Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

886. országos ülés 1898. deczemfter 30-án, pénteken. 375 sohasem volt szándékuk, hogy ez a házban tárgyalás alá is vétessék, tehát nem volt komolyan ezélbavéve, hogy ezen törvényjavaslatnak törvénynyé emelése akár csak meg is kisértessék, (Ügy van! Űgy van! balfélöl.) Kérdem tehát: ez-e az őszinte politika és eljárás és ez-e az, hogy azon törvényjavaslatot a hány felszólaló, annyi módon jellemzi: az egyik elismeri valóságos törvényjavaslatnak, a másik pedig, mint Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, már azt csak manifesztumnak akarja jellemezni! Vagy talán az az őszinte eljárás és politika, a midőn gróf Tisza. István t. képviselőtársam egy vádat hangoztat az ellenzékkel, különösen a nemzeti párttal szemben, a melyet rögtön rá Hódossy Imre t. barátom és képviselőtársam okmányilag megezáfolt, és mégis pár nappal később bekövetkezett újabb felszólalásában gróf Tisza István t. képviselő úr azzal szemben vádját és gyanúsítását fentartja, de egyszerűen azt mondja, hogy adatait majd máskor fogja felsorolni; tehát ismét a gyanúsítás r politikáját és rendszerét követi. (Nagy zaj.) Úgy vagyunk mi ezzel az őszinteséggel a táloldal politikájában, mint a hogy azzal vagyunk, a mikor a t. túloldalnak épen ez a tagja, gróf Tisza István t. képviselőtársam, az ellenzékei és különösen a nemzeti pártot épen ezen mostani akcziójában politikai önzéssel vádolja, Tisza Kálmán t. képviselőtársamat és önmagát pedig mint a politikai önzetlenségnek igazi eszményeképét állítja elénk, (Derültség balfélöl.) indokolván az előbbinek önzetlenségét avval, hogy hosszú miniszterelnökségének áldozatul hozta vagyoni rendezettségét, (Derültség balfelöl.) s így nagy vagyoni áldozatokat hozott az országnak; a magáét meg igazolja azzal, hogy fokozottabb közgazdasági tevékenységre épen azért szánta magát, hogy ezzel budapesti tartózkodásának költségeit fedezhesse és így lehetővé tegye magára nézve azt, hogy állandóbb és élénkebb részt vehessen a közügyekben, a politikai életben. (Derültség balfelöl.) Hát nézzünk csak szemébe egy kissé ennek a nagyszerű politikai önzetlenségnek! (Halljuk! Halljuk!) A mi először Tisza Kálmán t. képviselőtársam, volt kormányelnöknek ezen nagymérvű önzetlenségét illeti, engedje meg a t. ház, hogy én mindenek előtt őszinte részvétemnek adhassak kifejezést ezen nagymérvű önzetlenség felett, a melylyel egész politikai múltját megtagadta, mikor Nagyváradon a »Rózsabokorban« a bihari pontokat a Rózsabokor szegőire felakasztotta azért, hogy a hatalomba bejuthasson és aztán örökre otthagyhassa azért, hogy a hatalomban mennél tovább sütkérezhessek. (Tetszés balfelöl.) De engedje meg a t. ház, hogy sajnálkozásomat fejezhessem ki a felett is, hogy ő hosszas miniszterelnökségének oly messzemenő, nagymérvű vagyoni áldozatokat hozott, mint a minőket t. képviselőtársam, gróf Tisza István felemlít, és habár nem szeretek is magándolgokkal foglalkozni, de miután t. képviselőtársam mintegy politikai indokul hozta fel, kénytelen vagyok ennek még egy kicsit szemébe nézni (Halljuk ! Halljuk !) Először is azt akarom megjegyezni, hogy én nem vonom kétségbe, hogy ez nem következett be, de egyet tudok: hogy valószínűleg ezt a vagyoni rendetlenségbe jutást — hogy így fejezzem ki magamat — nem az a nagymérvű reprezentáczíó okozta, melyet mint miniszterelnök kifejtett, mert hiszen ebből alig látott valaki valamit, (Űgy van! balfélöl.) hanem okozhatta igenis a, közügyekkel való olymérvíí elfoglaltság, — és ezt az igazság érdekében mondom, — hogy nem én rá vagyoni viszonyainak kellő gondozására. Én őszintén sajnálom, hogy ilyen rnagándoigokat az én t. képviselőtársam ide a képviselőház elé hozott, mert azt nem tételezem fel, hogy talán avval egy nemzeti ajándéknak az indítványát ezélozta volna a la Bismarck, (Derültség balfelöl.) sőt meg vagyok győződve, hogy el sem fogadná ezen nemzeti ajándékot. Hanem ha már felhozta a mit nem szoktunk felhozni, ha a haza oltár/ra áldozunk valamit, engedje meg a t. képviselőház, hogy ehhez azt a komoly megjegyzést fűzhessem, hogy kár volt ezen nagy vagyoni áldozatokat meghozni Tisza Kálmán volt t. képviselőtársamnak, mert először is ezt az áldozatot ő nem a, hazának hozta, hanem a miniszterelnökségnek, a kormányhatalomnak, (Egy hang balfélöl: Házának!) és a családjának. De, t. képviselőház, én nem vizsgálom a veséket és sziveket, hanem feltételezem, hogy komolyan az volt a szándéka ezen áldozattal, hogy vele a hazának szolgáljon. De hát akkor, t. képviselőház, még áldozat kevesebb jó gyümölcsöt, mint ez az áldozat, nem hozott a hazának. (Űgy van! balfélöl.) Mert én merem nyíltan kifejezni meggyőződésemet, merem állítani azt, hogy még ember ebben a Szásádban, — talán Bánffy Dezsőt kivéve, — ennek a hazának, ennek az országnak még annyit nem ártott, mint Tisza Kálmánnak hosszas kormányelnöksége, (Úgy van! balfélöl.) a ki a korrupczió iskoláját megalkotta, és ezáltal Magyarország közerkölcseit megrontván, Magyarországot abba a végromlásba hozta, a melyben ma van, (Élénk helyeslés balfélöl.) a kinek kormányzati rendszere nemcsak azt idézte elő és tette lehetővé, hogy egy Bánffy Dezső kormányelnök lehessen, hanem a ki őt egyenesen oda segítette, sőt a nemzetnek és a koronának is a nyakába varrta és ma is támogatja, ma is ő teszi lehetővé, hogy ez az ember, a kinél még képtelenebb egyéniség Magyarország kormányelnöki székében nem ült, (Igás! Űgy van! balfélöl.) a kinél még méltatlanabb egyéniség nemcsak Magyarországnak, de