnyelműségből bűnös könnyelműséget követett volna el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az 1867-ik törvények megalkotása óta nagyon sok kormánya volt ennek az országnak és, noha politikai ellenfeleink voltak azok a férfiak, noha ez a párt nagy erélylyel tudott mindig ellenük küzdeni, és én magam is már 24 esztendeje, hogy küzdök & kormány minden tagja eben, de azért a mi tisztességérzetünk nekünk megtiltotta, hogy mi egyeseknek hazafiságában, jóakaratábaa kételkedjünk. S ime most látjuk, hogy hol vagyunk annyi idő múlván, hogy mi az eredmény, hogy mindinkább kevesbednek az alkotmányos garancziák, tapasztaljuk, hogy mindjobban haladunk a birodalmi egység felé, akkor a konzequencziákat le kell vonui. Vagy áll az, hogy mindenki, a ki eddig a kormányon volt, elárulta a hazát, megvétette magát, vagy a 67-iki alap hordja magában ezt a helyzetet, a mely ellen aztán nekünk küzdeni kell. T. képviselőház ! Mondtam, hogy bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt. Már most taglaljuk egyenként ezeket a kérdéseket és engedjék meg, hogy részben bizonyítsam, igazoljam az én bizalmatlanságomnak a jogosultságát. (Halljuk ! Halljuk!) A kormány pártja — és fájdalom, ez csakugyan keserűséggel kell megjegyeznem, — a ház többi pártjai is, kivéve a függetlenségi és 48-as pártot, a 67-es alapon állanak. A mi feladatunk tehát az, hogy mi a létező pártoknak egyikét se akarjuk a hatalomra vinni és megtartani, mert mi nem akarjuk megerősíteni azoknak a fegyverét, a kiknek törekvései ellen küzdeni a mi lelkünkbe be van oltva. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mi nem a fegyvert akarjuk a hatalmon levő kézből kiütni azért, hogy a fegyver mások által ellenünk felhasználtassák, hanem mi azt a fegyvert össze akarjuk törni, hogy ellenállhatatlanul monjtink azon czél felé, a mely Magyarország önállósága és függetlensége. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A kormány pártja, — hiszen nyilt programmjuk, — fenn akarja a 67-es alapot tartani. Bárki lenne annak a kormánynak vezére, bármilyen nagy értelmi magasságon állana is, és minden irányban csak rokonszenvet, csak szeretetet tudna is maga iránt kelteni, kérdem, vájjon a függetlenségi és 48-as pártnak szabad volna-e bizalommal viseltetni a mostani kormánypárt, vagy akármelyik más párt iránt Magyarországon, a mely a 67-es alkotmánynak fentartását kívánja? Sőt tovább megyek, egy párt, a mely a mi elvünkkel szemben a 67. fen<:artására vállalkozik, ha azzal a belügyi kérdések terén minden egyes dolog tekintetében egyet értenénk is, feljogosítana-e ez minket programmuuk megtagadása nélkül az ő törekvéseiket előmozdítani ? Az én felfogásom szerint nem. A kormány pártja fenn akarja tartani a mostani külügyi állapotokat, a midőn úgyszólván rólunk-nélkülünk, tudtunk nélkül határoznak, a mikor olyan botrányos helyzettel állunk szemben, hogy még a befejezett tényeket is csak úgy titokban mondott sugdosódásokból tudjuk meg. Nekünk az a felfogásunk, hogy Magyarország maga intézze és rendezze a külügyeit. Az a felfogásunk, hogy Magyarországon évtizedek munkájának gyümölcse egy helytelen külpolitikai aktus által semmivé válhatik. Szabad-e tehát nekünk egy olyan pártot, mint a kormánypárt, vagyakármilyen más pártot, a mely azt írja zászlajára, hogy a külügyi vezetés mostani állapota megmaradjon, bizalmunkkal támogatni? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A kormány pártja helyesli azt, hogy Magyarországon az úgynevezett, általam el nem ismert, kölcsönös és közös védelmet a közöshadsereg teljesítse. Állana annak a kormánynak élén minden irányban kifogástalan gentleman ember, a kinek értelmi képessége előtt kénytelenek volnánk meghajolni, a ki minden irányban a polgári társadalom példányképe lenne, vájjon az esetben is szabad nekünk azon kormánynak, azon pártnak hatalmát megtartani, vagy esetleg egy velünk nem egyformán gondolkozó más pártnak a hatalmat kezébe adni, ki azt irja fel törekvéseinek zászlajára, hogy a közöa és a kölcsönös védelemre a közöshadsereg megmaradjon ? A függetlenségi 48-as pártnak az a feladata, hegy önálló magyar hadsereg állítassák fel, mely megvédje a mi alkotmányunkat mindenkivel szemben. Vájjon, t, képviselőház, ha a kérdések egész Özönével, egy bizonyos párttal egy nézetben volnánk is, nem volna-e akkor is az kötelességünk, hogy a politikai küzdtéren velük szemben, mint ellenséggel bánjunk el, ha az önálló magyar hadsereg megalkotását törekvésének zászlajára nem irja? A kormány és pártja hirdeti, hogy ő Magyarország közgazdasági életét csakis a közös vámterület alapján akarja és tudja megoldani. Hát, t. képviselőház, legyen annak a kormánynak az élén akármilyen jeles férfiú, ki talán a tudomány