Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-384
334 884. országos íiliís 1898. deczemlier S8-4n, szerdán. ri&ferálna a kisebbségnek : ez vég veszély bejdöntenc a magyar parlamentarizmust. Hí' meggyőződésem az volna, hogy ez a tétel igaz, akkor magam 19 azt mondanám, hogy az ellenzék hazafias kötelessége a leszerelés, hogy az ellenzéknek hazafias kötelessége türtőztetni a maga gyűlöletét a miniszterelnök úr iránt, a melyre pedig elég indokai vannak, hogy akkor az ellenzéknek hazafias kötelessége abbahagyni a harczot és engedni a parlament munkásságának szabályszerű folytatását. Mert én teljesen igazat adok Beksics Gusztáv igen tisztelt képviselőtársamnak, a ki a »Nemzet« karácsonyi számában megjelent és »A parlamentarizmus ég a magyar faj jövője« czímet viselő czikkben a következőket mondja (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A parlamentarizmus másutt népképviseleti kormányforma. Nálunk egyszersmind nemzeti intézmény. Beletartozik a nemzetünk, fajunk jövőjét biztosító intézmények közé, szorosan összefügg létalapunkkal. A parlamentarizmus lerombolása tehát Magyarországon egész más jelentőséggel bír, mint másutt. Nem pusztán a szabadság, hanem egyszersmind a nemzeti ügy bukását jelentené.* Másik helyen azt mondja (olvassa): »Az abszolutizmus Magyarországon nem lehet nemzeti, vagy nem sokáig maradhat meg nemzetinek, önkényuralom csak nemzeti monarchiában szolgálhatja a nemzeti czélokat. Magyarország és Ausztria jelenlegi viszonya mellett tartós magyar nemzeti abszolutizmus képzelhetetlen. Feltétlenül áll az axióma, hogy Magyarországon vagy csak parlamenti kormányrendszer, vagy csak idegen abszolutizmus lehetséges.« Végül azt mondja (olvassa): »A magyar nemzet és a parlamentarizmus örökre összefolytak. A ki megbuktatja Magyarországon a parlamentarizmust, az megbuktatja egyszersmind a magyar nemzetet. (Felkiáltások a halóidaion: Mikor irta?) Most, karácsonyra. Teljesen igaza van Beksics Gusztáv képviselőtársamnak. Ámde tessék nekem megengedni, t. ház, azt a szerény megjegyzést, hogy nálunk a parlamentarizmus védőjeként mindenki a világon felléphet, csak épen báró Bánffy Bezső és az ő törzskara nem. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Mert a miniszterelnök úr és vezérkara mindent elkövetett, a mit emberileg el lehet követni, hogy ez a magyar parlamentarizmus erejében elgyengüljön és tekintélyében lesülyedjen. (Igaz! Úgy van! a báloldalon.) Endrey Gyula: Olyan, mint az Engel-bor! ..,,-, Eagélyi Lajos: Mert arra, hogy a parla jnentárizmus, a melynek Beksics Gusztáv t. képviselőtársam ilyen nemzetfentartó föladatokat tűz ki, ezeknek a hatalmas érdekeknek szolgálatára képes legyen, az szükséges, hogy a szabad, tiszta választások útján a parlamentbe bejutott férfiak a nemzet értelmi erejét képviseljék, (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) itt a képviselőházban pedig minden irányban teljesen függetlenül tudják gyakorolni képviselői hivatásukat. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ámde, t. ház, tett-e valaha valamit a miniszterelnök úr arra, hogy ezeket az elveket a parlamentarizmus gyakorlati életében érvényesítse? (Félkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Soha!) A választásokról talán nem kell szólanom, ott erőszak és pénz játszotta a legfőbb szerepet. Nem kell részleteznem ezeket a dolgokat, különösen miután azokat adatokkal támogatva, Molnár János t. képviselőtársam két órán keresztül idézte vissza a ház emlékébe. Csak azt érintem meg, hogy a miniszterelnök úr e választásoknál — mindnyájan tudjuk, — irtó háborút folytatott minden tehetség ellen. A legnagyobb határozottsággal azon iparkodott, hogy mindazok a férfiak, a kik parlamenti múltukkal megmutatták, hogy a parlamenti képességnek és képzettségnek magasabb nívóján állanak, ha csak lehetséges, ebből a parlamentből kimaradjanak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A házba bejutott képviselők függetlenségét két intézmény biztosítja. Az egyik az inkompatibilitás, a másik az immunitás. Az inkompatibilitás biztosíték abban a tekintetben, hogy a képviselőket anyagi érdekeik soha ne befolyásolhassák elhatározásaikban és szavazatuk leadásában. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az immunitás biztosítékát képezi annak, hogy a képviselő, ha függetlenül a kormányzati rendszer ellen felszólal, a kormány túlkapásai ellen is legyen megvédve. Ámde, t. ház, nem kénytelen-e mindenki bevallani, még a szabadelvű párt többsége is, hogy a miniszterelnök úr az ő egész pártvezéri és miniszterelnöki hatalmával minden lehetőt elkövetett arra, hogy se az immunitás, se az inkompatibilitás elvei ebben a házban ne érvényestíljenek? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A miniszterelnök úrnak nem egy önálló, függetlenül gondolkodó férfiakból, önállóan és függetlenül határozó képviselőkből álló képviselőtestületre van szüksége ; neki szüksége van oly képviselőkre, a kik egyéni érdekeik által hozzá vannak fűzve a hatalomhoz. (Úgy van! Úgy van! a bah és szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr nem a parlament tekintélyének, erejének emelésére, de annak sülyesztésére törekszik; mert minél sülyedtebb ez a parlament, annál nagyobb az ő hatalma. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ámde ha úgy van, t. ház, hogy a miniszterelnök úr választási rendszerével megfosztotta e parlamentet a törvényesség létalapjától; ha úgy van, hogy a miniszterelnök úr mindent elkövet arra, hogy a páriament szabadságát biztosító