Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-369
369, országos ülés 1898. engem is jelen felszólalásomra és adandó szavazatom rövid indokolására. (Halljuk! Halljuk! balfelöl) T. képviselőház! Ha én azt a kérdést vetem fel, vájjon érdemel-e a kormány bizalmat, vagy nem,úgy erre a kérdésre csak akkor tudok határozott választ adni, ha vizsgálom ennek a kormánynak viselt dolgait, a multban követett politikáját, az elért eredményeket, de egyúttal vizsgálom annak terveit, ama feladatokat, melyek megoldására a jövőben a kormány vállalkozik, (Halljuk! Halljuk ! halfelól.) vagyis ha az igen tisztelt kormánynak múltjából következtetést vonok annak jövőben követendő politikájára. T. képviselőház! Évek óta halljuk a túloldalról hangoztatni és a kormánysajtó világgá röpíti azt, hogy Magyarország a szabadelvű régime ;datt mily rohamosan fejlődött, mily nem várt haladás észlelhető a közgazdaság minden terén, hogy itt Magyarországon mindenki tejben-mézben úszik, a jólét általános, virágzik itt ipar, virágzik itt kereskedés, a vállalkozási szellem nem reménylett lendületet vett, ezredikévi kiállításunk bámulatba ejtette az egész művelt világot, a jövedelmi források szaporodnak, az állam bevételei emelkednek, a háztartásban helyre van állítva az egyensúly, biztos alapokon nyugszik az ország hitele és politikai tekintetben a mi illeti, közszabadságunkat, alkotmányos intézményeinket Magyarország a világ eldorádója. Pedig, sajnos t. képviselőház, ez nem így van, ez mind csak üres frázis, a valóság egész más képet mutat fel. Bármerre tekintünk az országban, mindenhol az elégedetlenség, az elszegényedés, mondhatnám a nyomor nyomát találjuk. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Panaszkodik itt mindenki; panaszkodnak itt a közterhek elvieelhetetlenségéről, panaszkodnak a megélhetés nehézségeiről, a keresethiányról, a gazdag épúgy, mint az iparos, vagy kereskedő, a szellemi munkás, a hivatalnok épúgy, mint a napszámos. Hát ki van itt megelégedve? Megmondom, hogy kik vannak megelégedve. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) Igenis meg vannak elégedve a nagy gyárosok, a kik adómentességet és egyéb kedvezményeket élveznek; meg vannak elégedve a szállítók, a vállalkozók, a kik a kormány nyal dúsan jövedelmező vállalatokat létesítenek, üzleteket kötnek. Meg vannak elégedve, t. képviselőház, azok a bizonyos börziánerek, a kik az állam pénzügyi műveleteinél szép közvetítési díjat vágnak zsebre; meg vannak elégedve a viczináíisok engedményesei, meg a különféle bankok és pénzintézetek elnökei, igazgatósági tagjai, de meg van elégedve az a sok kis és nagy zsarnok is, a ki az országban a polgároknak jogait büntetlenül lábbal tiporja, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) a ki a népet 51 zsarolja, a ki politikai ellenfeleit irgalmatlanul vérig üldözi, saját embereit pedig, akár érdemesek arra, akár nem, a legjobb hivatalokba ajánlja, kitüntetésre ajánlja, szóval azok, a kik befolyásukat, a kik hatalmukat nem az ország érdekében, hauern önző pártpolitikai czéljaik előmozdítására használják fel. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Van még valaki, a ki nagyon meg van elégedve. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Meg vannak elégedve a miniszterek és államtitkárok, és pedig nemcsak a hivatalban levők, hanem azok is, a kik jól kiérdemelt nyugdíjat húznak az államtól, vagy pedig azok, a kik jól dotált állásokban szerzett babéraikon pihennek. T. képviselőház! Ha az ember csak némi bepillantást nyer például a törvényhatóságok beléletébe, akkor megborzadva riad vissza attól az erkölcsi pusztítástól, a melyet a mostani, szabadelvűnek csúfolt rendszer (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) ezen a téren véghez vitt. A megyei tisztikar nem képviseli többé a megyei közönség többségét, (Felkiáltások balfelől: De nem ám!) hanem a kormány akarat nélküli végrehajtója (ügy van! Ügy van! balfelől.) és főleg a választásoknál kortes eszközévé sülyed. Hiszen tudjuk, hogy a kinevezés alá eső állásokra csupán tizeuhárompróbás kormánypártiakat szoktak kinevezni; a mi pedig a választás alá- eső hivatalokat illeti, Istenem, t. képviselőház, hiszen illuzóriussá teszi azokat a főispán kandidáczionális joga, (Úgy van! balfelől.) úgy, hogy csak az lehet megyei tisztviselő, a kit a főispán akar. A törvényhatósági bizottságok nem tanácskozó testületek többé, a melyek régente egy nemzedéknek politikai iskoláját képviselték, a hol a pártok a helyzet alapján sorakoztak, a hol érv érv ellen küzdött, hanem valóságos szavazógépek, a melyek működését az elnöklő főispán irányozza. (Úgy van! Igás! balfelöl.) Még csodaszámba megy, ha egyik, vagy másik kérdésben a valódi többséget enuncziálja, nem ritkán hatalmi szóval a kisebbséget többséggé minősítik. (Úgy van! balfelöl.) Ilyen szellem, ilyen eljárás uralkodik a törvényhatóságok egyéb alkotmányos intézményeinél is, a melyek ott még névleg szerepelnek. Domináló az egész téren a hivatalos befolyás. (Úgy van! balfelől.) Még a különféle bizottságok, választmányok megalakításánál is az elíenvéleményűeket, a független gondolkozású, önérzetes férfiakat vagy teljesen mellőzik, vagy csak mutatóul teszik oda. (ügy van! balfelöl.) Hát ha nézzük, t. képviselőház, a nagy- és kisközségeket! Ziláltak ott a közállapotok, épen úgy, mint egyéb téren. Ott is rendszerint egyes klikkek bitorolják a hatalmat, többnyire olyanok, a kik kortesszolgálatokat teljesítettek az uralkodó rendszernek, és a kiknek sikerült az intéző körök november 30>án, szerdán. 7*
