Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

366 385, országos flUs 1898. decíemfcer 29-én, csütörtökön. oly férfiak tekintélyével szólalhatna fel, a kik magasan állanak a népképviselők tiszteletében: ezt én kétéves parlamenti máit után, a naplók nyomán s ez utolsó hónapok alatt tapasztaltak alapján kereken tagadom. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Hogy ő oly biztonsággal lép­hetne itt fel, mint oly férfiú, a ki nagy állam­férfi számba megy: ezt Szőts Pál, Werner Gyula és Gajáry Géza képviselő urakon kivííl komolyan e házban senkisem hiszi. Azt, hogy tudja-e az állam összes titkait, nem tudom. De egyet tudok: hogy egy nagy államtitoknak bir­tokában van, melyről sem mi, sem önök nem sejtettek semmit s ezt el is árulta: tudniillik, hogy Kopenhága Ausztriához tartozik. (Derültség halról.) Most áttérek azon qualitásokra, melyeket megkövetelek minden tisztességes embertől és a legutolsó hivatalnoktól is, annál inkább Magyar­ország miniszterelnökétől, ki a legelső közjogi állást foglalja el az országban. Az első. oly korollárium, melytől eltekinteni nem szabad: hogy annak az embernek egyéni reputáeziója, tisztessége, becsülete intakt, tiszta és fehér legyen. (Zajos félkiáltások jobbfelől: Az is! Vonja vissza!) Ha annak a képviselőnek, a ki azt mondta, vonjam vissza, van bátorsága fölkelni és azt mondani: én a szószegést helyesnek tartom: visszavonom. (Tetszés bafelől. Nagy zaj. Felkiál­tások jobbfelöl: Nem volt semmi szószegés!) Zeyk Gábori Nem volt semmi szószegés! Rakovszky István; T. Zeyk Gábor kép­viselő urat kérem, legyen oly kegyes és ne heveskedjék, várja be, bebizonyítom, sőt többet bizonyítok. Még azt is be fogom bizonyítani, hogy a miniszterelnök úr — és erre figyelmez­tetem és be fogom bizonyítani, mert köíelessé­ségem — hazudott a házban. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre! Zajos, helyeslés a szélső baloldalon.) Zeyk Gábor: Rendreutasítani! Ez disz­nóság ! Rakovszky István: És ez bizonyítás... (Nagy zaj a jobboldalon. Zajos felkiáltások: Rendre! Rendre! Felkiáltások balfelől: A miniszterelnököt tessék beküldeni!) Korelnök: Szólni kívánok. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak attól, hogy az elnököt köteles­ségeire figyelmeztessék; tudom kötelességemet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Emlékszem rá, hogy a volt és lemondott képviselőházi elnök úr úgy nyilatkozott, hogy tárgyilagosan fejezze ki magát a képviselő és tárgyilagosan mutassa be azt, a mit ő állít, akkor az ellen senkinek semmi kifogása nincs. (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ha azonban csakis egyéniségére vo­natkozólag, minden kellő bizonyíték nélkül teszi ezt, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) akkor tudni fogom kötelességemet. (Zaj a jobb­oldalon. Felkiáltások: Rendreutasítani!) Ismétlem, azt a kifejezést, melyet a képviselő úr használt, ha az nem bizonyítandó tény . . . (Zaj a jobb­oldalon. Felkiáltások: Tessék rendreutasítani! Fel­kiáltások balfelől: Ne leczkéztessék az élnökő'!) Sohasem szabad a házszabályok szerint vitatkozni a felett, a mit az elnök meggyőződése szerint mond. (Igaz! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Hadd legyen a t. képviselőház teljesen meg­nyugodva; én azon kifejezést magát minden bizonyíték nélkül természetesen az országgyűlés tekintélyével ellenkezőnek tartva, erre nézve a képviselő urat figyelmeztetni kötelességemnek tartom. Tessék folytatni. Kérem foglalják el helyöket. Rakovszky István; A t. képviselőház ismerhet . . . (Folytonos, nag>/ zaj és nyugfála ság a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Biró Lajos: ugy-e félnek az igazságtól! (Zaj. Korelnök csenget) Justh Gyula: Félnek a bizonyítékoktól! (Igaz! Ügy van! balfelől. Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Utasítsa rendre, akkor beszélhet!) Korelnök (ismételten csenget): Az elnöki figyelmeztetés annyi, mint az elnöki rendreuta­sítás. (Zaj.) Kérem, hallgassák meg a szó­nokot. Rakovszky István i A t. képviselő urak egészen nyugodtak lehetnek, hogy ha én ilyen súlyos vádat emelek, tudom annak következmé­nyeit és nem emelem azt, ha nem vagyok abban a kelyzetbeo.hogy nemcsak azt bebizonyítsam, hanem még egy-e<ry sokkal súlyosabb vádat is, a melyet itt emelni fogok, befogom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk! balfelől. Zaj a jobboldalon.) A t. miniszter­elnök úr, a miniszterelnök úr szavahihetősége iránt, a legkisebb bizalommal sem lehetek, mert már a mai nap folyamán is be volt. igazolva, — erre rátérek, — de én kérdezem önöket, hogy egy férfiú, a ki képes a Desseőffv -esetre . . . (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Különös fel­fogásai vannak a t. képviselő uraknak ... a kikről be volt igazolva az, hogy ő, mint mi­niszterelnök, egy tisztességes úriemberről fel­tekette és feltette azt, hogy ő szavát meg fogja szegni, (Nagy zaj és inosqás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogyha azt a miniszterelnökött itt az ország sziue előtt rá akarták bírni arra az egy nyílt, őszinte szóra, mondja meg nekünk, rá akarta-e venni erre a szószegésre: igen vagy nem, ő habozott itten, (Igaz! Ügy van! balfelől. Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Megmondotta!) csür-csavar, de az igent, vagy nemet nem mondotta ki; csak azt az egyet: Nem emlékszem. (Folytonos zaj a jobb­oldalon.) Akkor azután megjelent Desseöffynek

Next

/
Thumbnails
Contents