Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-384

88J. országos ülés 1898. áecjsemljer ií8«&n, sKvrtán. 331 Ragályi Lajos T. képviselőház! Mindazoknak a t. képviselőtársainknak, a kik a mai vita alapját képező határozati javaslatot elfogadhatatlannak találják, szerény meggyőződésem szerint teljesen igazuk volna és csakis akkor volna igazuk, ha ebben a házban normális parlamenti viszonyok uralkodnának, és ha elfogulatlanul lehetne állítani, hogy ezúttal nem lesz eldöntve semmi más kérdés, mint az, hogy kit ültessen a ház az elnöki székbe; és hogy most nincsen egyébről szó, mint egy normális viszonyok között megürült elnöki szék betöltéséről. Mert hiszen, ha a parlamentarizmus tiszta elvei a maguk alkalmaztatását megtalálnák ebben a házban, akkor a többség tudná is a kötelességét, hogy ő tartozik tiszteletben tartani a kisebbség jogait; mert csak a kisebbség jogainak tiszteletben tartása biztosíthatja a parlament munkásságának zavartalanságát és folytonosságát; másrészről normális viszonyok között teljesen felesleges volna, egy az elnököt utasító határozatnak meghozatala, mert hiszen mindenki s így a megválasztandó elnök is természetesnek találná, hogy a házszabályokat ugyanazon szellemben kell alkalmazni, a mely szellemben azokat a ház egyhangú helyeslésével alkalmazta attól az időtől kezdve, a mióta azok a ház által meghozattak. Ámde, midőn azt látjuk, hogy itt az uralmon levő többség az ő párturalmi czéíjait minden egyéb érdeknek feléje helyezi, midőn kénytelenek vagyunk látni, hogy a többségnek t. tagjai egyéni véleményüket, meggyőződéseiket és elhatározásaikat a miniszterelnök mindent lenyűgöző akaratának minden esetben feltétlenül alárendelik, a midőn nem hunyhatunk szemet azon körülmény előtt, hogy a ház volt igen tisztelt elnöke, a ki az ő egyéni és politikai integritásának óriási súlyát, az ő széleskörű tudásának széles látókörét, az ő nagy szellemének bámulatos varázsát vitte be az elnöki székbe, ki eme nagy tulajdonságok birtokában az elnöki széket olyképen töltötte be, hogy egy angol írónak: May Erskinenek szavai nagyon ráillenek, midőn azt mondja, hogy; »Az elnök hivatása gyakorlatában tettleg képviseli a házat és annak tekintélyét ;« a ki ily tulajdonságok birtokában a nagyon lekopott, nagyon lehorzsolt és nagyon megfakult elnöki tekintélyt vissza tudta állítani, (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Éljen Szilágyi Dezső!) s ezen tekintélyé nek súlyával biztosítani tudta számtalan alkalommal azon békét, melyre a kormánynak és pártjának felette nagy szüksége volt, hogy ezen elnök ily tulajdonságok birtokában kénytelen volt elhagyni állását azért, mert nem akart tűrni befolyásolást; viszont, ha mi nem akarunk szemet hunyni azon másik tényelőtt, hogy a miniszterelnök által provokált elnökválság után miniszterelnöki parancsszóra a többség azon niinÍBZtert akarja az elnöki székbe ültetni, a ki a parlamentben való szereplésével megmutatta, mily hallatlan nyugalommal képes szaukczionálni a legirtózatosabb törvénysértést és törvénytiprást is az uralkodó párt érdekében és annak kedveért; a kinek parlamenti múltja tehát semmi biztosítékot nem nyújt az iránt, hogy ha mint miniszter nem tudott az állásával járó pärtatl mság magaslatára emelkedni akkor, a midőn az ő tényei és nyilatkozatai e házban diskusszió tárgyát képezhették: a pártatlanság nivójára fogna emelked-ii akkor, midőn elnöki eljárása a házszabályok szerint diskusszió tárgyává sem tehető: akkor, t. ház, nézetem szerint nagyon is fenforog a szüksége annak, hogy midőn az elnöki szék betöltéséről van szó, ezen ház hozandó határozatával utasítsa az új elnököt arra, hogy a házszabályokat abban- a szellemben kezelje, a mint azok a házban mindig kezelést találtak, hogy ne keressen a házszabályok formáiban fegyvereket magának az ellenzék jogainak eltiprására, hanem hogy azokat a házszabályokat a ház minden tagját megillető jogoknak pártatlan kezelésére és biztosítására használja fel. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Azért én, t. ház, a magam részéről hozzájárulok Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatához. Ez iránti elhatározásomban nem gátol engem sem a ház szuverenitásának kérdése, a melyre Gajári Ödön 1 képviselőtársam hivatkozott, sem az a másik kérdés, a melyet gróf Csáky Albin, Hieronymi Károly és más t. képviselőtársaim említettek fel, hogy tudniillik nem lehet előre tudni, hogy az új elnök hogyan fogja kezelni a házszabályokat. Nem akadályoz engem pedig elhatározásomnál e két szempont azért, mert hiszen a ház határozathozatala csak egyszerű gyakorlását fogná képezni a ház szuverenitásának, egy jognak gyakorlása pedig szerény véleményem szerint annak a jognak sérelmét nem képezheti. (Úgy van/ balfelől) Az pedig, hogy a ház határozatilag utasítja az elnököt, hogy miképen alkalmazza a házszabályokat, pláne akkor, mikor még a szavazás meg sem ejtetett, az új elnökre sérelmes szintén nem lehet, (Gseh. Ervin horvát-szlavón miniszter a terembe lép. Élénk éljenzés jobbfelöl.) mert a ház hozandó határozatában egyszerűen csak azt fogná dokumentálni, hogy ragaszkodni kivan a házszabályok eddigi értelmezéséhez. (Nagy zaj.) Korelnök (csenget): Csendet kérek ! ; > Ragályi Lajos A t. szabadelvű párt, a melynek részéről eddig hallott szónoklatokból már meg kellett győződül arról, hogy ezt a határozati javaslatot elfogadni nem fogja, azzal, hogy ezt teszi, egyszerűen dokumentálja azt, hogy nem alaptalan az a gyanú, miként a szabadelvű párt41*