Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

886. országos illés 1898. (leczember 3ö-án, pénteken. 37:' mányt veszélyeztetik, mi-e, az ellenzék, vagy pedig az a kormányzati rendszer, a mely Magyarországon grasszál. Azon kezdem, hogy azt, a mi már úgyszólván csak papíron van, a mi egy kép nélküli keret, a mit ez a kormányzati rendszer a korrupczió, a hatalmaskodás, erőszak, törvénytelenség és alkotmánysértés eszközeivel alapjában, lényegében megingatott, alig jehet már veszélyeztetni. Nem lehet veszélyeztetni azt a parlamentarizmust, a raelybeu a többség nem képviseli — legalább minden vitát kizárólag — a nemzet akaratát, különösen ma, mikor a tiszta választások útján bejutottak legnagyobb része — nem mondom mind, de remélem, hogy még többen is ki fognak jönni — kilépett a kormánypártból. Téliesen téves felfogás az, a mely a parlamentarizmusnak egyetlen lényegét és alapelvét az akármikép összeverődött többség feltétlen és rideg araimában keresi. Még az a kifejezés sem helyes : a többség akaratának uralma, mert a többség nem uralkodik, hanem az csak a fejedelmet illeti; mivel azonban szokták használni ezen téves kifejezést, rövidség okáért én is ezzel fogok élni. A parlamenti alkotmányok megalkotásának alapeszméje és indító oka tulajdonképen az, hogy az állam kormányzata, az állam ügyeinek vezetése a nemzeti akaratnak, közérztíletnek és szükségeknek megfelelően vezettessék, avval összhangban eszközöltessék. Ezért az alkotmányban a parlamentarizmus nem önczél, azt mint önezélt felállítani teljesen elhibázott dolog. Az csak egy eszköz ezen czélra, csak egy forma ezen ezél megvalósítására. Hogyha ez a forma, hogyha ez az eszköz feladatát nem képes betölteni, akkor nemcsak elvesztette jogosultságát, hanem esetleg veszélyeket rejthet méhében, mert ha egyszer a közerkölcsiséget megrontotta, mint az nálunk történt, és a népet az elerőtlenedés terére viszi, a nemzetet magát is romba döntheti. (Igás! Úgy van! balfelől.) Én elismerem, hogy a parlamentarizmus mellett a nemzeti akarat megnyilvánulása a parlamenti többség által eszközöltetik, a mely a nemzeti akarat megnyilvánulásának normális módja. Azonban a többség akaratának ez az érvényesülése nem lehet föltétlen, nem lehet korlátlan. Hiszen ezt Pulszky Gusztáv képviselőtársam is elismerte egyik felszólalásában. Igaz, hogy önmagával megint ellenmondásba jött, s ugyanabba a forgalomzavarba jutott, a melybe előbb gróf Tisza István képviselő. Vele is úgy vagyunk, közbevetőleg megjegyzem, mint Hegellel, kinek egyetlen tanítványa volt, ki őt megértette, és az is félreértette. (Derültség balfelöl.) Én igazán azt kérdezem, hogy Pulszky Gusztáv képviselőiársam az ő egyetlen figyelmes és rendes haligatójával, ki mindig mellette szokott ülni, Klobusitzki János képviselőtársammal nem ágy járt-e, mint Hegel az őt megértő egyetlen tanítványával ? Ismétlem, hogy a többség akaratának érvényesülése sem feltétlen, sem korlátlan nem lehet. Ez nem folyik a parlamentarizmus lényegéből, mert a. parlamentarizmus lényege magával hozza először a kisebbség ellenőrzési jogát, tehát a többség uralma korlátozva van a kisebbség ellenőrzési jogával; de korrektivuma ennek még az is, hogy igaz parlamentarizmus mellett a pártok az ország kormányzásában egymást felváltani szokták. (Igás! Úgy van! balfelől.) Tehát, a nemzeti akarat ellenkező irányban való érvényesülésének lehetősége megvan, a mi minden pártkormányt akarata érvényesítésében a túlzásoktól meg fog óvni, mert vissza fogja riasztani annak oly irányban való érvényesülésétől, a milyet nem óhajt, hogyha majd ő kisebbség lesz, hogy az új többség vele szemben alkalmazzon, (Helyeslés balfelöl.) Ebben egy nagy erkölcsi korlát van. De annál inkább szükséges ezen erkölcsi korlátnak szem előtt tartása nálunk, hol épen a parlamentarizmusnak az a leglényegesebb alapelve, mely a többség akaratának érvényesülésénél sokkal lényegesebb a parlamenti életre nézve, hogy tudniillik a T

ehet.ősége biztosítassék annak, hogy az ország kormányzásában a pártok egymást felválthassák, nincs megadva, mert a nemzeti akarat megnyilvánulása erőszakos eszközökkel, az ellenkezőre való kilátás minden lehetősége nélkül, folyton egy irányban kényszeríttetik, amint nálunk ez a lehetőség is ki van zárva. (Igazi Úgy van! balfelől.) így tehát a többség akaratának érvényesülésénél a kisebbséggel szemben még inkább meg kell tartani azon erkölcsi korlátokat, melyek az igazi parlamentarizmus mellett is az ellenzékkel szemben a loyalis eljárást, a többség akaratának az ellenzékkel szemben loyalis érvényesülését kivánják. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Van a többség akarata érvényesülésének ennél még egy hatályosabb, egy messzebb menő, egy még kevésbbé áthágható korlátja a törvényesség, az alkotmány épségben megtartásának a korlátja. A többség nem érvényesülhet törvénytelen irányokban, a többség olyan akaratának, a mely törvénytelenségre törekszik, a mely az alkotmány megsértésére tör, — mint a jelen esetben is, — érvényesülnie nem lehet, nem szabad, annak nincs jogosultsága az érvényesülésre. (Igaz! Úgy van!a bal- és szélső baloldalon.) És ha ezzel szemben a kisebbség még az ellenforradalom talajára lépne is, akkor is jogos téren mozogna; annál jogosabb téren mozog ma, midőn a kormányelnöki székből jövő törvénytelenségek és alkotmánysértésekkei szemben, ragaszkodva a házszabályokhoz és a törvényekhez, csak a házszabályok és törvényekadta jogával él, csak azon