Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-368
868. országos ülés 1898. november 29-én, kedden. m temnekadok kifejezést, liogy nem látom fenforogni azt a rendkívüli sürgős esetet, (Felkiáltások a ssélsö baloldalról: De igen, fenforog!) hogy a 141. §-ra való tekintettel ezen kérdést azonnal tárgyaljuk. Sőt ha egészen szigorúan ragaszkodnám nézetemhez, annak is hajlandó volnék kifejezést adni, hogy annak idején a többi mentelmi ügyekkel egyetemben, az indemnity letárgyalása után vétessék tárgyalás alá. Azonban bogy ne látassam kerülni akarni ezen kérdés megbeszélését, hozzájárulok íihhoz, és kérem méltóztassanak úgy határozni, hogy a többi tárgyalás alatt levő és előkészített mentelmi ügyekkel kapcsolatosan ezen kérdés is a szombati ülés napirendjére tűzessék ki. Addig ki lehet nyomatni, meg lehet ismerni, mert ebből a felolvasásból vajmi kevesen értették meg. Azt hiszem, hogy ezen javaslatom nem olyan természetű, hogy a kikerülés, az elkerülés színezetével bírjon és az érdemleges tárgyalás lehetőségét az alkotmányos formák közt megadja. (Helyeslés.) Elnök: Schmidt Gyula képviselő úr személyes kérdésben szót kér. Schmidt Gyula : T. ház! Az imént Szentiványi Árpád t. képviselőtársam felszólalásába egy oly állítás is becsúszott, — tudom, nem rosszhiszemtíleg személyemre való tekintettel, mert hiszen volt szíves elismerni, hogy engem politikailag tigztességes embernek ismer a múltból és annak ismer a jelenben is, — mégis azon kijelentést koczkáztatta, hogy valószínűleg felsőbb meghagyás következtében, nyomása alatt azon rendszernek, a melyet annyiszor elítélt, és mely ma is fennáll, tettem ezen javaslatot és ahhoz képest szerkesztettem meg ezen véleményes jelentést, a melyet az imént meghallgatni voltak szívesek az igen tisztelt képviselő urak. Erre vonatkozólag előre kell bocsátanom azt, — jóllehet ez a mentelmi bizottság szűkebb keretébe tartoznék is, — hogy nekem ott a bizottságban más véleményem volt eredetileg, mint a mely a véleményes jelentésben kifejezésre jutott. A bizottság természetesen szavazás útján döntötte el a kérdést s én utasíttattam, hogy a jelentést oly értelemben szerkeszszem meg, mint azt a bizottság tagjai többségének szavazatával megállapította. Azt méltóztatott mondani, hogy én előre elkészített javaslatot hoztam a házba. Itt van ezen javaslat, meg fogom indokolni. Hiszen akárhányszor, s tehát ezen ülésben is, a midőn nyolcz-tíz ügy kerül elő, én rendszerint czeruzával előre fogalmazom meg véleményemet és azon javaslatot, melyet a tárgygyal kapcsolatban előterjesztek, s minthogy ily sok ügyben igen nehéz a véleményeket utólag megszerkeszteni, ismétlem, előre czeruzával szoktam véleményemet megfogalmazni. Ez ellen soha kifogás nem tétetett. Most sem szerkesztettem meg előre jelentésemet, hanem az ülés előtt czeruzával javaslatot szerkesztettem magamnak, hogy preczize terjeszszem elő véleményemet annak idején, ha annak kijelentésére elnökileg fel leszek híva. Az én véleményes jelentésem nem fogadtatott el. (Halljuk! Halljuk!) El is mondom, mi volt véleményes jelentésem. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, mikor először szólaltam fel a bizottságban, hogy a tényálladékot megállapíthassam, én, mint egyik lényeges konstitutív elemet tekintettem volna azt, ha — az »audiatur et altéra pars« elvénél fogva —• módunkban lett volna, hogy egyszersmind az illető kapitánynak a jelentését, a ki itt vádoltatik ezen mentelmi jog megsértésénél, meghallgattuk volna. De miután három napi záros határidő alatt lettünk utasítva a véleményes jelentés beterjesztésére, azt mondták, kérem, nincs módunkban, hogy ezt bevárjuk, hogy ezt követelhessük, miután úgy is a bizottság a hatóságokkal közvetlenül nem, hanem csak elnöke útján érintkezik, elnöke útján kéri fel a hatóságokat az illető íratok beterjesztésére, a mi igen gyakran történik a mentelmi bizottság körében, tehát nekem ettől e] kellett tekintenem, és csak a képviselőtársam kimondása alapján konstruálhattam magamnak véleményt e tekintetben. És akkor én csakugyan a Szentiványi Árpád t. képviselőtársam által említett, és nálam czeruzával irt fogalmazványban meglevő határozati javaslatot fogalmaztam meg, a melyet fel is fogok olvasni. Véleményem, a mely nem fogadtatott el, ez volt: »Jóllehet a kihallgatott képviselő urak előadásából a mentelmi jog megsértése feltétlenül meg nem állapítható, mindamellett, figyelembe véve, hogy a tanuk vallomásából kiderült az, hogy Rakovszky István egyidőre akadályozva lett a képviselőházi ülésben való megjelenésében, s a rendőrség részéről ellene támadás, sőt eíővezettetés kísérlete is foganatba vétetett, ennélfogva hívja fel a ház határozatiiag a bel- és igazságiigyminisztert, miszerint Rakovszky István bejelentése alapján a történteket illetékes közegei által haladéktalanul vizsgáltassa meg, és ha akár Krecsányi kapitányra, akár más rendőri közegekre rábizonyúl, hogy a képviselői immunitás megsértésével, vagy e nélkül is a törvény szerint büntetendő cselekményeket követtek el, az illető hatósági forumok által megfenyíttetésiiket eszközöljék, és ezen intézkedésükről jelentést tegyenek . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, igen messze megy a személyes kérdésben. Méltóztassék röviden szólani. Hiszen mindent elmondhat az érdemleges tárgyalásnál. Schmidt Gyula S Csak igazolásul akartam ezt felhozni arra nézve,, hogy azt mondták, hogy kész javaslattal jöttem az ülésre. Különben hi6*
