Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-369

369. orsiágos fltes 1898. november 80-án, uerA&n. 57 helyzete által, az oly nagy költséggel létesített szabályozás és árvédelem jövőjét biztosítani nem képes. Közvetlenül látva és tapasztalva azon bajokat, melyek a társulat rossz pénzügyi viszo­nyaiból erednek, közvetlenül érezve azon arány­talan terhet, a mely a hozzájárulásból kifolyólag reánk nehezedik, megdöbbenéssel látva aH felsza­porodó hátralékokat, — a melyek pedig épen a Rába-szabályozás által érintett területek köz­teherviselése szempontjából igen fontos, a fizető lakosságra kétszeres jelentőséggel bírnak, —• kutatnunk kellett azon okokat és körülménye­ket, melyek a bajokat előidézték, kutatnunk és keresnünk kell azon eszközöket és módokat, melyekkel a bajon segíteni lehet. < Már most a régi kölcsönre vonatkozólag a felirat azt mondja (olvassa); »Azon kölcsönt, melyet a társulat, illetve az akkor azt helyettesítő kormánybiztos tudta és hozzá)árulása nélkül az akkori pénz­ügyminiszter a Jelzálog- és Hitelbanktól a tár­sulat ezéljaira felvett hétmillió négyszázezer fo­rintról szól, melynek effektiv értéke négy szá­zalékos kötvények értékesítése után hatmillió hatszázezer forinttal az állampénztárba azonnal befizettetett, míg azt a társulat hétévi részle­tekben kapta ki. Ezen összegnek ötven éven át kamat és törlesztési járuléka 6*08 százalék, a tőkének a lejárat előtt való visszafizetési jogáról pedig a kölcsönvevő állampénztár lemondott, a társulat megkötött kézzel kénytelen a mai pénz­ügyi viszonyok szerint már majdnem uzsora számba menő magas kamatokat fizetni.« Nem akarom az igen tisztelt házat ebben a kérdésben további felszólalásommal fárasztani. Az előadottak után — azt hiszem — talán nem is szükséges külön kijelentenem, hogy az igen tisztelt kormány iránt bizalommal nem viselte­tem, (Helyeslés halfélől.) hogy a jelenlegi kor­mánynak az indemnitást meg nem szavazom, (Helyeslés balfelől.) hanem ragaszkodom Hódossy Imre t. képviselőtársam által benyújtott felirati javaslathoz, a magam részéről pedig bátor va­gyok egy határozati javaslatot előterjeszteni és azt a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés balfelől. Halljuk! Halljuk!) Perczel Béni jegyző (olvassa a határozati javaslatot): »Határozati javaslat. Beadja Reitter János és társai. A képviselőház oda utasítja a kor­mányt, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat a Jelzálog- és Hitelbankkal, hogy az 1885 : XV. törvényczikkben nyert felhatalmazás alapján az akkori pénzügyminiszter által a nevezett bank­tól a Rába-szabályozó társulat terhére felvett és ötvenév alatt fizetendő hétmillió négyszázezer forint kölcsön konvertálható legyen. Ha pedig az említett pénzintézet erre hajlandó nem volna, úgy terjeszszen be sürgősen törvényjavaslatot az KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIX. KÖTET. iránt, hogy ezen kölesönt az állam vállalja ma­gára, a társulat pedig annak visszafizetésére új kölcsönt vehessen fel.« (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: Az idő előrehaladván, miután töb­ben vannak felirva, a vita folytatása holnapra halasztatik. A holnap tíz órakor kezdődő ülés napirendje lesz a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Most következik az interpelláczió. Sághy Gyula képviselő urat illeti a szó, Sághy Gyula T. képviselőház! Egy inter­pellácziót óhajtok előterjeszteni a t. belügyi és a t. földmívelésögyi miniszter urakhoz a pécsi Engel-czég úgynevezett borhamisítási ügyében. (Mozgás balfelöl.) T. képviselőház! Ámbár már előttem több képviselőtársam a borhamisítások ügyében inter­pellácziót intézett, én azért mégis szükségét érzem annak, hogy ezen specziális borhamisítási ügyben a t. miniszter urakat is meginterpellál­jam s engem ezen interpellácziónál semmi ani­mózitás, semmi pártérdek, vagy pártelfogultság nem vezérel, hanem tisztán a közügy érdeke. Mert hozzáteszem mindjárt, hogy én nem vagyok sem azon borvidékről való, a hol az Engel-czég működését folytatja, sem ott közelebbi összeköt­tetéseim nincsenek, hanem ez országos érdek, mert épen ez a czég, mely ezen borhamisítások­nál nagy mértékben gyanúsítva van, az ország nagy vidékein, a Királyhágón túl, de a Király­hágón innen is terjeszti borait. Már most ez e gy na gy borvidék üzletének hitelét ássa alá, ha ezek a vádak alaposak. És hogy én mindkét miniszterhez intézem interpellácziómat, erre a következő okok indíta­nak : Három közszempont az, a mely ezen kér­dést nézetem szerint dominálja. Egyik a köz­egészség szempontja, a mely a t. belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, a másik a, bortermelés s a bortermelők érdeke, a mely szintén országos érdek s a harmadik, a borkivitel érdekeinek és az az iránti bizalomnak a fentartása. Tehát a borkereskedelemnek egy nagy érdeke. Az első a közegészség érdeke ránk nézve, mondhatom, rendkívüli fontosságúnak mutatko­zik, mert nem lehet közömbös az országra nézve az, hogy milliók egészsége, ha csakugyan bor­hamisítások történtek, veszélyeztetve van és Isten tudja, ha — nem tudom — hosszasan húzódik ezen ügyben a vizsgálat és a végleges intézke­dés, még mennyi honpolgárnak az egészségét teheti esetleg tönkre. Másodszor, a bortermelőkre sem lehet kö­zönyös az, hogy mindenféle hamisított borok, a melyek nagyon olcsón állíthatók elő, konkurren­cziát csináljanak a magyar bortermelők egész­séges, tiszta, jóminőségíí borainak és ezeknek árát oly alacsonyra nyomhassák le, hogy ezáltal 8

Next

/
Thumbnails
Contents