Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-369

54 369. országos ülés 1898. vagyok Deák Ferencz kiegyezési müvének úgy is és én ezt elsősorban akarom fentartani, és minthogy én egyrészt hazám gazdasági érdekeit soha nem tudnám feláldozni idegen érdekeknek, époly kevéssé vagyok hajlandó az 1867 : XII. törvényczikkben biztosított állami önállóságunknak csorbítását megengedni, ehhez hozzájárulni, vagy abba belenyugodni. (Élénk helyelés a bal- és szélső baloldalon.) Ebből a két alaptételből kiindulva aggodalommal nézek ama jelenségek elé, melyek a kormánynak ezen kiegyezési kérdésben kifejtett működéséről napfényre kerültek. Elsősorban itt van a quótá. A mi kormányunk álhatatosan tagadta, tagadja most is, hogy az osztrák kormánynyal a magyar quótának felemelésére nézve megegyezett. A t. miniszterelnök úr ezen feltevést elutasítja magától, hivatkozik a törvényre, mely szerint elsősorban a quótabizottság munkájának befejezését kell bevárni és csak azután fog a kormány ebben a kérdésben állást foglalni, ismételten kijelentette, hogy a quótakérdésben és pedig különösen a magyar quóta felemelése ügyében ő semmiféle kötelező megállapodásra az osztrák kormánynyal nem lépett. Ezzel szemben mit tudunk ? A lapokban is olvassuk, sőt Ausztriában illetékes férfiak, volt és jelenlegi miniszterek határozottan hangoztatták úgy a birodalmi tanács szine előtt, valamint a kiegyezési javaslatok tárgyalására kiküldött bizottságokban, hogy a kiegyezési javaslatok elfogadása Ausztria részéről mint feltételtől függővé van téve az osztrák quóta leszállításától, illetőleg a magyar quóta megfelelő emelésétől. Mi több, ugyanezekben a bizottságokban ismételten, szóba hozták a juktim-kérdést és mindannyiszor azt hallottuk hangoztatni osztrák oldalról, hogy a junktim formailag el let' ugyan ejtve, de tartalmilag érvényesülni fog, vagy a mint annak a bizottságnak elnöke, Bilinsky lovag magát kifejezte: »Das Anfangs junctim ist zum Schluss junctim geworden.« Sőt a legutóbbi időben a vám- és kereskedelmi szövetségre vonatkozó törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottságban, midőn az osztrák ellenzék azt indítványozta, hogy ezen junctim ebben a javaslatban világosan kifejeztessék, öt kormánytag jelenlétében a jobboldali bizottsági tagok helyeslése mellett ugyanez a Bilinsky kijelentette, hogy ő tartalmilag teljesen egyetért az ellenzék indítványával, csak formai okokból ellenzi annak a javaslatba való felvételét, mert az ő állítása, szerint a magyar quótának aránylagos felemelése mintegy ellenértékét képezi amaz előnynek, a melyet Magyarország a fogyasztási adók átutalásával nyert, ennélfogva a junktim kérdésének felvetése ezen javaslat tárgyalásánál lesz helyén, és akkor az ott igenis fel fog vétetni. november 80-án, szerdán. De hasonló homály fedi az úgynevezett módosításokat is, a melyeket túl Ausztriában nemcsak egyes pártok, hanem mondhatnám még a kormány is, ha nem is épen nyíltan, de hallgatólag, helyesléssel hozott szóba, kijelentvén, hogy nincs parlament, a mely e kiegyezési javaslatokat mostani alakjukban megszavazná, ennélfogva csak úgy számíthat a minisztérium ezen javaslatok elfogadására, ha azok megfelelőleg módosíttatnak. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Hogy állnak ezek a módosítások, erről hallgat a krónika. A mi igen tisztelt miniszterelnökünk, midőn ez iránt kérdőre vonták, itt a házban kijelentette, hogy igenis létezik az itteni és osztrák kormány között megállapodás, hogy a kiegyezési javaslatok elfogadtassanak lényeges módosítások nélkül. Ez a szócska, lényeges, lesz tehát az archimedesi pont, a melyből az egész kiegyezést kiforgatják sarkaiból. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ez nem nyílt, nem őszinte eljárás, ez alatt lappang valami. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Vagy az egyik, vagy a másik kormány frivol játékot ííz parlamentjével, vagy mindketten szövetkeztek népeik félrevezetésére. (Tetszés balfelöl.) Ily eljárás nem alkalmas arra, hogy a gondolkodó képviselőben a kormány iránt bizalmat ébreszszen. (Űyg van! balfelől.) Lehetetlen megfelejtkezni még egy körülményről : arról a mozgalomról, a mely Csongrádmegyének aligha spontán kezdeményezésére a törvényhatóságokat izgatottságban tartja. Merem állítani, hogy a főispánok e bizalomhajhászást felsőbb parancsra űzik. Hisz a kormány mellett hivatalos asszisztencziával is szabad tüntetni; csak az ellenzéki tüntetőket tapossák és vagdossák össze. (Tetszés balfelől.) Szabad a tényállás elferdítésével is az ellenzéket obstrukczióval vádolni. Bölcsen elhallgatták annak idején, hogy a kérdéses javaslatok a háznak még be sem voltak nyújtva. Azért mégis kiadták a jelszót: az ellenzék obstrukczióval akadályozza az üdvös kiegyezési javaslatok tárgyalását. Pedig az elhangzott ellenzéki beszédek az ellenkezőt bizonyítják. Majdnem valamennyi szónok sürgette e javaslatok beterjesztését, napirendre tűzését és tárgyalását. Sőt e párt határozati javaslatban is követelte, hogy a jelen törvényjavaslat feletti vita félbeszakításával a kiegyezési javaslatok tűzessenek napirendre. De azért kiadták az obstrukczió jelszavát. A törvényhatóságok tanácskozási termei visszhangzanak a kormányt dicsőítő hivatalos szónoklatoktól és a félhivatalosok naponként hasábokra terjedő czikkekben közlik a hozott bizalmi határozatokat. Hiába, mundus vult decipi. T. ház! Szerény felfogásom szerint gyenge kormány rendeztet csak magának ily tüntetéseket. Erős kormány nem szorul ilyenekre ; annak tettei, az elért eredmények biztosítják a nemzet elisme-