Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-384

330 a **« országos ülés 1898. € históriát tanítanak a mi közös intézeteinkben; Továbbá f ki fedezte fel az osztrák-magyar-román határt? Én úgy tudom, hogy nem a Deák-párt. Midim rendezték Magyarország és Oláhország között a határt, akkor beterjesztettek egy javas­latot, a melyben benne van az osztrák-magyar­oláh határ. Nohát ezt senki fia Magyarországon nem ismeri. (Igás! Úgy van! balfelöl.) így csúszott be a horvát állampolgárság is, a mit a magyar közjog egyáltalában nem ismer. ~ Itt van még egy fontos dolog, a territoriális rendszer. Ezt 1878-ban feladták azzal a falzum­mal, hogy a beszállásolási jog illet csak minket. Hát nem elegendők-e ezek a szemelvények arra, hogy lássuk, kik Deák Ferencz örökösei, és vájjon a t. többség csakugyan Deák Ferencz hagyományainak örzője-e? A kik Deák Ferencz közjogi kincseit szétszedik, széthordják és el­pazarolják, azok nem lehetnek Deák Ferencz örökösei. (Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ez a rendszer tehát megrendítette a magyar közjogot, felforgatta a magyar közigazgatást, fenyegeti az igazságszolgáltatást, gazdaságilag szegénynyé tette az országot, megcsonkította a szólás- és sajtószabadságot, továbbá a gyüleke­zési jogot, a nemzetet darabokra tépte, kiirtott a nemzetből minden függetlenséget, önállóságot, önérzetet, erkölcsi bátorságot, s oly terrorizmust fejt ki, hogy a legmagasabb hivatalnoktól a legkisebbig senkisem meri meggyőződését el­árulni, nehogy kenyerét veszítse. (Igás! Úgy van! a bál- és szélső baloldalán.) így lett ebből az országból egy erkölcsi Szahara. A parlamentnek erősnek kell lennie, mert ez irányítja a nemzetet. Á hol a parlamentarizmus gyenge, ott a kor­mányok túlkapásai napirenden vannak, és a hol a túlkapások napirenden vannak, ott az egész parlamentarizmus csak látszat. (Úgy van! balfelöl.) Az összes bajok kútforrása az uralkodó rendszer, mely már túlélte magát és mely, ha még sokáig kínozza ezt a nemzetet, lesz még kormány, lesznek még miniszterjelöltek, lesznek még stréberek is, s lesznek a kormányt mozgató felelősség nélküli oligarchák is, de nem lesz nemzet és nem lesz alkotmány. (Igás! Vgy van! a bal- és S0élső baloldalon.) A rendszert jellemzi az is, hogy a félhivatalos sajtó milyen kicsiny­lőleg ír a kilépettekről. Érdekes olvasni, hogy egyszerre, 24 óra alatt milyen kicsiny ember lett Szilágyi Dezsőből, (Derültség balfelöl.) milyen kicsiny politikai tőkéje vau gróf Csáky Albinnak és Hieronymi Károlyról kisütik, hogy nem dol­gozott soha semmit, pedig két évi minisztersége alatt négy fontos törvényjavaslatot léptetett életbe, és a mikor elment, utódjára tíz kész javas­latot hagyott. Mit mondjunk gróf Andrássy Gyuláról? Talán a fölött vitatkozzunk, hogy mi­ként töltötte be az ö Felsége körüli miniszteri széket ? Azt hiszem, ez teljesen felesleges. De még jellemzőbb az, hogy az európai sajtót össze­vissza fellármázták és az megteszi a kilépetteket klerikális feudálisoknak. (Derültség a bál- és szélső baloldalon.) A »Times«, a mely még öt hónappal ezelőtt is objektív czikkeket közölt Magyarország viszonyairól, most egyre önti a czikkeket, leveleket és táviratokat, a melyekben azt mondja, hogy klerikális feudális mozgalom van Magyarországon, és hogy azok csinálják, a kik most kiléptek a kormánypártból, (Derültség a baloldalon.) és hogy nagy veszedelemben van a liberalizmus. Csakhogy melyik? A hivatalos liberalizmus. Hasonló igazságokat mondanak a franczia- és németországi lapok és a bécsi reak­ezionális lapok, élükön a Vaterlanddal, a mely a kormányt és az egész többséget a keblére öleli. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát mi nem vagyunk e Vaterland táborába valók, arra csak a többség szolgált rá. De a nagy angol lap, a mely klerikális feudális mozgalomról beszél, úgy látszik rosszul van informálva, mert igenis van klerikális feudális mozgalom Bécsben, sőt kiegé­szítem, van klerikális feudális militarizmus is, mely szövetségese, támogatója és patrónusa az egész kormánynak és a többségnek. Ezek tart­ják, t. ház, bennük a lelket és buzdítják őket az alkotmány és a törvény megsértésére. Tulaj­donképen örülnünk kellene, hogy az egész európai sajtót fellármázták, és figyelmét reánk irányítot­ták, ha nem tudnók, hogy honnan jönnek e czik­kek és levelek, tudniillik a sajtó-báróból, s ennek folytán esak nevetséget kelthetnek bennünk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Angliában is volt egy új rendszer a Val­poole-kormány idejében, a mely, ha jól emlékszem, 23 évig vitte a kormányt. E rendszernek a vége felé Valpooíenak és pártjának egy képviselő a következőket mondotta: »Az a párt, a mely tíz évig uralkodik, először is mindenekfelett presz­tízsét és állását őrzi. Tizenöt év múlva már kény­telen megvédelmezni azokat a politikai és egyéb hasznokat és állás-előnyöket, a melyek a hatalom és párturalom fentartásával együtt járnak; 20 év múlva pedig már a politikai romlottság annyira felgyülemlik, hogy a párt és a kormány piszto­lyokkal és karddal áll a közkormányzati levél­tárak ajtainál, hogy megakadályozzák az ellen­zéket a kormányraj utasban és a levéltárak materialis, hatalmi fogásainak és tartalmának megismerésében, a mely a kormányzati romlott­ság bizonyítékait őrzi.« Ezek a szavak teljesen ráillenek a mi párturalmi rendszerünkre. Mindezek után, mivel én az elnöki széket a régi magaslaton akarom látni, elfogadom Kos­suth Ferencz t. képviselőtársam indítványát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalak.) Hock János jegyző: Ragályi Lajos!

Next

/
Thumbnails
Contents