Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-370

370. országos ülés 1898. deczember Lén, eantSrtSkSn. 'ú í'í hatoltam, egy osztrák őrmester fehér kendőt lobogtatva kezében, azzal a jelentéssel jött hozzám- hogyha el akarom Heutzit fogni, ö megmatatja szállását, kért, hogy siessünk, még meg nem szökik és mi gyors lépéssel követtük vezetőnket, annyival is inkább, mert az ablakból erősen lövöldöztek ránk. Egy közülünk el is esett. Alighogy a Szent György-térre értünk, elkiáltja magát vezetőnk: Ott megy és szökik Hentzi ! Erre két lövés dördült el egymásután, először lőtt egy vén Dom Miguel, e szavakkal: Ismerem a kutyát, együtt voltam vele Péter váradon ! Lövése mellbe találta; a második lövést egy közhonvéd tette. Ennek lövése a balláb bokacsontját törte össze. Mindez néhány perez müve volt. A Dom Miguel Hentzit ment zsebelni, de rosszul járt, mert a Hentzi szökését fedező egy század horvát gyalogság sortüzéből egy golyó mellébe fúródott. Meglőttek fiam ? kérdé Báthori Schulz Bódog alezredes. Drága seb ez uram! kiáltott a vén katona és azonnal összerogyott. — Ezredes úrnak jelentem alássan, hogy Hentzi elesett! Hogy mily szavakkal tisztelte meg Báthori alezredes Hentzit, nem jegyzem fel. Azonnal hozzámentünk. A kövezeten elterülve, jobb karjára feküdt; még akkor is lövésre vezényelte a horvát gyalogságot, de ezek nem lőttek, hanem fegyvereiket lábhoz eresztették. A fölei alatt kivezető út ajtaja nyitva volt s nyitva is maradt; a ki azt kinyitotta, nem ért rá újra becsukni. Báthori alezredes parancsára Hentzit szállására szállíttattam. Míg a közel levő katonai laktanyáról egy vaságyat hoztak elő, addig Hentzirői kabátját, nadrágját lehúzták. így kénytelen voltam egy svalizsér köpenybe burkolva vitetni rendeltetési helyére. A szobában, hová Hentzit emberei felezipelték, nem találtam mást, mint Hentzi kardját, eltépett s elégetett papírdarabokat. A szoba ajtajához őröket állítattam s Báthori utasítása szerint a még tán meglevő s elrejtett irományok után kutattam, de eredménytelenül. A kik Hentzit meglátogatták, azok közt legelső volt Garai törzsorvos Nagy Sándor táborából, azután maga Nagy Sándor József tábornok, Prágai János s több más főtiszttel. Délelőtt 9 — 10 óra között jött Görgey is. Mind Garai, mind Görgey kérdésére: vájjon akarja-e magát orvosoltatni, fejét rázta, hogy nem. Hentzivel majdnem egy időben hoztak egy korommá égett embert. Honnét hozták, s melyik zászlóaljhoz tartozó honvédet hozták, azt nem KÉl>VH. NAPLÓ. 1896—1901. XIX. KÖTET. tudom. Bedobták a Hentzi lakásán lévő zabos zsákokkal megrakott helyiségbe. Hentzi délelőtt 11 óra felé el kezdett hörögni s nem sok idő múlva meghalt. A nagy zaj és lövöldözés lassanként lecsillapodott. Mint a ki a rám bízottakat teljesítettem, oda akartam hagyni Hentzi szobáját, egyszerre azonban megnyílt egy oldalajtó s azon először Hentzi adjutánsa, egy főhadnagy, utána több nagyobb rangú osztrák tiszt jött elő. Kardjaikat nyujták oda. Az adjutáns kardját és csákóját megtartotta, a többi kardokat egy ablaksarokban helyeztem el. Hentzi kardját egy hannover huszárkapitány vette magához, a többi kardokon is huszártisztek osztozkodtak meg. Az udvaron levő tizenegy paripából alig bírtam Hentzi fekete paripáját és egy kese lábú paripát Nagy Sándor kedves tábornokom s a magam számára megtartani. A többi paripákat is a huszártisztek foglalták le és vitték el. Ennyivel tartoztam a történeti igazságnak. Kis József, Budavár bevételekor főhadnagy a 17. honvéd-zászlóaljban.« Ez az ember ma is él és ezt Görgey 1886ban meg akarta czáfolni, de ő nem hagyta figyelmen kivűl a czáfolatot. Ugyanez a derék férfiú most megint felszólalt; (Halljuk! Halljuk!) sőt annak bizonyítására, hogy neki igaza van, egy másik 48-as honvédnek, egy őrmesternek a bizonyító sorait is leszek bátor felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a közlemény megjelent 1886-ban, válaszként Görgey czáfolatára, a ki mindenáron úgy akarta feltüntetni Hentzit, mint a ki igazi hős volt, mint a ki az ő tiszteletét megérdemelte. Ez a közlemény így szól (olvassa): »Budavár bevételének történetéhez. Kiss József református lelkész, volt honvédszázados úr többször hallatta szavát a Budavár bevétele és Hentzi halála felett megindult szóharezban. Legújabban ismét küldött be nyilatkozatot lapunkhoz, egy másik levél kíséretében, mely szinte Budavár adatait bővíti. Volt alkalmunk jelezni már lapunkban e történeti adatok fontosságát, azért egyúttal nem füzünk megjegyzéseket a két közleményhez, melynek érdekes tartalmára felhívjuk olvasóink figyelmét. S ezzel átadjuk az előadói szót, A két közlemény a következő : Tekintetes szerkesztő ár! Szabad legyen még egyszer és utoljára Hentzi h dalát oly különböző módon előadó honvédtársaink nyilatkozatára röviden válaszolni. Mindenekelőtt pedig kérdezni bátorkodom azt, egy időben egy és ugyanazon ember személyesen több helyen megjelenhetik-e? Ugyanis Görgey Aulich által tétethet ma9