Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-384

884. oraíágois fil«% 1898. deczentber 28-au, sserdáu. $',$% dobhassa azokat a köveket azoknak útjába gátol, a kik ebben az Ígért építkezésben komolyan ós Önzetlenül részt venni akarnak. (Igás! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És hogy a parlament többségére támaszkodva tehesse azt, a mire nmgyar ember semmi körülmények között nem vállalkozhaiik: a magyar alkotmány megsértését; csellel és erőszakkal biztosította magának a többség aláírását. Hogy mit jelent annak a Tisza-lexnek aláírása alkotmányos szempontból, azt nálam sokkal nagyobb elmék fényesen bebizonyították. Az ő érveléseikre uííoldalról hallott ezáfolátokban csak egy körülmény domborodik ki. Ez az, hogy úgy látszik, a miniszterelnök úr, valamint a javaslat tisztelt benyújtója, nemkülönben mindazok, a kik a javaslat védelmére felszólaltak, máskép magyarázzák a javaslat értelmét, czélját. Ebből azt látom, t, ház, hogy a szabadelvű pártban a a javaslat értelme iránt az egyértelműség nincs meg. De ezen az oldalon, a mely támadja ezt a javaslatot, megvan ;\z egyértelműség abban a tekintetben, hogy az, a mit önök akkor tettek, midőn azt az okiratot aláírták, — nevezzék bár azt önök akárminek, magyarázzák akárminek, —csak egy nevet érdemel s ez a szó: a hazaárulás. (Úgy van! Ügy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Épúgy, mint a választások alkalmával, támadta meg a miniszterelnök úr e nemzetet csellel, és erőszakkal biztosította ez okmány aláíróinak többségét. Önök tagadják. De hiába tagadják, mert azt, hogy ez így történt, szavahihető férfiak szóval és írásban bizonyítják. (Úgy van! Ügy van! a bal-és ssélsŐ baloldalon.) De ha nekem senkisem mondotta volna, ha ezt sehol nem olvastam volna, sehol nem hallottam volna, még akkor is meggyőződésem az lenne, hogy lehetetlenség, mikép e szerencsétlen okirat aláíróinál csel és erőszak mellőzve voltak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert, ha megfoghatónak találom azok állásfoglalását, a kik a kormányhatalom közvetlen részesei, s a kik megkóstolván a hatalom édességét, nem akarják ezt elveszíteni, félnek attól, hogy a kormánynyal és annak rendszerével örökre elesnek ettől a hatalomtól, ha értem azok állásfoglalását, a kiket a politikai hatalomban való részedés oly állásokhoz juttatott, a melyek nekik nagy jövedelmeket biztosítanak: nem hihetem, hogy azok a férfiak, a kiknek sem a politikai hatalomban, sem az azzal járó vagyoni előnyökben részük nincsen, a kik önállóak és függet lenek, a kiknek őseik között olyan férfiak voltak, a kik nagy harczokat vívtak a nemzet alkotmányáért, a kiktől tehát az alkotmány iránti tisztelet és szeretet szentelt tradiczióit örökölte, hogy azok a férfiak mindannyian megfontolva írták volna nevüket arra a szerencsétlen okiratra, (Helyeslés halfelöl,) De, t. képviselőház, ha ezek a férfiak, talán nem fontolva meg kellőleg, hogy mit tesznek, talán nem is tudva tulajdonképen miről van szó, vagy talán nem tudva ellenállni annak a pressziónak, a mely őket erre az aláírásra kényszerítette, nevüket odajegyezték arra a szerencsétien okiratra, akkor reájuk nézve csak egyetlenegy kötelesség lehet: fokozottabb erővel munkálni velünk együtt a nemzet alkotmányáhak megmentésére. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mindenki látja már, hogy miről van itt most szó. (Halljuk! Halljuk!) Egyfelől báró Bánffy Dezső korrupezióra és erőszakra támaszkodó, de már most roskadozó kormányzatának ideig-óráig való feltámogatása az alkotmánynak olyan sérelmével, a mely azon talán soha be nem hegedő sebet ejt, másfelől a magyar alkotmánynak megvédése a miniszterelnök úr elejtésével; egyfelől ragaszkodás a talán megfontolatlanul tett aláíráshoz a következetesség látszatával, másfelől csatlakozás azokhoz a bátor férfiakhoz, a kik ezen mindent megrontó, mindent korrumpáló hatalommal szemben a keztyüt felvenni merték: e kettő között kell a szabadelvű párt független elemeinek most már választani. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Egyenesen a szabadelvű pártnak az országos érdekeket a párturalmi érdekek felé helyezni tudó tagjaira hárul most a nagy feladat, hogy bátor és erélyes fellépéssel megépítsék azt az utat, mely a mai bonyodalmakból kivezet, és a mikor erre magukat elhatározzák, elhatározásukban ne engedjék magukat megtévesztetni sem erőszakos elméleti fejtegetések, sem egyéni érzékenységükre czélzó kijelentések és nyilatkozatok által. (Helyeslés balfelől.) Vannak köztük olyanok, a kik eddig is olyan szerepet vittek a nemzet közéletében, iiogy a nemzet teljes joggal várja tőlük, hogy elsősorban ők fogják keresni a kibontakozás útját, és épen mert ezt tőlük elvárja, a csalódás némi fájó érzetével látja azt a hoszszas habozást és tartózkodást a bátor és erélyes fellépéstől. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) A nagysúlyú politikai egyének közül egyetlenegy is meghozhatja a döntést. Ne habozzanak tehát, hanem lépjenek végre a cselekvés terére. Állítsák lelki szemeik elé az ország javát, a nemzet érdekét, az ezeréves államiság és alkotmány integritását, és akkor aztán hallgassanak hazafias önérzetük tiszta sugallatára, a mely meg fogja nekik mondani, hogy mit kell cselekedniok. (Élénk helyeslés és éljenzés halfelöl.) Azok, a kik ennek az elhatározásnak a létrejövetelétől és következményeitől félnek, elsősorban azzal iparkodnak ezen elhatározás létrejő vételét meggátolni, hogy azt mondják, hogy ha a kormánypárt elejtené a miniszterelnököt és ezzel a többség mintegy