Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-368
368. országos ölés 1898. iránt, hogy deczember 2-ikán ülés ne tartassák, másrészt az iránt, hogy ez alkalomból fejezze ki a ház jegyzőkönyvileg hódolatteljes örömét a felett, hogy ezt a napot megérhette. Én a magam részéről egyik indítványhoz sem járulhatok hozzá. Nem járulok még ahhoz sem, hogy deczember 2-ikán ülés ne tartassák, mert deczember 2-ika époly szürke nap a magyar nemzet kalendáriumában, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Fekete!) mint akármelyik más közönséges nap. Sőt ha ennek a napnak a jelentőségét akarjuk tekinteni, ha tel akarjuk tépni azt a fátyolt, a melyet a magyar nemzet teljes szivéből tiszta loyaiitással és hűséggel a muít időkre borított, akkor ez a nap nem is szürke nap, mint a közönséges hétköznapok, ez a nap fekete, sőt gyásznap a magyar nemzetre ! (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Forgassuk a história lapjait, mit látunk akkor? Mi történt deczember 2-ikán? Az történt, hogy a nemzet koronás, alkotmányos királyát az úgynevezett bécsi kamarilla megfosztotta uralkodásátál ; az történt, hogy a magyar nemzetet akkor megsemmisíteni akarták, kitörölték az élő nemzetek sorából, Magyarországnak testét feldarabolták, kiszakították belőle az úgynevezett erdélyi nagyfejedelemséget, HorvátSzlavon-Dalmátországot, a szerb vojvodinát, a temesi bánságot, Fiumét stb. Ha önök tehát feltépik ezt a fátyolt, akkor akaratlanul is nemcsak a deczember 2-áról tépik fel azt, hanem feltépik október 6-áról és feltépik április 14-ik napjáról. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A beterjesztett indítvány bármily szerény alakot választott is, semmiképen sem különbözik a magyar nemzet érzületét vérig sértő amaz előbbi rendelettől, melyet kiadott a közös hadügyminiszter, midőn Magyarország ifjúságának Hentzi-szobrát akarja a hazaszeretetben és híí ségben példaképül állítani; semmiben sem különbözik a kultuszminiszter úrnak attól a rendeletétől, a melyben Magyarország ifjúságát deczember 2-án akarja a templomokba vezettetni és hálálkodtatni azért, mert 1848, deczember 2-án ünnepet ült a magyar nemzet megsemmisítésére irányuló osztrák kamarillai törekvés. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar ember, tartozzék az bármely politikai párthoz is, elmondhatjuk és konstatálhatja minden igaz itélo, egyforma szeretettel, egyforma hűséggel viseltetik királyához, (Úgy van! a ssélső baloldalon.) és nincs arra semmi szükség, hogy ezen loyalitásnak, ezen hűségnek kifejezésére épen egy olyan szerencsétlen napot válaszszon a t. kormány, vagy a háznak t. elnöksége, a melytől elválaszthatatlanok azok a sötét keserű emlékek, melyek ma is lidérczként nehezednek a nemzetre. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Igenis, ha bekövetkezik majd za ideje annak, hogy Magyarország alkotmányos királya alkotmányos uralkodásának ötvenedik évfordulóját ünnepelheti, akkor mi önöket is meg fogjuk előzni abban a hazafias törekvésben, hogy a magyar nemzet csakugyan hozzá méltóan, impozánsan fejezze ki örömét eme tény felett; de hogy deczember 2-át ünnepeljük-e, annak ellenszegül minden nemzeti érzésünk, a múlt időkbe való visszapillantásunk, a mely időkről önök a fátyolt mindig oly könnyelmííen feltépik. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Azért is csatlakozom elsősorban Szalay Károly képviselőtársamnak ahhoz az indítványához, hogy a javaslat, mint indítvány kinyomassák és tárgyalásra tűzessék; a mennyiben pedig ez nem fogadtatnék el, Kossuth Ferencz t. pártelnök indítványához járulok, hogy a ház ezen indítvány felett térjen napirendre. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Szalay Károly ! Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! Minden alkotmányos érzésű és a király iránt loyalitással viseltető magyar embert méltán botránkoztat meg az az indítvány, a mely a ház elé terjesztetett a végből, hogy a koronás királyunknak 50 éves uralkodása évfordulója alkalmából a magyar nemzet, a magyar képviselőház felírjon, hódolattal üdvözölje őt, hűségéről tegyen tanúbizonyságot az uralkodó ezen évfordulója alkalmából. Megbotránkoztató és megdöbbentő ez az irány, mert nagyobb merényletet a magyar nemzet hazafias érzése és az uralkodó iránti loyalis hűséggel szemben el nem lehet követni, mint azt, hogy a magyar képviselőház az uralkodónak 50 éves évfordulója alkalmából irjon fel, mert nekünk 1848 deczember hó 2-án Ferencz József ő Felsége uralkodónk volt ugyan, de Magyarországnak királya nem volt. A magyar nemzet hűséggel, loyalitással pedig egyedül csak a koronás király iránt tartozik. Itt van a kezemben az osztrák császárnak, Ferencz Józsefnek proklamácziója törvényes szakaszokba foglalva, a melyet a trónra lépte alkalmával kibocsátott az osztrák és a magyar néphez. Ennek a magyar alkotmánynak és a magyar nemzetnek mint alkotmányos, független és szabad állam megsemmisítésére vonatkozó rendelkezései a következőkép szólnak. Azt mondja az 1. §. (olvassa) ; »Az ausztriai császárság következő koronatartományokból áll; Az Enns feletti s alatti ausztriai főherczegség-, salzburgi herczegaég-, steyer herczegség-, illyrai királyságból, mely a karinthiai s krajnai herczegség-, görczi s gradiskai berezegi grófság, istrai őrgrófság s Trieszt városából és ennek kerületéből áll; a tiroli és voralbergi herczeg! grófság-, csehországi királyság-, morva őrgrófság-, felső és alsó sléziai herczegség-, galicziai november 29-én, kedden.
