Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

378 386- országos ülés 1898. d deczeniber 90-án, pénteken. I tétben megvan a lehetőség a visszavonásra az egyiknél úgy, mint a másiknál: de ekkor Pulszky Ágost t. képviselőtársam gróf Tisza István képviselőtársammal jut ellenmondásba. És ezt azután nem tudom, hogyan fogják egymás közt kiegyenlíteni. Mert gróf Tisza István azt is mondta, hogy a Tisza-Iexnek a pártklubban való aláírása teljesen egyenértékű, formailag ugyan nem, de lényegileg azzal, mint hogyha az itt a házban a báz többsége által névszerinfc megszavaztatott volna. Már bocsánatot kérek, a névszerinti szavazást nem lehet visszavonni. Ez teljesen czéltalan is volna; mert ez a ház többsége által hozott házhatározatot többé meg nem változtatná; holott a Tisza-lex aláírásának megfelelő számban való visszavonása lényeges változtatást eszközölne a Lloyd-klubban levő többségben. Tehát gróf Tisza István itt megint fogalomzavarban van, midőn egyenlőnek veszi a Tisza-lexnek a pártklubban való aláírását a házban való névszerinti megszavazással; mert hiszen —• mint látjuk, — a kettő között óriási a különbség. Különben nem akarok bővebben a Tiszalex jellemzésével foglalkozni azok után, amiket e tekintetben gróf Csáky Albin, Hieronymi Károly, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim és mások is kifejtettek, különösen azok után, a miket Szilágyi Dezső, a háznak volt elnöke és gróf Andrássy Gyula t. képviselő úr nyilatkozataikban kifejteitek, mint a kiknek felfogását a Tisza-lexnek természetéről, annak alkotmányveszélyeztető voltáról az utolsó pontig teljesen aláirom. Azonban azt mégis meg kell jegyeznem, hogy az a felfogás, a melyet e tekintetben gróf Tisza István követ, nemesak a parlamentarizmus lényegébe Ütközik, hanem egyáltalában PZ alkotmányosság iránti érzék teljes hiányát is tanúsítja; mert nagyon jól fejtette ki azt a különbséget gróf Apponyi Albert, a mely létezik a Lloydbeli többség és a képviselőház ad hoc többsége között, még ha ugyanazon tagokból áll is az. És ha a többség a Lloydklubban törvényjavaslatot nyújtat be és fogad el, akkor az állam ügyeinek vezetését és a kormányzást a parlamentből kivitte a parlamenten kívülre és ezzel a parlamenti forradalom terére lépett. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Szembe akarok szállni még egy másik vádjával is a t. túloldalnak, a melyet hangoztattak úgy gróf Tisza István és Pulszky Ágost, mint Gajári Ödön és más képviselőtársaim is: különösen gróf Tisza István szószerint azt mondja, hogy: »az ellenzék a parlamentarizmust, sőt az alkotmányt veszélyezteti, midőn a kompakt többség akaratának érvényesülését gátolja.« Hát nézzünk szembe ezen váddal és vizsgáljuk, hogy kik azok, a kik a parlamentarizmust ós az alkotzavar gróf Tisza István képviselőtársam részéről abban rejlik, hogy a törvényjavaslatok különböző természetét megkülönböztetni elmulasztotta, vagy azok lényegébe nem tudott behatolni. Mi nem akarunk privilégiumot; elismerjük, hogy minden képviselő jogosítva van törvényjavaslatot benyújtani, de azt nem ismerjük el, hogy költségvetési törvényt, vagy költségvetésre való felhatalmazási törvényjavaslatot, a mi ezzel tehát szoros kapcsolatb'ii áll, más, mint a kormány, még pedig a korona előzetes beleegyezésével, n;. újthasson be alkotmányjogilag és közjogunk értelmében. Minden más törvényjavaslatot benyújthat Tisza Kálmán, csak épen ezt a törvényjavaslatot nem nyújthatta be. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Épen így van gróf Tisza István t. képviselőtársam azzal is, mikor az ellenzéki képviselők által benyújtott felirati javaslat aláírásával teljesen egyenrangúnak, azonus természetűnek jelenti ki a Tisza-lex aláirását. A kettő közt óriási a különbség. Felirati javaslatot minden egyes képviselő, s pártok is mindenkor terjeszthetnek elő, mert az országgyűlésnek kétségtelen alkotmányos joga a koronához bármikor felirattal fordulni, a helyzetről a koronát felvilágosítani és esetleg annak a kormánynak eltávolítását is kérni, a mely kormaay az ország ügyeit vezeti, ha ezt az eltávolítást szükségesnek tartják. Ez alkotmányos mód, ez nem foglal magában alkotmánysértést. De a Tisza-lex alkotmánysértést foglal magában, mint ezt számosan kifejtették, a minek részletes ismétlésébe nem akarok ezúttal bocsátkozni. De, mint kifejtettem, már magában a benyújtásnak módja is alkotmánysértés. Azután az aláírásra nézve is nagyon lényeges különbség van. Míg tudniillik az ellenzéki felirati javaslatnak aláírása teljesen spontán, önkéntes volt, tetszésétől fügött mindenkinek és egy ellenzéki párt sem tette azt pártkérdéssé, addig a Tisza-lex aláírása presszió által eszközöltetett. Evidens ez a Leidenfrost János képviselőtársunk nyilatkozatából, a ki pedig szavahihető, nem úgy, mint a kormányelnök úr és igazolja azt, hogy csakugyan presszió gyakoroltatott az aláírásnál. Azonkívül már presszió volt magában véve az is, hogy az aláírás pártkérdéssé nyilváníttatott. Tehát ez lényeges különbség. Pulszky Ágoston t. képviselőtársam szintén hivatkozik e tekintetben egy analógiára, de csak egyet emelt ki és elismerem, hogy ez az egyetlen félig-meddig megállható analógia a többiek közt. Azt mondja Pulszky Ágost t, képviselőtársam, hogy hiszen, ha aláirtak is a Tisza-lexet, ez az aláírás épúgy visszavonható, mint visszavonható az az aláírás, mely az ellenzéki felirati javaslatra történt. Az az egy igaz, hogy e tekin-