Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-369
50 86ft. országos ülés 1898. novemlier 30-án, szerdán. ellenzéket kijátszani, hol fenyegetésekkel megfélemlíteni, hol pedig erőszakkal megtörni, és ha ez nem sikerül, azonnal elöállanak a veszélyeztetett parlamentarizmus jelszavával és annak megmentésére rendkívüli eszközök alkalmazását helyezik kilátásba. Rég elcsépelt frázis ez; beszédem folyamán erre még vissza is fogok térni. Most egy jelenségre kívánom az igen tisztelt ház figyelmét felhívni, mely jelenséggel mindannyiszor találkozunk, valahányszor az ellenzék erélyesebb akczióra szánja el magát. (Halljuk/ Halljuk! balfelől.) Alig, hogy elhangzott egy élesebb, a rendesnél talán valamivel hosszabb ellenzéki beszéd, azonnal előállottak az obstrukezió vádjával; a kormány szócsövei kezdik hangoztatni a házszabályok megváltoztatásának szükségességét oly ezélzattal, hogy abba oly rendelkezések vétessenek fel, a melyek a féktelen ellenzék megrendszabályozására alkalmasaknak látszanak. Most is, t. képviselőház, Nagyváradról hirdetik a szólásszabadság és a sajtószabadság korlátozásának a szükségességét. És az igen tisztelt miniszterelnök úr, mig a szabadelvű párt értekezletén egyrészt pártját nyugalomra, türelemre inti, maga is panaszkodik a szónoklatok túltengése ellen, mert természetesen általa ily túltengés nem gyakoroltatik, (Derültség a baloldalon.) és kilátásba helyezi nem mindennapi eszközöknek az alkalmazását az ellenzék leküzdésére, mi több, ezzel nem is elégszik meg, hanem nyíltan kijelenti, hogy ő bizva a háta mögött ülő 300 főnyi többségben, rendkívüli eszközöktől sem riad vissza, törvénytelen lépésektől sem ijed meg, és hogy azok alkalmazását az ország érdekeinek megóvása, értsd: a rideg párturalom fentartása érdekében (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) czélszertínek és helyesnek találja. No, t. képviselőház, én elismerem, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úrtól mind ez kitelik, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) hiszen o mindig a rendkívüli eszközök embere volt. Rendkivtíli eszközökkel alapította meg hírét főispán korában, hasonló eszközökkel dolgozott kezdetben mint a ház elnöke, rendkivtíli módon jutott az ország első méltóságához, és valóban rendkivííli eszközökkel, mondhatnám eddig hallatlan eszközökkel, jog- és törvénytiprással, lélekvásáilá*sal oly többséget hozott létre, a mely a háta megett ül, és a mely most rendkivtíli dolgok elvégzésére vállalkozik. (Élénk helyeslés a bal- és sssélsö baloldalon.) Csoda-e, t. képviselőház, ha nálunk minden rendkivííli? Rendkivtíli az igen tisztelt többség ragaszkodása báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr személyéhez, természetesen csak addig, a míg ezt a széket elfoglalja; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) rendivűli a többség bizalma a kormány politikája iránt, és nem riad vissza a többség rendkivííli eszközöktől, ha párthatalmának fentartásáról van szó. (Helyeslés a baloldalon,) De ha ilyen a helyzet, csodálkozhatunk-e azon, hogyha épen olyan rendkivííli az ellenzék magatartása a kormánynak minden tettével szemben, (Élénk helyeslés a baloldalon.) hogyha époíy rendkivtíli az elkeseredés, és ha az ellenzék igazán rendkívüli eszközöktől sem fog visszariadni, hogy ezen országot ettől az erkölcsrontó kormánytól és ettől a rothadt rendszertől megmentse. (Élénk\helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház ! Én elismerem, hogy normális körülmények között alkotmányos országokban az indemnityt nera szokás bizalmi kérdésnek tekinteni és e tekintetben igazat adok a t. előadó úrnak, a ki Angliára hivatkozott, a hol már száz esztendő óta az indemnityt sohasem tagadják meg. De sajnos, t. képviselőház, nálunk már évek óta, hosszú idő óta nincsenek normális viszonyok és ennélfogva az ellenzék sohasem tekintette az indemnitást, a minek pedig rendszerint tekinteni kellene, a kormányzat rendes működésére szolgáló kisegítő eszköznek, hanem mindig bizalmi kérdésnek és ehhez képest foglalt ellene állást. A jelen törvényjavaslat pedig fokozott mértékben bizalmi kérdés jellegű. Hiszen az igen tisztelt többség nem régiben egyik értekezleten határozottan kimondta, hogy a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot bizalmi kérdésnek tekinti, sőt hallottuk Pulszky Ágost igen tisztelt képviselőtársamtól, hogy két órás, tehát igazán obgtruáló beszédében nyilván kijelentette, hogy ő a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot megszavazza nemcsak az országnak a kormányzat rendes menetének lehetővé tétele végett, hanem báró Bánffy Dezső t. miniszterelnök személyének is. Mi több, még egy pár nappal ezelőtt egy másik túloldali szónok, Meítei Mór igen tisztelt képviselőtársam határozati javaslatot terjesztett be, melyben azt proponálja, hogy kapcsolatban a pénzügyi meghatalmazás elfogadását tartalmazó javaslattal a képviselőház mondja ki, hogy a kormány iránt teljes bizalmát fejezi ki. Igeu tisztelt képviselőtársamnak a tegnapelőtti napon itt e házban tett és büszke önérzettől duzzadó nyilatkozata után én természetesen jóhiszeműleg felteszem, hogy ő ezen bizalommal nem azért viseltetik a kormány iránt, mert talán holmi önző, vagy pedig pártpolitikai czélokat tart szem előtt, hanem meggyőződésből, mert báró Bánffy Dezsőt tartja ama gondviselésszerű férfiúnak, a ki hivatva van Magyarországot a mostani válságos helyzetből kivezetni. Ám legyen igen tisztelt képviselőtársamnak meggyőződése szerint, azonban ilyen tényállásban az én felfogásom szerint minden képviselőnek kötelessége a szóban forgó javaslattal szemben állást foglalni és ezen körülmény késztet
