Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-370

76 370. országos ülés 1898. deczember l-éii, csütörtökön. érdekében való. De a mely perczben valaki meggyőződik, hogy régi meggyőződése talán nem helyes, ha talán fél a felelősségtől, ha talán azon politikának következményét az országra tévesnek, helytelennek, vagy rossznak tartja, akkor annak kötelessége a párt kebeléből kilépni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sokkal nagyobb hibát követ el az, a ki tisztán csak azért, hogy következetesnek látszassék, esetleg, mert feszélyezhetné másoknak bírálata, meggyőződése ellenére vállalkozik valamely párt program injának a támogatására. Én nem csinálok abból titkot, — már mondtam ebben a házban is, — hogy soha sem szóltam meg senkit érte, sohasem kárhoztattam senkit azért, ha politikai pártállást változtat, sőt tovább megyek: egy becsületes embernek kötelessége, hogy meggyőződés szerint csatlakozzék egyik, vagy másik párthoz. Madarász József: Én bizony kárhoztatom ! Komjáthy Béla: Már engedelmet kérek, — itt a közbeszólásra szólok,— ha énnekem a meggyőződésem az volna, hogy azon politikai -programmnak a követése nem helyes, nem áll hazám érdekében és meggyőződném egy másik programra helyességéről, egy perczigsem késném, mint becsületes ember, ezt bevallani és annak az eszmének, azoknak a törekvéseknek a propa gálására vállalkozni, a melyeket helyeseknek taitok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En, a ki azt mondom, hogy nem látok ebben kárhoztatni valót, egyúttal kötelességemnek tarjon) kijelenteni, és ebben egyetértek Madarász József t. képviselőtársammal, hogy igenis, ha meg voltam győződve ezelőtt csaknem egy negyedszázaddal, a midőn e parlamentnek tagja lettem, hogy a függetlenségi törekvések az ország érdekeinek megfelelnek, ha akkor a fiatalság hevével és lelkesültségével küzdöttem ezen eszmék mellett, ha később, férfikoromban, a meggyőződésem vitt engem arra, hogy még erősebben támogassam ezeket, ma ki merem mondani, — nem szégyenlem bevallani, — hogy a hévből, a lelkesültségböl és a meggyőződésből merített fanatizmussal ragaszkodom azon programmhoz és elvekhez. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Ennek előrebocsátása után, azt hiszem, önként következik, hogy én és ez a párt mindig bizalmatlansággal fogunk viseltetni minden oly törekvéssel szemben, a mely Magyarország önállóságának és függetlenségének letörésével az 1867-iki alapot fenn akarja tartani. (Helyeslés a széslö baloldalon ) T. ház ! Meggyőződésem az, hogy bármilyen tisztelettel, bármilyen rokonszenvvel viseltessünk egyes emberek irányában.; bármennyire tudjuk azt, hogy annak magas értelmi képessége, morális és ethikai nézetei garancziáit képezhetik annak, hogy a kezében levő hatalmat saját meggyőződése szerint, a nemzet érdekében fogja felhasználni: ennek a pártnak még ilyen tisztelet, rokonszenv, elismerés esetében is senkinek sem szabad a hatalmat szavazatával kezébe adnia addig, a mig az a 67-iki alapot fenn akarja tartani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! (Halljuk ! Halljuk I) Meggyőződésem az, hogy nekünk a kormány részére az eszközöket a további kormányzásra megadnunk nem szabad. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Viszont kötelességünk ez eszközöket megvonni mindenkitől, hogy a hatalmat kezébe ne vehesse, a ki ugyanezen közjogi politikát űzi. T. ház! Lehet, nem vonom kétségbe, — a nélkül, hogy egyik vagy másik pártra rámutatnék, — hogy van ennek az országnak olyan pártja, a melynek tagjai az Ő egyéniségükben kellő garancziát nyújtanak arra, hogy kormányzatuk, mint előbb is megjegyeztem, ethikai, morális szempontból kifogástalan lenne, sőt elismerem azt, hogy talán kormányzatuk esetében ideig óráig, egy látszólagosan kedvező helyzetet fognának előidézni. De én azt tartom: csak ideig-óráig, mert meggyőződésem szerint az 1867-iki alapon öntudatos, helyes magyar nemzeti politikát űzni nem lehet. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha valaki, vagy valamely párt ezt megpróbálná, és kitartó akarna lenni, megakadályoztatnék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az 1867-iki alapon csak azok kormányozhatnak ; erre csak azok képesek felfogásom szerint — és épen ezért vagyok a függetlenségi pártnak őszinte híve, — a kik a más helyről propagált irányeszmék végrehajtására készek és alkalmasak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Mi a hatalom várából ki akarjuk űzni ezt a kormányt, de nem segíthetjük elő azt, hogy a hatalom várába más üljön bele. Mi azt a várat le akarjuk rombolni; (Helyeslés a szélső baloldalon.) mi azt hiszszük, hogy csak egyetlen egy vár van, a mely biztosítja e nemzet jövőjét és a nép valódi megelégedését, és ez az a megelégedés, a melyet a szabadság, és a jólét, az ország függetlensége ad. (Úgy van! Igazi a szélső baloldalon.) Beszéljünk erről a programmról még egy kicsit tovább. (Halljuk!) Midőn 1867-ben a függetlenségi és 48-as párt konszolidálta magát; midőn állást foglalt az 1867-ben lefektetett elvekkel Bzemben — méltóztassék visszaemlékezni — nem az volt kifogásunk, és nem azért nem kellett nekünk az 1867, mert Horváth Boldizsár volt az igazságügyminiszter; nem azért álltunk ellene, mert gróf Andrássy Gyula volt a miniszterelnök, (Ügy van! a szélső baloldalon.) hanem elfogadtuk .ezt a közjogi programmot azért, mert azt mondják elveink, hogy az 1867. évi XII. törvény-