Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

deczember 30-á,n, pénteken. 376 386. orsíágos ülés 1898. egyáltalában semmi rendezett jogállamnak kormányelnöki székében nem ült, hogy ez az ember még most is ott garázdálkodhassak. (Élénk helyeslés balfelöl,) Áttérek már most gróf Tisza Istvánra, mert az ő politikai önzetlenségét, miutin önmagát mintaképül állította e tekintetben oda, egy kissé szükséges megvilágítani és közelebbről jellé mezni. Az én t. képviselőtársam az ő politikai önzetlenségét avval indokolta és avval iparkodott kimutatni, hogy ő egy magasabb indokot, a melyet már előrebocsátottam, hozott fel az ő közgazdasági fokozottabb tevékenységének motívumául. Nem vagyok elfogult, és nem vezet, különösen t. képviselőtársammal szemben, semmi animozitás; tehetségeit, azoknak fejlődését rokonszenvvel kisértem annak idején; csak azt sajnálom, hogy ő olyan rossz irányban halad, (Tetszés balfelől.) hogy a nemzet egyáltalán kénytelen lemondani arról, hogy őt regenerátorai, hogy egyáltalában vezető államférőai közé számíthassa. (Úgy van ! balfelöl.) Azért bocsátom tehát előre, hogy nem vezet elfogultság, és azért mondom el nézetemet nemcsak róla, hanem egyáltalában ezen úgynevezett közgazdasági tevékenység felett. (Halljuk! Halljuk!) Nem diffikultálom senkinek közgazdasági tevékenységét, sőt ellenkezőleg, azt tartom, igaza volt a nagy Széchenyinek, a ki a nemzet megerősödésének egyik főtényezőjéűl a vagyoni megerősödést tekintette és azért oda akarta utalni a középosztályt, hogy adja magát a vagyoni megerősödésnek eszközlésére is, hogy ezzel a nemzetnek is nagy erőt adjon. Azért én nemcsak örömmel szemlélem azt, ha a középosztálynak számos tagja, s uemcsak azon osztály, a melynek eddig jóformán kizárólag volt a kezében ezen közgazdasági tevékenység, közgazdasági tevékenységet folytat, sőt tovább megyek egy lépéssel: még azt sem diffikultálom, ha azok, a kik ily közgazdasági tevékenységgel foglalkoznak, a melylyeí anyagi előnyök is járnak, képviselők is, csakhogy itt hozzáteszem: feltéve azt, hogy ősak kompatibilis állásokat foglalnak el, (Ügy van! balfelől.) hogy az inkompatibilitásnak még az árnyékát is kerülik, mert ekkor ez ellen józanul kifogás nem emelhető. Ezért mondom, hogy én nem általában a közgazdasági tevékenységet diffikultálom, még képviselőnél sem, hanem engedje meg t. képviselőtársam, hogy először azt hangsúlyozzam, hogy e tekintetben nagy különbség van másod-, harmadrangú politikusé és nagy különbség van vezérlő, vagy vezérszerepre törekvő, vagy ma is vezérszerepet játszó politikusok között. És engedjemeg grőf Tisza István képviselőtársam, hogyha én a politikai önzetlenség eszményképét nem az ő felfogásában a közgazdasági tevékenységről, hanem abban a tiszta önzetlen felfogásban látom, a melyet alkalmam volt tapasztalni ezen ház igen tisztelt volt elnökénél és gróf Apponyi Albert képviselőtársamii ál. (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Majd elmondom, hogy ezek miképen fogták fel a politikai Önzetlenség eszményképét. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Széchenyi Pál közgazdasági miniszterségének ideje alatt történt. Épen abban az időben nem voltam képviselő, de az előbbi cziklusban képviselő lévén, meg voltak a politikai összeköttetéseim s ennek folytán azok a? alapítók és tervezők, a kik akkoriban egy nagy export és import kereskedelmi vállalatot akartak alapítani, — olyanfélét, de sokkal nagyobb arányokban, mint a minőt később Baross Gábor miniszter létesített: az úgynevezett kereskedelmi társulattal, — a melynek elnökségével az akkori viszonyok között legalább csekély húszezer forint évi jövedelem lett volna egybekötve, én hozzám fordultak, mint a kiről tudták, hogy meg vannak a politikai összeköttetéseim, azzal a czélzattal, hogy én a vállalat élére valamely kiváló politikust szerezzek elnöknek. Én elsősorban, megvallom, Szilágyi Dezső volt elnökre gondoltam és hozzá is fordultam. 0 azonban ezen felszólításomat körülbelül a következő indokolással utasította vissza: >Addig, míg én politikai szerepet viszek, különösen addig, míg a politikában irányító, vezérlő tevékenységet fejtek ki, akármilyen kompatibilis állás is legyen az különben a képviselőséggel, akármilyen tisztességes állás legyen is az: nem tartom felfogásommal megegyeztethetőnek annak elfogadását, mert nem akarom magam politikai tevékenységemben bármiféle vállalat, vagy társaság érdekei által feszélyeztetni,« Ez volt Szilágyi Dezső felfogása, s ez az különben még most is. Es mikor ezen visszautasítás után megpróbálkoztam gróf Apponyi Albert képviselő úrhoz fordulni, ő is körülbelül hasonló indokolással adott kosarat. Engedje meg tehát gróf Tisza István képviselőtársam, ha én a politikai önzetlenség eszményképét ebben a felfogásban és nem az övében találom. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) És ha gróf Tisza István t. képviselőtársam még ezek után is magát és azokat, a kik vele hasonló gondolkodást követnek, a politikai önzetlenség eszményképének akarná odaállítani, akkor ez csak kérkedés volna. Nem akarom Öt bántani, vagy személyében megsérteni, de kötelességem volt őt ezen képzelődésből, hogy ő a politikai önzetlenség eszményképe, kiábrándítani. Most azonban át kell térnem ennek kapcsán arra az általános vádra is, a mi velünk szemben a t. túloldalról és épen gróf Tisza István képviselő úr részérő! leginkább hangoztatott, (Halljuk! Halljuk!) beuuílnkat agész általában is