Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-384

gxg 384. orwágoe fllés 1898. decxember 28-án, szerdán. (?m» honvédelmi miniszter a terembe lép és elfoglalja helyét. Élénk éljenzés jobb felől.) Biró Lajos: Helyei, éljen Fejérváry! (Éljenzés balfelöl.) Rakovszky István: Da Rosenberg is éljen ! (Zaj jobbról.) Rosenberg Gyula: Rakovszky is! (Nagy zaj.) Korenök (csenget): Kérem a képviselő urakat balról és jobbról, tartózkodjanak a szónokot közbekiáltásaikkal félbeszakítani. Ezt követeli a csendes és nyugodt tanácskozás. (Zaj.) László Mihályi Egy statisziikus kiszámította, hogy az utóbbi négy év alatt több nemességet, czímet, ordót, rangot és kitüntetést osztottak gzét, mint az előbbi huszonhét év alatt összesen. (Igaz! Úgy van! halfelél.) De talán a közélet terén más képeket találunk ? Lássuk t. ház a vármegyéket. A vármegyékben még 7—8 év előtt volt bizonyos független közvélemény. Ma a vármegye helyett a főispán gondolkodik, cselekszik és kevés kivétellel az alispán urak ugyanezt teszik. És ha független hang nyilvánul a vármegyében, az csak a sikkasztásoknál történik. (Derültség balfelöl.) A tisztviselők választott tisztviselők volnának, de csak papiroson; a megye közönsége tulajdonképen nem a közigazgatásnak, hanem a kormánynak választ tisztviselőt. Förster Ottó: A közigazgatásnak! László Mihály: A mai alispán csak árnyéka a régi alispánnak, a főispán őt ide-oda rángatja, az alispán pedig ugyanezt teszi a többi tisztviselőkkel. Ezért azután néhány vármegye kivételével az egész közigazgatás kritikán aluli. A tisztviselők nem a nép megelégedését, hanem a kormány tetszését keresik ; azt a tisztviselőt pedig, a ki mint független önérzetes, férfi saját meggyőződését követi, a főispán üldözi és elcsapatja hivatalától. A vármegye közönségének annyi önérzete sincs, hogy saját választott tisztviselőit megvédelmezze. (Igats! Úgy van! bálfelÖl.) Mire mutat ez ? Arra, hogy a vármegyei autonómia ma már csak látszat és a magyar közönségből is kiveszett minden függetlenség, hogy autonomikus jogait megvédje. A sikkasztást azonban egyes vármegyékben sportszeriíleg fizik, mert a főispánok nem érnek rá az ellenőrzést gyakorolni és az alispánok kevés kivétellel ugyanazt teszik, mint a főispánok. Hanem ha választások vannak napirenden, akkor a főispán egyik úton, az alispán a másik úton é? az egész közigazgatás nyakába veszi a vármegyét és korteskednek, azalatt pedig a közigazgatás szünetel és a vármegyeházán a Kriványok vidáman gazdálkodhatnak. Hát még mikor a vármegyét kell mozgósítani bizalmi feliratokkal a kormányhoz, vagy pedig feliratokkal a parlamenthez, hogy elitéljék az ellenzék nemzeti küzdelmét, barczát? Akkor egyszerre a vármegyeházát, mint a vízár, elönti a hivatalos meggyőződés és tessék meggyőződve lenni, hogy minden szolid nyomás,* presszió, parancsszó, sőt a kormánv tudta nélkül pusztán hazafias aggodalomból irnak fel az ellenzék ellen, . . . Förster Ottó: Éljen Zala vármegye! Lászlő Mihály: . . . mert igaz, hogy az országban nincsenek klikkek, nincs a parlamentben, nincs a fővárosban, nincs a vármegyében, s az sem igaz, hogy a kormány elsajátította magának a vármegyéket, hogy az ellenzék ki van szolgáltatva a közigazgatási önkénynek. Mindenütt csak a szent meggyőződés, a szent önzetlenség dolgozik. így néz ki az alkotmányos vármegye. És mily megdöbbentő az, hogy már az igazságszolgáltatás iránt is megrendült a hit a népben. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Sokan panaszkodnak, hogy a főispánok keze behatol a törvénykezésbe is, és befolyásolja az igazságszolgáltatást. Ha ez igaz, sietve közeledünk a régi török állapotokhoz. Egy XVI. századbeli krónikában irva van, hogy egy török szultán apró pénzben megszorulván, Kis-Ázsiában élelmes örményeknek adta bérbe az igazságszolgáltatást. De ezek kikötötték, hogy tetszés szerint két embert akasztathatnak évenkint. Képzelhetni, milyen volt az igazságszolgáltatás. (Derültség.) Azt hiszem, minden oltár romba dőlhet ez országban, de az igazságszolgáltatást nem szabad érinteni. Mert ha egyszer a nép nyomorában annak a tudatára jut, hogy igazságot ez országban nem lehet kapni, akkor a tiszta nihilizmus következik. (Úgy van! balfelöl.) Igaz, hogy a megcsonkított birói függetlenség mellett a biró épúgy fél, mint a kishivatalnok, hggy elvágják az előmeneteltől, ha meggyőződését követi. Annyira jutottunk, hogy még a kaputos ember is félve nyit be a hivatalba, mert se jót, se igazságot nem remél. De menjünk tovább; lássuk a sokat emlegetett jólétet. Mint említettem, a középosztály majdnem teljesen tönkre ment A nép csak annyit tud, hogy adót fizet és nyomorog. A felvidéki kivándorlások napirenden vannak. A nép csak arról ábrándozik, hol találhat jobb hazát. Pedig, a hol megvan a megélhetési mód, a jó közigazgatás és igazságszolgáltatás: onnan a nép nem vándorol ki. Mélyen fekvő okoknak kell lenniök, hogy a nép ne ragaszkodjék az anyaföldhöz. Itt van a székely kivándorlás, melyre nézve érdekes adatokkal szolgálhatok. (Halljuk !) A múlt évben 45.160 ember vándorolt ki Romániába, 8368 ott is maradt. Az utóbbi hét évben 226.230 vándorolt ki; ott maradt 31.076. E nagy szám